Egy borús téli szombaton éppen egy forró teával ücsörögve gyűjtöttem anyagot az egyik projektemhez, melynek nevét fedje titok. Legyen elég annyi, hogy szó van benne az angolok furcsa szólásmondásairól, a réz akkori magaspiaci áráról, a hatóságokat megvezető hajóskapitányokról és Amerikáról valamint a népszerű Bridgerton családról…. Mikor az egyik forrásban nevezetesen a Pax Corporis című könyvből nézzük ezt az idézetet: Sokkeppen es Ñok BetegÑegben(...) ja, hogy magyarul…. (egyébként ez magyarul van, csak a XVIIIsz-ban íródott…..) Íme érthetően: ’’Sokféle betegségben hasznos az álomhozó orvosság, különösen azoknak, akik nagy álmatlansággal és ébrenléttel küzdenek. Íme néhány álomhozó orvosság: (…)
-fehér beléndekfű levelének kifacsart levét, ópiumot (drogosoknak ideális), fehér mákot, nadragulya levét (a jó öreg Bella Donna az álomhozó persze örökre), fagyöngy levét, ebédelő levet (hm nyami!), saláta magját boróka levét, egy uncia mennyiségben, törd össze a növényeket mozsárban, és a porokat vedd bele, hagyd egy napig állni. Ezután szivaccsal kend fel, szárítsd meg, de előtte a szivacsot meleg vízben jól meg kell mosni és szárítani, majd fel kell helyezni. Amikor az embert el akarod altatni, a szivacsot mártsd meleg vízbe, hogy csak nedves legyen, az ember orra alá tartsd, egy órával előtte elalszik (majd megkérdezem a háziorvost) . Ha fel akarod ébreszteni, másik szivacsot márts ecetbe, és azt tartsd az orra alá. Vagy kámfor gyökerének kifacsart levét cseppentsd az orrába. Ez az orvosság nagyon elaltatja az embert, annyira, hogy ha valakinek valamely testrészét el akarják vágni (mégis akarjuk levágni????????), ezt kell neki inni adni.
-Kecskebak tüdejét (???!) melegen, ha a makacs álmatlanságban szenvedő férfi fejére kötöd(khm, khm nagyon guszta), nagyot segít (biztos).Ha pedig a női nemnek a tüdejét ugyanígy alkalmazod(MI A FRANC most akkor egy nőnek a tüdejét a fejünkre kell SZÍJAZNI??!).’’
Miután úgy néztem ki mint az Aljas Én-ből a minyonok (tudjátok, nagy gülü szemek enyhén szólva hiányos hajzat ( most már elég a zárójelekből)) elhatároztam, hogy írok erről egy cikket. Most pedig üdvözöllek a Régi Patikák Polcain!
Az érvágás ma egy fájdalmas öngyilkossági módszer. Akkor mégis hogy kerül ide? Az érvágás régen egy bizarr gyakorlat volt, amelyet egészen a XX. század elejéig alkalmaztak. Ezt általában a borbélyok végezték el, mivel a sebészet mint hivatás csak a XVIII.sz-ban kezdett el létezni. A borbélyok egyébként hajvágást, kisebb műtéteket és már az említett érvágást is vállalták. Faluról falura jártak, hogy pácienseket szerezzenek. De miért kellett eret vágatni? Akár hisszük akár nem, ez a gyakorlat egészen az ókorig nyúlik vissza, ugyanis ezt még Hippokratész alkotta meg. Ez a négy testnedv elmélete. Hippokratész szerint ugyanis az embert négy testnedv alkotja: vér, sárgaepe, feketeepe és nyálka. A betegségekért
a négy nedv nem kedvező aránya a felelős, de még a személyiségünket is ezek okozzák. Hippokratész ezért az érvágást egy mindenre(is) jó kezelésként írta le. Milyen furcsa, hogy az orvostan hallgatók a mai napig egy olyan ember nevére esküsznek fel aki ennyi embernek ártott. Azt ugyanis ne gondoljuk, hogy az érvágás egy egészséges és pláne hasznos módszer. Egyébként a fodrászatok kirakatában oly gyakran látható cukorka szerű cégér az érvágásnál kézbeszorított fadarabot, és az azon végigfutó vért ábrázolja.
Azt gondolnánk az európiai embernek idegen dolog a kannibalizmus. Hát nem erről tanúskodik az alábbi két ’’gyógyszer’’. A koponyapor főleg a reneszánsz idején volt elterjedt, és fejfájást, epilepsziát és más neurológiai rendellenességeket gyógyítottak vele. IGEN KONKRÉTAN MEGETTÉK AZ EMBER KOPONYÁJÁT! Úgy gondolták, hogy a teremtés koronájánknak (mármint az embernek) és az ember koronájának (mármint a fejnek) gyógyító hatása van. Általában elitéltek fejét használták és a por kinyerése a hóhérok dolga volt. Egyébként a koponyaport mumia vera néven is emlegetik, ami remek átvezetés következő témánkba.
Múmia mint fáraó. Múmia mint titok. Múmia mint bebalzsamozott egyiptomi előkelőség. Múmia mint falfesték. Múmia mint gyógyszer. Igen, igen ez elég bizarr bevezető, de tény, hogy főleg XIX.sz-ban megették a múmiákból készült port. A múmia port gyógyszerekbe, erősítő tonikokba, de még falfestékbe is keverték. Használták fertőzések és gyulladások kezelésére, fájdalom enyhítésére, különösen ízületi és izomfájdalmak esetén, a sebek gyógyítására és a vérzés csillapítására is. Egyébként állítólag Bonaparte Napóleon is használta a szert. Képzeljük csak el, hogy egy olyan világban élünk ahol a gazdagok múmia kicsomagoló partikra járnak, a szegényebbek pedig mumifikált hulláknak veszik meg a patikában a levágott részeit, vagy pedig múmiákat hamisítunk úgy, hogy gézzel és gyantával betekert embereket égetünk …..hát ez elég groteszk. Az tény, hogy ez súlyos halottgyalázás, de ebben az időben az egyiptomiak sem bántak jobban a halottiakkal. Bizonyított ugyanis, hogy Egyiptomban egy ideig múmiákat is használtak tüzelőnek.