Véletlenül írtam egy könyvet – a film

Rég láttam vizuálisan ennyire precízen megtervezett magyar filmet. Őszintén lenyűgözött a részletekbe fektetett munka. Már alig várom, hogy itthon újra nézhessem a filmet, megfigyelve minden apróságot, amin átfuthatott a szemem a moziban. A film egyértelműen a három elsődleges színre alapult. Kifejezetten a pirosra, a kékre és kicsit a sárgára. Minden ruhadarab és díszlet passzolt egymáshoz, ezzel természetesnek ható, koherens vizuális világot adva az egész műnek. Nem volt szükség utólagos őrült színkorrekciókra, mivel eleve a valóságban minden illett egymáshoz. Ezenkívül igazán hangsúlyos vizuális pontjai voltak a filmnek a különböző grafikus elemek. A film során megannyi mondat vagy gondolat megjelent szövegként vagy illusztrációként a filmvásznon. Más filmeknél hasonló hangulatú animációkat csak a stáblista mellé társítanak, azonban ebben a filmben tényleg végig jelen voltak ezek az elemek. (Egy egész rövid animációs filmbetét társaságában.) Ezzel egy játékos és stílusos réteget adva az alkotáshoz. Ez azért is tökéletes, mert érzékelteti a nézővel, hogy most azt követjük végig, ahogy Nina tulajdonképpen a saját történetét írja. Akár csak az eredeti könyvben, elmosódik a határ a között, hogy mi az, ami valóban történt és mi az, amit Nina színez ki benne. Emellett a lány végig narrálja a filmet, ezzel folyamatosan határozott keretet adva a történetnek.

Ezt a filmet nézve ismét feltámadt bennem a vágy, hogy én is rendszeresen írjak. Ha nem is olyan komolyan, mint az évtizedes tapasztalattal rendelkező Lídia, de legalább annyira, mint ahogy Nina leírja a mindennapjaiban megjelenő gondolatait és problémáit. A film (és a könyv) tele van olyan írásfeladatokkal, amik szerintem mindenkinek érdekesek lehetnek. Kicsit elgondolkodni magadon meg a világon körülötted sok mindenben felnyithatja a szemed!

Összeségében őszintén ajánlom bárkinek ezt a filmet, aki szereti a kicsit rendhagyóbb,  vizuálisan kidolgozott és mindezek mellett rendkívül elgondolkodtató filmeket. Illetve persze azoknak, akik már olvasták Annet Huizing Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című kötetét, ígérem, nem fogja őket csalódás érni!