Amikor mereng az ember, elengedheti magát. Hagyhatja, hogy gyengéden belehulljon a gondolatai hullámzó karjaiba. A mélyről előúszó gondolataid segítségével megismerheted magadat is. Kinyílsz, mint egy virág, és úgy érzed, mintha már nem is, teszem azt, a buszon ülnél, hanem egy réten pihenve merengenél. Megfigyelhetsz magad körül minden ici-pici részletet, csak bele kell gondolnod.
Én amikor merengek, nem koncentrálok egy valamire, sokkal inkább hömpölygök a témák között. Ilyenkor nem kell az embernek azon stresszelnie, hogy most valami produktívat csináljon, vagy rájöjjön az élet értelmére. Az a fontos, hogy kikapcsolódj. Ezzel a technikával, tudományosan bizonyított, hogy az ember agya lenyugszik, megszabadul a stressztől és a szorongástól, továbbá segít abban is, hogy az ember megoldja a problémáit.
A pszihológiában az úgynevezett “Rewinding the tape” jelenség az, amikor az ember visszagondol korábbi konfliktusokra (akár magával, akár mással). És elgondolkodik rajta, hogy mennyiféleképpen történhettek volna ezek a viták. Mi lett volna, ha máshogy válaszol a másik, hogyan folytatódott volna a beszélgetés, és mi lett volna a végkifejlet? Így az ember nemcsak jobban megismeri önmagát, de felkészül arra is, hogyha legközelebb hasonló vitába kerül, akkor mi a legépeszűbb válasz és megoldás.
A merengés segít abban is, hogy az ember megismerkedjen önmagával. Én például szeretek azon merengeni, hogyha más élőlénynek születtem volna, akkor mi lennék vagy mit csinálnék. Teszem azt, ha virág lennék, hol nőnék és miről beszélgetnék a körülöttem magasodó fákkal? Ilyesféle kérdésekről és szituációkról végtelenbe nyúlóan tudok merengeni.
Ezen kívül amikor az ember mereng, avagy nem a külső stimulációkra koncentrál, hanem sokkal inkább befelé, saját magára és a gondolataira figyel, könnyen megeshet, hogy pont, hogy elkap olyan kis dolgokat a környezetéből amikre amúgy nem figyelne fel. Ezek a pici dolgok szerintem nagyon szépek és inspirálóak. Sok művész merít ihletet a maguk merengéseiből és kicsi obszervációikból. Fontos része az alkotásnak az, hogy az ember megfigyelje, hogy mi is veszi körül. Nem úgy mint egy tudós, nagyítóval és pontos jegyzetekkel, hanem szabálytalanul, merengve.
Felmerülhet a kérdés: Mikor is merengjen az ember? A mai felgyorsult világban sok ember elveszti a lágy összevissza gondolkodás csodáját. Szerintem ezt nem szabadna hagyni. Számomra fontos ez, szeretek külön időt szakítani arra, hogy merengjek. Sokszor iskola után direkt hosszabb úton megyek haza. A dunaparton sétálva tudok a legjobban merengeni. A víz monoton hullámzása és csobogása megnyugtat és alapritmust ad a gondolataimnak. Persze nem mindig van idő ennyire külön csak kedvből merengeni, de azért meg lehet próbálni. Ajánlani tudom színtúgy a haza utat, ha nem is sétálva, de egyszerűen pár megállóval tovább menni, vagy a lassabb buszra szállni. És amikor már ott vagy, akkor ne azonnal a telefonodért nyúlj, hanem kapcsolódj ki. Merengj bármiről, ami csak az eszedbe ötlik. Hagyd, hogy a gondolatok elringassanak a hazaúton.