Magammal viszem az illatod

Az ajándékok nagyon különlegesek. Egy tárgy amit ajándékoztak, sokkal több erővel bír, mint egy sima tárgy. Története van, szándék áll mögötte, mindig jelent valamit. De miért is adunk ajándékokat?

Tudományosan bizonyított, hogy másokkal kedvesnek lenni – tehát az ajándék adása is – biológiailag boldogsággal tölt el. Mind ajándékot kapni és adni az agynak azon területét aktiválja (a mezolimbikus pályát), amely a jutalmazással és az élvezettel kapcsolatos. Az agy ilyenkor direkte stimulálja a dopamin neurotranszmittereket.

Ebben az egész folyamatban fontos szerepe van az együttérzésnek. Több kutatás is azt állítja, hogy ha huzamosabb ideje nagyon szeretünk egy másik embert, az agyunk elkezdi úgy felfogni azt a személyt, mintha részben saját magunkról lenne szó. Így amikor örömet szerzünk ennek az embernek, vagy valahogyan segíthetünk neki, még nagyobb boldogság lesz urrá rajtunk, hisz az agyunk úgy processzálja, mintha saját magunkkal történt volna meg az adott pozitív dolog. Ez így egy ördögi – avagy inkább angyali kör, mivel minden ilyen tett után csak egyre közelebb kerülünk a másikhoz, és az önképünk még inkább egybeolvad a másikéval.

Érdekes módon ez a fajta megmelengető boldogság érzés már szimplán csak fejben is működik – elég ha valami kedvesre, vagy egy jó tettre gondolunk egy másik emberrel kapcsolatban, és máris jobb kedvre derülünk és lenyugszik az agyunk. Ezt a jelenséget a jóga és a meditáció során sokszor felhasználják. Igaz, ez a területe a pszichológiának és a neurotudományoknak nem annyira kutatott, azt tudjuk, hogy az ajándék adás előtt az agy úgynevezett perspektíva-átvételt végez. Avagy amikor elképzeled, hogyha a másik ember lennél, minek örülnél. Ez egy afféle kognitív empátia, amely nélkülözhetetlen része az együttérzésnek. De természetesen az ajándék adás sokszor nem magáról a tárgyról szól, hanem sokkal inkább magáról az aktusról, a szándékról – arról, hogy külön gondoltál arra az emberre.

Ez az egész ajándék adási kultusz átitatja az állatvilágot, hisz természetesen nem csak az emberek adnak egymásnak ajándékokat. Egy ajándék néha áldozattal jár, főleg ha egy ízelt lábú apróság vagy. Megannyi rovar- és pókféle akár a saját húsát ajálnja fel fajtársának, hogy az pont őt válassza párnak. Illetve több póknál is megfigyelték, hogy udvarlás gyanánt gondosan hálóba csomagolt finom falatokat ajándékoznak nőstény társaiknak, hogy elnyerjék azok tetszését. De vannak olyan állatok is akik szintén kedvességből, vagy baráti kapcsolat erősítése gyanánt adnak különféle ajándékokat, akár csak az emberek. Például a bonobó majmok, akik akár távoli csapattársaikat is szívesen megszánnak egy két finom falattal. Egyes varjúfélék pedig olyan inteligensek, hogy megtanulják és megjegyzik, hogy mi tetszett vagy ízlett leginkább a partnerüknek, és ennek megfelelően választják a következő ajándékot. Illetve nem feledkezhetünk meg az olyan állatokról akik más fajoknak, például embereknek adnak apróságokat. Mind varjakat, delfineket, és polipokat is figyeltek már meg, amint érdekes tárgyakat adnak ajándékba embereknek.

Tehát megannyi állatfaj, köztük az emberek is, megannyi okból, megannyi különböző dologgal ajándékozzák meg egymást. De mit is hordoznak ezek a tárgyak, mi a legkülönlegesebb, a legmélyebb jelentéssel bíró ajánlat? Én nagyon szeretem meglepni a barátaimat különböző ajándékokkal, így sokan gondolkozok ilyesmin. Véleményem szerint egy saját ruhadarab továbbadása a lehető legkülönlegesebb ajándék.

Nekem úgy általában nehezemre esik megválni bármilyen tárgytól. Legyen szó egy patakparton talált csigaházról, egy csokicsomagolásról, vagy egy régi ruháról. De ha ezt a tárgyat még ajándékba is kaptam, egyszerűen képtelen vagyok rá. A legapróbb emlékek is vasláncként kötnek egy-egy jelentéktelennek tűnő tárgyhoz. Egy ajándékba kapott ruhát olyan kidobni mintha kidobnád egy részét annak az embernek, akitől kaptad – megválsz attól a bizalom köteléktől ami lehetővé tette az egészet. Őrületes, hogy egyetlen ruhadarab mennyi emléket tud magában hordozni. Akár szinte fizikailag is. Például, ha még érezni lehet rajta a másik ember illatát, amit az agy különös módon mindennél jobban fel tud ismerni. Ez azért van, mert a szagok a szagidegeken és a szaggumón keresztül egyenesen a limbikus rendszerbe kerülnek. Az agynak ez úgymond a legnyersebb, legősibb része – már a legkorábbi emlősök is rendelkeztek ennek az agyrésznek az alapjaival. Ez a rész felel az érzelmekért, a motivációért, és az emlékekért. Így néha akár kontextus nélkül is emlékeztethet egy illat egy korábbi emlékre vagy szituációra. Szerintem ez az egész jelenség felettébb költői és inspiráló, így még érdekesebb, hogy konkrét tudományos magyarázattal is rendelkezik.

Tehát összeségében elmondhatjuk, hogy ajándékokat adni nem csak lélekben varázslatos, de tudományosan alátámasztottan is zseniális. Illetve, hogy milyen különleges dolog valakinek ajándékozni egy saját ruhadarabodat.