A PillTalk következő témája a Jó.
Mit jelent nekünk az hogy Jó, milyen szerepe van a szónak a köznyelvben, mit szeretnénk, hogy legyen? Négyesekről, ételekről, kamaszkorról és persze a Jóról a PillTalk második részében.
Vera: Mikre használjuk azt, hogy jó? Több szinten lehet ezt nézni, nem?
Zalán: Nekem egy műszó. Főleg abban a kérdésben, hogy Jól vagy?. Én nem tudok erre válaszolni. Meg van a Mizu? (nyilván), nem tudok rá válaszolni. Szerintem ez egy tök felesleges kérdés, csak azért, hogy beszélgessünk.
Vera: Nekünk volt ilyen a családban, hogy ,,Mizu? Józu.”
Zalán: Nekem arról, hogy jó, egy társadalmi elvárás jut eszembe, hogy jól kell lenned. Ezért nem is azt kérdezzük meg, hogy Hogy vagy?, hanem azt, hogy Jól vagy?, és nem is érdekli az embert, hogy mi van veled, plusz, lehet, hogy nem is akarod elmondani. Jól kell lenned.
Nola: És akkor erre válaszul a másik fél is megkönnyebbül, hogy huhh, jól vagy, oké, akkor nekem ezzel semmi dolgom.
Zalán: Például van olyan ország, ahol ennek van kultúrája, és ott máshogy teszik fel a kérdést. A franciáknál a Ça Va, Ça Va. Semmitmondó, de ez már benne van (a közbeszédben), ők is tudják, hogy nem érdekli a másikat, csak Bonjur, Ça Va… Megy? Megy.
És nincs egy igazi, valós beszélgetés. Viszont itthon azt érzem, hogy valaki tényleg úgy gondolja, hogy ő jófej, mert megkérdezi, hogy Jól vagy-e, és akkor azt mondod, hogy Ja.
Annamari: Ez tényleg ennyire gyakori, hogy a Hogy vagy? kérdést a Jól vagy? teszi ki?
Zalán: Igen.
Vera: Én akkor kérdezem valakitől, hogy Jól vagy?, amikor tudom, hogy nem volt jól.
Megegyezünk abban, hogy ezt a helyzetet leszámítva semmitmondó kérdés.
Vera: Nekem még a jóról a kaja jut eszembe. Milyen? Jó. Ez milyen?
Zalán: Az is így odavágott jó. Például én azt mondom, hogy nem rossz. Én akkor még nem tudok visszajelezni, az első falatnál.
Annamari: Amikor jó érzés neked enni, akkor mondod, hogy nem rossz, vagy amikor annyira nem jó?
Zalán: Igazából a jóra is használom.
Vera: Miért nem mondod azt, hogy jó?
Zalán: Mert az nem átütő.
Vera: És akkor, ha nagyon jó, akkor mit mondasz?
Zalán: Azt, hogy jó ízt adó élmény.
Annamari: Az érdekes, hogy nem jó élményt adó íz.
Zalán: A kaja az élmény, aminek jó az íze.
Vera: Neked a jóról mi (jut eszedbe)? (Kingának)
Kinga: Nekem a jóról, ami eszembe jut az a négyes. Mindenki mondja, hogy a négyes az jó, de nem jó. Én meg a nővérem nagyon maximalisták vagyunk és mindig sírunk ha négyes.
Zalán: Egy régi vágású tanár azt mondaná, hogy a négyes az pont jó.
Léna: Én erre azt mondom, hogy igaziból a kettes is tökéletes, mert a kettesnél nincs jobb jegy, csak szebb jegy. Átmentél.
Vera: Miért nem a kettest hívják jónak?
Zalán: A kettes az az elégséges.
Kinga: Nekem valahogy nem így működik az agyam. A családomban, az anyukámat kivéve teljesen ilyenek vagyunk, hogy a legjobb kell.
Zalán: Az még egy kérdés, hogy a maximalizmus az rossz-e? Én, mint maximalista, azt mondom, hogy igen, de amúgy az, hogy te valami jobbat akarsz elérni, az szerintem jó.
Andris: Ennek is van egy spektruma, mint a legtöbb dolognak.
Zalán: Persze, ha görcsösen állsz hozzá, azzal csak ártasz. Miközben nehéz ezt levetkőzni.
Kinga: Nekem még amúgy, ha kérdezik tőlem, hogy ízlik-e az étel, akkor én nem válaszolok, csak eszem, és ha válaszolok az jelenti azt, hogy nem.
Zalán: A mama nem hagyja abba, akkor biztos rossz…
Léna: Nekem, hogyha nem jó, akkor megmondom, hogy hát ez nem jó. Én nem tartogatom, nem mondom, hogy nem rossz, érdekes, egzotikus az íze, hanem hát ez nem lett valami jó, legközelebb ne így csináld.
Zalán: Miért nem mondod azt, hogy elégséges?
Vera: Kettes alá.
Léna: Igaziból ezzel én teszek jót a szakácsnak, hogy ne higgye el, hogy mennyire jó. Mindig mondják neki, hogy mennyire jó, és a végén az egész rázuhan, hogy végig hazudtak nekem. De én megmondom neki, és így tud változtatni.
Zalán: Majd meglátod, ha te nagymama leszel, akkor te ezt hogy fogod felfogni.
Annamari: Ez nem egy létező varázslat, hogyha valaki nagymama/nagyszülő lesz, akkor egyből jól tud főzni? Én eddig csak azzal találkoztam, hogy az unokák mindig nagyon szeretik, azt amit a saját nagyszüleik főznek. És van ilyen rivalizálás, hogy azért az én nagyszülőm főztje az igazi.
Nola: Akkor én ezt most lerombolom. Nekem az egyik nagymamám nagyon, nagyon rosszul főz.
Zalán: Az enyém is. Nagyon sótlan.
Andris: A nagymamád vagy a levese?
Nevetünk
Vera: Mi lehet még jó?
Léna: Szerintem abban az esetben használjuk még sokszor azt, hogy jó, amikor hazaérünk délután az iskolából és a szüleink kérdezik, hogy milyen volt a nap. Erre mondjuk, hogy jó. Igaziból így nem tud meg semmit a szülő. És ez szerintem azért fontos, mert máskor meg arról panaszkodnak a gyerekek, hogy a szüleik nem foglalkoznak velük lelkileg, a problémáikat nem kezelik jól, de igazából ez lehet, hogy azért van, mert nem osztják meg a diákok eléggé az iskolán belüli dolgokat, problémáikat. És éppen ezért kérdezik meg a szülők tök sokszor, hogy milyen volt az iskola, hogy valami ilyesmire fényt derítsenek, hogyha valami baj van.
Nola: Vagy a Patent-nek, vagy a Hintalovon-nak volt egy ilyen programja, hogy milyen kérdésekkel lehet helyettesíteni azt, hogy Milyen volt az iskola? Tök érdekes volt, például, hogy Mi tetszett a legjobban? vagy Mi érintett rosszul?. Csomó ilyen alternatív kérdést feltettek, ami érdekesebb és személyesebb beszélgetést generálhat.
Vera: Meg ennél még személyesebb, ha a szülő képben van hogy aznap mi a megmérettetés, vagy aktuális, és akkor konkrétan arra kérdez rá, hogy Hogy sikerült? vagy Abban hogy érezted magad?.
Léna: Az én anyukám azt szokta csinálni, hogy leültet és addig vár, amíg nem mondom el az egész napomat részletesen.
Kinga: Nekem már egy szokás, ha a nagymamámmal beszélek, hogy mindig kérdezi, hogy Mi újság? és mindig mondom, hogy Minden jó. És már konkrétan várja, hogy ezt mondjam, de persze, utána kifejtem.
Vera: És például egy darab, mitől jó egy színdarab, vagy nem?
Annamari: Szabad színdarabra azt mondani, hogy jó?
Vera: Jó volt a darab, ezt rengetegszer mondjuk.
Andris: Miért ne szabadna?
Zalán: Ha például azt mondod, hogy rossz volt a darab, vagy bármilyen szót negatív szempontból, az sokkal kifejezőbb, mintha azt mondod, hogy jó volt.
Megegyezünk, hogy nagyon sok múlik a hangsúlyon, a jó jelentőségteljességén. Lehet jó (közömbösen, oda bökve), vagy JÓ (minden elégedettséggel).
Vera: Akkor azt fedi le ez a jó, hogy hatott rád a darab?
Annamari: Szerintem ez azért veszélyes, mert minden kategóriában, és mindannyiunknak mást jelent a jó. Én azon gondolkodom, hogy a jónak az ezektől a megszokott használatoktól lecsonkított és igazi jóságát meg lehet-e még találni. Én igyekszem ritkán használni, hogy megmaradjon akkora, amikor tényleg azt érzem, hogy ez az elégedettség van bennem, hogy jól érzem magam. Lehet-e olyan, hogy csak akkor használjuk, amikor tényleg? Valószínűleg társadalmilag nem, de szerintem tök izgalmas próbálni.
Vera: De ez fontos szerintem, amit mondtál, hogy ez az, amikor igazán elégedett vagy. És ezen (az úton) is el lehet indulni, hogy mikor vagy igazán elégedett. Nekem például nagyon fontos, hogy jusson idő magammal lenni, mert akkor ez a jó, kicsit egy ilyen flow.
Nola: Arra reflektálva, amit Annamari mondott, szerintem a jó sokszor társadalmi szempontból egy megúszós válasz is lehet, például bármilyen élmény kapcsán, ha bárki feltesz egy kérdést, hogy Milyen volt?, és nem akarsz így belemenni, akkor elég azt mondani, hogy jó volt, és akkor le van zárva a beszélgetés, ez is nagyon izgalmas szerintem.
Annamari: Igen, de közben aggasztó is, mert ha nem akarok róla beszélni, akkor vagy közömbös, vagy nem érint jól, vagy éppen nem érint, de biztosan nem jól. Mégis pont az ellentétére használjuk ezt a szót. Ez nagyon érdekes, hogy ez hogyan alakult ki, és miért nem azt mondjuk, hogy most nem akarok róla beszélni. Az túl hosszú?
Andris: Szerintem nem akarjuk, hogy a másik aggódjon. Meg ez szerintem életkortól is függ. Főleg mi kamaszok, magamat is beleértve… én például, ha délután hazaérek az iskolából, és egyből elkezd kérdezgetni az anyukám, akkor az nekem rosszul esik, mert először meg szeretnék érkezni, és akkor könnyebb így lezárni.
Annamari: Ez a jóval való lerázás szerintem nem kötődik egy korosztályhoz, viszont az igen, ami Léna hozzád is kapcsolódik; az a kettősség, ami a kamaszkorunkban van, hogy egyszerre szeretnénk nagyon, hogy a szüleink foglalkozzanak velünk…
Vera: És hagyjanak békén…
Annamari: És közben sokszor öntudatlanul is, ezt mégis eltaszítjuk. Sokszor irritálónak érezzük a közeledést, de bevallatlanul, igazából nagyon vágyunk rá.
Andris: Hát én nagyon nem vágyom erre, hogy hazaérjek és egyből ez legyen.
Annamari: Hát nem erre a módra, hanem egy idealizált módra. Egy olyan módú törődésre, ami valószínűleg nem is tudatos. Az esetek többségében viszont azt kommunikáljuk, hogy nincs ilyen vágyunk.
Vera: Viszont ezt meg lehet beszélni, nem? Amikor hazaérek, nekem is szükségem van egy fél órára. És ezt a szülőnek is nagyon nehéz érteni, hogy most akkor kellek, vagy nem kellek, mikor kellek , hol van az pillanat, amikor kellek. Észre fogom venni?
Annamari: Szerintem az nagyon fontos, hogy olyan nincs, hogy nem kell a szülő (jelenléte). Az a kérdés, hogy hogyan kell.
Vera: Igen, szerintem erről kell beszélni.
Megállapítjuk, hogy a jótól messzire kalandoztunk.
Annamari: Nekem az felfoghatatlan, hogy van Menny és Pokol a Jó és a Rossz. És a Jó az minden, ami jó a földön, meg pozitív és mégis a legnagyobb fenséges pozitív dologból lesz az hogy ,,Milyen volt a nap? Jó.” (közömbösen) Hogyan tudunk az óriási dolgokból ennyire picit, és jelentéktelent csinálni? Ez nekem meghökkentő.
Léna: Igen, most én is gondoltam erre az érzésre, hogy jól érzem magam, hogy milyen ez, amikor nem csak rámondom, hogy jó, hanem tényleg jó az élet és megéri élni. És ez az érzés ez tényleg annyira jó, hogy azt már csak így lehet kifejezni, hogy tisztán csak jó. Nincs benne semmilyen cifrázás, hanem egyszerűen jó. Ez tökre elveszik, abban, hogy ez egy flegma, beszélgetés lezáró szó lett.
Vera: Az eszkimóknál a hóra van egy csomó különböző szó, lehet, hogy a jókra is különböző szavakat kéne találnunk. Az üres jóra, meg a legjobb jóra…
Kinga: Szinonímáink vannak, de azokat én néha túlzásnak érzem. Írásban persze használhatóak, de a mindennapi életben én nem annyira szoktam használni őket. Furának számítana, ha azt mondanám, hogy Szuper, vagy Csodás.
Léna: Nekem is volt már olyan, hogy egy beszélgetésben azt a szót használtam valamire azt, hogy meseszép. És akkor erre így visszakérdeztek, hogy meseszép? miért használok ilyen szavakat. De amikor valami tényleg már meseszép, akkor nem mondhatom azt, hogy ,,jól néz ki”. Akkor már szeretném cifrázni, de szociálisan is bele vagyunk nyomva hogy a jót közömbös használjuk.
Kinga: Mintha meglenne a tökéletes mennyiség a jóban. Ciki néha szinonimákat használni, pedig régen a mesékből direkt megtanultam és akkor ez menőnek számított. Most már fura.
Zalán: Nehéz úgy szöveges értékelést írni, hogy ne legyen benne semmit mondó a jó.
Léna: Most inkább úgy beszéltünk a jóról, hogy a szó mai használatáról főleg, a traumákról pedig sokkal személyesebben. Én most úgy érzem, hogy ez kimaradt. A jó érzések.
Zalán: A jó érzésnek is van rengeteg szintje. Jó érzés az, hogy nem kell rohannom, de nem úgy jó érzés, mint…(valami nagy dolog)
Vera: Nektek mi a jó?
Léna: Amikor a Duna parton vagyok és naplemente van az, az nagyon jó. Meg amikor látom a természetet, és kint lehetek és élvezhetem azt amit ad a természet, akkor nagyon jól érzem magam. És akkor az nagyon jó, hogy ott van nekem a természet, és igazából mindenkinek ott van, csak nem mindenki használja ki. De nekem jó, mert én kihasználom.
Nola: Én a Zalánhoz kapcsolódom, a rohanással. Nekem is az (jó), ha végig tudok menni úgy egy napon, hogy nem kell azon pörögnöm, hogy milyen feladataim és elmaradásaim vannak.
Vera: Ehhez én is tudok kapcsolódni.
Zalán: Én most azt érzem, hogy a jó igazán csak akkor lesz, ha itt a nyár. És nem a nyárra vágyom, hanem, hogy ennek az évnek vége legyen.
Annamari: Én most az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztam azzal, és Léna ez hozzád kapcsolódik, hogy a természetnél nagyobb dolog nincsen. Nincsen nagyobb fenség, ami előtt én le tudok borulni. És a természet ritmusa mindennél erősebb. Nekem ami mostanában nagyon jó, az az, hogyha én ebbe a ritmusba bele tudok helyezkedni, ami kicsit egy lelassulás és nagyon ritka is, mert teljesen ellentmond annak a rutinnak, amit a hétköznapjainkban csinálni kell. De ezt a dinamikát érzékelni, és igen azt, hogy ez itt van(amíg még itt van) és érezhetem, akármi történik, az nagyon jó.
Kinga: Szerintem is vannak fokozatai a jónak. Lehet ilyen nyugodt, közepesen pont jó, vagy csodálatos is, szóval szerintem, amikor én jól érzem magam, akkor a jó és a rossz dolgok azok egyensúlyban vannak.
Andris: A nyugalom nekem is fontos. Még egy rét jutott eszembe, ami nekem a szabadság szimbóluma, mert ott lehet futkározni, meg feküdni. Ott vannak az emberek, akikkel szeretek lenni sokat, a természet is ott van.
Ez a konklúziJÓ. Nektek milyen a jó? Írjátok meg nekünk! És beszélgessetek is róla;)