Embedded Files
Interjú Andrissal ((P)Olympos), végzés éve: 2009) és Csoncsival, akiktől megtudjuk, milyen volt az első Nomád, vagy hogy milyen különleges órák voltak a Poliban 2003-ban
Le tudnád írni, hogy mit láthatott a Poliban az, aki 2003-ban bejött a kapuján?
Kovács Andris: (volt Polis diák): 2003-tól 2009-ig jártam a Poliba. Állami általános iskolából érkeztem, de akkoriban még egyébként is alig volt néhány formabontóbb iskola az országban, így meghökkentő volt látni bizonyos dolgokat. A folyosókon óriási élet volt, a falak mentén szőnyegek voltak kihelyezve, és ezeken csoportosultak a szünetekben a diákok. A tanerők látványosan kevésbé voltak elszeparálva a diák-élettől és a folyosók nyüzsgésétől, mint ahogy az akkoriban a legtöbb iskolában valószínűleg lehetett. A falakat helyenként hatalmas kortárs alkotások (diákok falfestményei) borították, mint a metrókocsi az első emeleti fordulóban, a sport-pálya körfestmény a tornaház földszintjén, vagy a mesébe illő, futurisztikus városkomplexum színházterem hátsó falán. Persze a mellék lépcsőház grafitifalai, és az osztályok által kidekorált saját termeik is különlegességszámba mentek, akár csak a diákszekrények, amik jelentős része az alagsori falak mentén volt elhelyezve. Engem viszont főként a ketrec érdekelt akkoriban, nem volt olyan szünet, amikor ne lett volna egy már-már élvezhetetlen, de azért kihagyhatatlan tömegfoci, még 30 centis hóban is.
Milyen óráid voltak a Poliban?
K. Andris: Bár nincsenek aktuális referenciáim, de bizonyára a szokatlanabb vagy formabontóbb órák közül több megszűnt azóta. Amik akkoriban különlegességszámba mentek, más iskolában nem nagyon voltak, azok a következők: Hetedik-nyolcadik osztályban a drámaórák, valamint a negyedévenként újraválasztandó alkotásórák (kerámia, fafaragás, ruhatervezés stb.) … a mai diákvállalkozások akkori előfutára, a Young Enterprise volt. Bizonyos testkultúra blokkok is különlegességszámba mentek, mint például a jóga, a társastánc, vagy az önvédelem, de akkoriban más iskolákhoz képest példátlan különlegesség volt az informatika órákon oktatott photoshop, és gépírás is.
Milyenek voltak akkoriban az iskola által szervezett programok?
K. Andris: A művészeti és sportéleti programok voltak hangsúlyban egész héten át tartó TMT (Tavaszi Művészeti Találkozó), benne az osztályszínjátszó fesztivállal, minden évben Nagy Durranás, és legalább évi egy-két 24 órás/1000 pontos röpi, vagy egész éjszakán át tartó foci. Ez utóbbiakból ballagásom környékén, és azt követően többet is néhány barátommal szerveztünk meg és bonyolítottunk le, általában 80-120 fő részvételével. Ebből látszik, hogy a diákkezdeményezések mennyire fontosak a Poliban, de jelentős hozzáadott értéket és vonzerőt biztosított az is, hogy a tanerők majdnem minden alkalommal indítottak csapatot vagy akár csapatokat.
Mikor volt az első Nomád tábor és hogyan lett szervezve?
Csoncsi: Polis Nomád tábor először 1992 körül lehetett. Az első tanévünk után volt rögtön, akkor még csak három osztályunk volt a Politechnikumban: JPG, FH, MP. És az MP osztály ötlete volt a tábor. Vagyis inkább folytatták a hagyományt, a Poli alapítói az előző iskolájukban nagy Nomád táborosok voltak.
Honnan vették pontosan át a Nomád tábort?
Csoncsi: A Nomád tábor alapötlete tulajdonképpen a Poli egyik alapítójának, Horn Gábornak az apukájához, Horn Miklóshoz fűződik. Ő csinált Nomád tábort az akkori iskolájában, ez 1960-70-es évek. Ezután Horn Gábor és testvére Horn Gyuri (az AKG vezetője) a Szent István Technikumban voltak tanárok és ott csináltak táborokat. És a Poli és az AKG megalakulásakor, a Horn-testvérek hozták tovább mindkét iskolába.
Miben volt más az első Nomádod, mint a legutóbbi?
K. Andris: Az első Nomádom 2009-ben volt (ufÓkor tábor), ballagásom évében csatlakoztam be, és azóta is az életem szerves része a tábor, és az egész éves szervezői munka. Senkinek nem ajánlom, hogy ilyen sokáig halogassa a kipróbálását, de ha így alakulna, akkor sem késő elkezdeni, sőt mindenképpen ajánlott! A szervező brigád akkoriban is jelentős részben egykori polis diákokból állt, de még szép számban képviseltették magukat tanerők is. Ez utóbbi mára sajnos jelentősen megkopott, de a tanerők számára is érvényes az üzenet: nagyon-nagyon ajánlott kipróbálni, sok szeretettel várjuk őket!
K. Andris: Eltekintve attól, hogy szervezőként szinte teljesen más megélni és végig csinálni is egy Nomádot, meglepően kevés dolog változott 17 évvel ezelőtthöz képest. A legtöbb hagyományunkat azóta is őrizzük, a Nomád napok menetrendje, bizonyos programtípusok, a Nomád élet fenntartásának elemei, eszközei, és kihívásai mit sem változtak. A 2009 környékén táborozók talán két nagy változással szembesülhetnének manapság: Egyrészt a tábor helye kényszerből odébb vándorolt nagyjából 150 métert (de még mindig a forrás vizéhez, és a zalai erdős dombokhoz igazítjuk az életünket), másrészt az idők szavát meghallva a szervezők változtattak/lazítottak bizonyos fegyelem-figyelem fenntartási módszereken, és rugalmasabban állnak bizonyos szokásrendi részletekhez.
Tudod esetleg, hogy honnan jött a Nomád tábor, ha lehet így mondani, fő dala, a Hej Halászok, Halászok! hogyan jött a köztudatba?
K. Andris: A „Hej Halászok, Halászok” hagyományosan a tábor záródala, összesen kétszer hangzik el: Először Kistolmácson a tábor lezárásakor, egy nagy körben énekeljük, miközben egy-két társunk időkapszulaként, üvegpalackba zárva ássa el a táborozók névsorát. Másodszor pedig Budapesten csendül fel a hazaérkezéskor, mielőtt elbúcsúznánk egymástól. A dal éneklésének eredete emlékeim szerint az első Nomádok idejére nyúlik vissza, talán még a Polit megelőző időkre.
Page updated
Google Sites
Report abuse