A lányaim a Poliba jártak. Ez nekünk szülőknek is örök emlék marad, és persze a jóból. Emlékszem,
ahogy az iskolabíróságon mérhetetlen szeretetet éreztem Szmeskó János iránt! A bíróságon alázattal
hallgatták gyermekemet, ahogy érvel és védi az igazát, miközben a másik oldalon osztályvezetője állt.
János állt és tisztelte a diákjait, s még abba is belement, hogy a konfliktusukat a bíróság meghallgassa
és külső szem döntsön. Hát ez mekkora alázat egy felnőttől diákjai felé? Ilyen nincs másik iskolában!
A Kapcsoldát 2008-ban álmodtam meg, de nem volt, aki befogadja a programot. Hogy a félelem
kapuját ledöntsük a sérültekkel szemben, úgy gondoltam, a felnőtteket nehéz érzékenyíteni, ezért a
fiataloknál kell elkezdeni egy cselekvésekkel teli együttlétet. Sérült gyermekeket kell vendégül látnia
a többségi iskoláknak, ahol a kézműveskedés, közös alkotás, sportolás közben észre sem veszik, hogy
sokkal többet kapnak egymásból. Tíz iskolából kettő volt, aki beengedte a programot, az egyik naná,
hogy a Poli volt. Száz sérült gyermek érkezett az ország különböző pontjáról és közel kétszáz diák
fogadta őket. „Soha ennyi szeretetet nem kaptam!”-mondta akkor a visszacsatoláson Kárpáti Liza az
első Kapcsoldások egyike. A diákok megláthatják egymást gondoskodás közben, levetheti mindenki az
álarcát, így a pedagógusokról is a gondoskodás során egészen más énjüket ismerik meg a vendéglátó
diákok. Ez több intézmény nyitott tanárának a felméréséből derült ki. Azóta már százöt iskola élte
meg, éli folyamatosan a sérültek vendéglátásának az örömét. Nagyon hálás vagyok iskola
nyitottságának, hogy 2008. március 8.-án elindulhatott az országos program. A Poli a jó dolgoknak
mindig az első résztvevője.
A mellékelt riportban meg lehet nézni az első kapcsolódást