Embedded Files
Új rovatunkban a nők történetével foglalkozunk. A cél az, hogy a nőket minél több korban, illetve társadalmi réteg körében megvizsgáljuk. Az első cikkünkben Szabolcs Emma írt a beginákról.
Marguerite felriad. Izzadságban úszva, zihálva ébred fel. Tudja, hogy még hajnal előtt el kell érnie a legközelebbi beginázsba. Sietve keresi holmiait, ami a legfontosabb: pergamen, tinta és toll. Kilép a szobájából és futva indul el a folyosón, reméli utoljára látja ezeket a ajtókat, melyek előtt elhalad. Egyszerre csak valami csattan, majd léptek dobogása töri meg a csendet, Marguerite csak remélni tudja hogy nem az apja ébredt fel, hisz akkor az ő életének vége! Férjes asszony lesz és a férje úgy kezeli majd, mint valami tenyészállatot! Nem. Nem szabad ilyeneket gondolnia, csak futnia és futnia, mert ha elér a beginákhoz, Isten megmenti és maga mellé emeli.
Az apja nem kényszerítheti tovább erre a nevetséges frigyre, és tanulhat és taníthat is, és megírhatja a könyvét de a legfontosabb: végre nem parancsolhat neki senki. Az éj úgy borul Marguerite Porete fejére, mint egy puha takaró. És ő csak fut és fut és fut tovább, mögötte felhangzik üldözőinek hangja.
De kik voltak a rejtélyes Beginák? Mi elől menekült Marguerite? És ki volt ő? Ebben a cikkben ennek járok utána.
A középkorban egy nő négyféle életutat választhatott magának. Férjhez mehetett, és vagy megszokta a férjét vagy pedig - a korai olasz válás ősi módszerét alkalmazva - megölhette a házastársát... (a szerelmi frigyek nagyon ritkák voltak). Állhatott apácának örök életére cölibátust fogadva. Lehetett prostituált is, és koldulhatott is ( már ha a családja engedte). És itt jön a +1 álhatott beginának is és lehetett a maga ura.
A beginákat mai szóval leginkább keresztény ’’kommunaként’’ tudnám jellemezni, ezek olyan nők voltak akik saját vallásos közösséget alkotva, anyagilag függetlenül, elszigetelten, apostoli életet éltek. Életüket a gyógyításnak, jótékonykodásnak, tanulásnak és tanításnak, valamint a krisztusi tanok terjesztésének szentelték ( vagy nem, de erről majd később).
A beginák több társadalmi osztályból valók voltak, tehát mind az arisztokrácia, mind a mély szegénység is képviseltette magát. Hajadonok, férjezett asszonyok, özvegyek, prostituáltak, vallásos nők alkották a közösséget. Ha egy fiatal lány beginának állt az apja nem mehetett utána és nem gyakorolhatta a pater familiasi jogát azaz, nem kényszeríthette a lányát házasságra. A beginák jogi, anyagi és vallási értelemben is függetlenek voltak, hisz se a pápa sem más férfi egyház vezető ’’fennhatósága’’ alá nem tartoztak, mert nem minősültek intézményesített vallásos rendnek. Szüzességi fogadalmat ugyan tettek, de csak arra az időre amíg beginaként éltek és bármikor kiléphettek a közösségből ha például férjhez akartak menni. A beginák kialakulása és rövid életű virágzása a XI. század végén kezdődött és kb. XIV században lett vége (ekkor a pápa betiltotta a beginázsok létezését, de Belgium területén több közösség is túlélte ezt) az utolsó begina egyébként (Marcella Pattyn) 2013-ban hunyt el, 92 évesen. A beginázsok ( begina közösségek) változatos formákban jelentek meg. Egy ilyen közösség 3-4 főtől akár több ezer főig terjedhetett (pl.: Gentben). Ezek általában úgy jöttek létre, hogy egy mélyen vallásos nő vagy egy másik beginázsban élő begina kivonult a közösségből és később mások is csatlakoztak hozzá. Elég sok országban léteztek ilyesmi közösségek például Spanyolországban a beatas (áldottak) szervezete ténykedett, míg Itáliában a pinzochere (elhivatottak) vagy bizoche (bűnbánóak) folytattak begina -szerű működést. Magyarországra 1290 táján került német és flamand telepesek révén.
VISSZA MARGUERITÉHEZ:
Marguerite Porete valós történelmi személyiség aki feltehetőleg felső középosztálybeli nő volt a XIII. században. Francia begina és misztikus volt, ő írta a “Le Miroir des âmes simples anéanties” (Az egyszerű lelkek tükre) című művet. Ez a könyv a keresztény miszticizmus egyik fontos műve, amely az isteni szeretet (agapé) működését tárgyalja.
Page updated
Google Sites
Report abuse