Embedded Files
Avagy miért ülünk mindig ugyan oda az osztáylteremben?
Avagy miért ülünk mindig ugyan oda az osztáylteremben?
Alsóban szerintem minden suliban volt ülésrend. Az év elején beosztják, ki melyik padba kerül, és ott is kell maradnia. Ez a rend sok mindent megalapozhat egy kisdiák életében. Például, hogy kikkel barátkozik, vagy hogy hogyan teljesít az órán. Azonban ez a rendszer a gimiből már általában kikopik. Egyetemeken meg végképp (habár erről még nincs személyes tapasztalatom). Az ülésrendet sokszor büntetésnek használják a tanárok. Amúgy megengedik, hogy oda ülj, ahova akarsz, de ha zavarod a környezeted, átültetnek valahova máshova, ahonnan nem ülhetsz el. Ez szerintem nem a leghatékonyabb módszer, de megértem, hogy egyes személyek esetében úgy tűnhet, nincs más megoldás.
A diákok életében fontos tényező, hogy hol ülnek az osztályteremben. Kutatások kimutatták, hogy annak ellenére, hogy a tanárok semmiféle módon nem osztják be a diákokat egy állandó ülésrendbe, ők az iskola második napjától kezdve már elkezdenek berendezkedni az osztályteremben, és egy-két hónap után már mindenkinek végképp fix ülőhelye van.
Ez egy külső szemlélőnek furcsa lehet, de ha belegondolunk, ez teljesen természetes jelenség. Az úgynevezett territorialitás elve, miszerint az ember természeténél fogva megvédi a területét, amit otthonának tart. Azt gondolnánk, hogy ez az elv gyakrabban vagy durvábban jelenik meg az állatok világában, azonban az emberek mindennapjaiban is rengetegszer érvényesül. Mind a háborúk, gang-harcok, a hajléktalanok megszokott kis kuckója, és igen - az ülőhelyek tudatalatti megvédése is ide tartozik. Ennek ellenére igaziból ennek az elvnek a legmélyebb célja a béke és személyes biztonság megőrzése. Azzal, hogy védjük a területünket, eleve a kezdetektől próbáljuk elkerülni azt, hogy valakivel tárgyalni, osztozkodni kelljen.
Na de térjünk vissza az eredeti példánkhoz! Mindenkivel megtörtént már, hogy egy nap elkésik az iskolából, és meglepetésére, amikor megérkezik, valaki más ül a kimondatlan s íratlan saját ülőhelyén. Ez igen felkavaró tud lenni, még akkor is, ha látszólag mindössze apró kellemetlenségről van szó. Tudományosan bizonyított, hogyha a diák nem a megszokott helyén ül, máshogyan teljesít a tanórán. Ez nem csoda, hiszen ilyenkor az agynak hozzá kell szoknia egy új területhez, új nézőponthoz és összeségében az új élményhez. Emellett, mint ahogy már korábban is említettem, ha az emberek mindig ugyanott ülnek, könnyedén összebarátkoznak, így sokkal biztonságosabb és kényelmesebb környezetet alakítanak ki maguknak.
Még egy módja annak, hogy az ember kényelmesebbé tegye a környezetét az osztályteremben az, hogy egyszerüűn elkezd berendezkedni. Az asztalnak mindig ugyanabba a sarkába rakja a füzetét vagy a tolltartóját. Mindig ugyanoda helyezi a táskáját vagy a kabátját. Mivel minden ülőhely különböző, akár taktikusan is választhat az ember széket, amikor előszőr kiválasztja a helyét. Én sem véletlenül ülök a terem hátsó sarkában. Itt egy karnyújtásnyira vannak a tanszereim a hátsó polcokon, az asztalom úgymond nagyobb, mivel a mellettem lévő radiátorra is tudok pakolni, illetve itt van az ablak, így amikor friss oxigénre van szüksége az agyamnak, önállóan kinyithatom az ablakot, és azonnal elér a friss levegő!
Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy legyen szó akár tanár által megszabott vagy természetesen kialakult ülésrendről, ez nemcsak a tanár szempontjábol ideális (vagy pont, hogy alkalmatlan), de kifejezetten és leginkább a diákoknak kedvező.
Nehéz-Posony Léna
Page updated
Google Sites
Report abuse