A jó mint jelző az üresség csúcsa

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?, könyvajánló

Gondoltál már arra, hogy milyen is lenne írni egy könyvet? Milyen izgalmas lenne mondatokba önteni a gondolataid? Katinka már kis kora óta ezt szeretné csinálni. Könyveket írni, méghozzá híres könyveket. Szerencsére a szomszédjukban egy író lakik, méghozzá egy híres író. Katinka kérésére péntekenként átmehet Lidwienhez, és írásórákat vehet tőle egy kis házimunkáért cserébe. Azt a feladatot kapja először a lány, hogy írjon a saját életéről. Mivel ezek a saját élményei átéli, ezért tudja, milyen érzések vannak a jelenetekben. Persze ez nem jelenti azt, hogy rögtön tökéletes fogalmazásokat ír. Lidwien mindig rengeteg dolgot aláhúz, bekarikáz vagy egyszerűen kihúz a szövegből.
A kötet egy-egy fejezete mindig először Katinka egyik írásával kezdődik, majd egy másik betűtípussal következik az, amit Lidwiennel megbeszél a fogalmazásról. Szerintem ez nagyon érdekes ritmust ad a könyvnek. Sohasem tudjuk meg, hogy pontosan mennyi része igaz annak, amit Katinka a fogalmazásaiba ír. Nem tudjuk meg, hogy mennyire színezi ki az emlékeit.

Azért is szeretem ezt a könyvet, mert renegeteg rövid kis epizódból áll. Ezeken a kis epizódokon keresztül ismerjük meg Katinka történetét: hogy hogyan dolgozza fel az anyja halálát, látjuk, ahogy egy új életszakaszba lép. Emellett egyáltalán nem felszínes a kötet. Sok elgondolkodtató téma van benne. Ezeket nem gyászos módon adja elő Katinka avagy az író, hanem otthonos, átélhető hangulatban. Az ember mindig úgy érzi, hogy tényleg ott van, ő is ott ül Katinkával Lidwien kertjében az írásórákon. De tényleg.

Bárki, akinek valaha megfordult a fejében, hogy könyvet írjon, mindenképp olvassa el ezt a kötetet! Nem csak azért, mert inspiráló és motiváló, de Lidwien rengeteg szuper és hasznos tippet mond Katinkának, amit mindenki megfogadhat, amikor fogalmazást ír. Ezekből a tippekből összegyűjtöttem néhányat, amik szerintem a legfontosabbak!


Ha azt akarod, hogy az olvasók továbblapozzanak, nem szabad mindent felfedni.


Sokkal érdekesebb, ha apránként kelted életre a karaktereid, és szinte észrevétlenül ruházod fel őket egy-egy részlettel.


Nem csak azt kell kitalálnod, hogy mi az, amit leírsz, hanem azt is, hogy mit hagysz ki!


Meg kell tanulnod meglátni, mi zajlik a felszín alatt. Az emberek külseje mögött. Mert a lényeg a küzdelem. A küzdelem, ami mindenkiben megvan. Abban van a történet.

Léna