Egy hónapja volt nagyjából a tavaszi szünet, ennek okán jó sok ember elutazott itthonról, vagy vidékre, vagy külföldre. Én is így jártam: Rómában voltam négy napot. Nagyon jó volt, viszont volt egy nagy szépséghibája: levegőt nem lehetett kapni a turistáktól. De miért van ez így, és mi ezeknek a következménye? Ennek járunk utána mostani cikkünkben.
Tömeg a Pantheonban
Először is: mik az okok? Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek bizonyos közösségi média platformok, például a TikTok és az Instagram. Emiatt sok híres városban olyan híres helyek is népszerűbbek lettek, amik addig alig voltak látogatottak. Most meg már annyi ember szeretné megörökíteni, és büszkélkedni a követőinek vele, hogy ő is itt járt, hogy az képtelenség. Emiatt nagyon megnőtt a turizmus sok városban, például a Telex készített videót egy Arte nevű prágai hírplatformmal arról, hogy mégis miért van ez. Ebben a videóban szó volt arról, hogy egy átlagos állampolgár hogy él egy ilyen helyen. Egy anya például úgy nyilatkozott, hogy ,,itt olyan, mint egy búzamezőn. Alig látsz tőlük, és nem tudod hogy merre menj, annyira sokan vannak”. A videóban egy közösségi média miatt nagy népszerűségre talált helyen is megszólaltattak egy ott dolgozó nőt. A nő arról beszélt főleg, hogy itt már annyira rossz helyzetek alakultak ki, hogy konkrétan sort kellett felállítani ahhoz, hogy valaki fotót tudjon csinálni arról a bizonyos helyről. És persze sokan ebből is élnek, például ugyanebből a videóból kiderült, hogy nagyjából Prága 1,3 milliós lakosságából 100 ezer ember él Airbnb kiadásokból és turizmusból.
Másrészt: mi az a túlturizmus? A túlturizmus egy olyan jelenség, amikor egy népszerű városban hirtelen túlzottan sok lesz a turista.
Rómában is erről van szó már sajnos, ott nem az van, mint itthon, itt csak a Várban meg a belvárosban van elszórva 1-2 szuvenírbolt. Rómában minden egyes sarkon van legalább egy szuvenírbolt, vagy egy olyan árus, aki arra leselkedik, hogy mikor húzhat le egy újabb turistát. A kávézóknál és fagyizóknál is sajnos ilyesmi a helyzet. Utolsó napunkon meglátogattunk egy interneten nagyra méltatott fagyizót. Itt már alapból az volt, hogy egy kígyózó sor állt ahhoz, hogy jegyet kapj a fagyihoz. Utána el kellett menni a pulthoz, ahol az embernek konkrétan élet-halál harcot kellett vívnia a többi turistával azért, hogy a négy, valamennyire próbálkozó kiszolgálótól fagyit kérjen. És közben olyan fullasztó hőség és klausztrofóbia tör az emberre, hogy attól élni nem lehet. Miután megkaptuk a fagyit, őszintén azt hittem, hogy ennyi az egész, most már nincs semmi baj. De nem volt így. Az asztalokhoz csak is kávéval lehetett leülni, a padkánál pedig konkrétan ott állt egy polgárőr, hogy szóljon az emberre, hogy nehogy leüljön. És a Trévi-kútnál - ami pont arról híres, hogy pénzt lehet bele dobni – le volt láncolva a hely, hogy az emberek még véletlenül se menjenek közel. Persze, ez biztos azért volt, mert az emberek előzetesen annyira nyomták egymást, hogy valaki beleesett a kútba. És ez a túlzott tömeg van a Vatikánnál is, a Szent Péter téren. Anyukám mesélt róla, hogy harminc évvel ezelőtt ezen a helyen még az ember tudott szabadon sétálni és nézelődni. Nos, ez nem volt így most, itt se lehetett fellélegezni. De nem hogy a Szent Péter-bazilikában, a téren sem. És a Pantheonnál ugyanez. Annak pont az lenne a lényege, hogy szabadon lehessen mozogni és nézni a lélegzetelállító tetejét és Victor Emmanuel sírhelyét. De ehelyett itt se lehet megállni, sőt, ha leülsz, akkor is ott sétálnak az emberek át a lábad előtt. Nem hagy nyugtot egy percre se a tömeg. Ennél még az is jobb lenne, ahogy harminc éve volt, amikor még szabadon lehetett mászkálni ki és be. Most már minden embernek 5 euro a belépés, és előzetesen kell foglalni. Így valamennyire lehet rövid távon szabályozni a dolgokat.
Összességében a túlturizmus nem egy megállíthatatlan dolog, bizonyos szabályozásokkal meg lehetne oldani ezeket. Spanyolországban már tüntetnek is azért, hogy ne legyen ekkora a turizmus, és meg lehessen mozdulni az utcán.