Kecske
Kecske. Egy szó. Egy mondat. Egy állat. Mennyi minden juthat eszünkbe egy kecskéről? Ezt próbáltuk ki a Pill szerkesztőségében, elindítva ezzel egy asszociációs író játékot magunk között.
Itt olvashatjátok az írásainkat, amiket mind maga a kecske, mint szó, mint lény ihletett.
"Kopp, loccs, kopp, loccs, kopp, loccs...."
Hallhatta volna bárki, aki csak egy kicsit is fülel. Igaz, nem sokan jártak a parányi, dülöngélő, deszkákból összetákolt, szinte teljesen elhanyagolt karám közelében. Egyvalaki mégis épp arra kószált, és meghallotta.
Sáros kezével a füle mögé tűrte már-már fenékig érő haját. Így vizesen olyan volt, mintha valaki fekete hínárt öntött volna a kislány fejére. De ez őt nem zavarta, szerette, ha kócos volt. Szerette azt képzelni, hogy a vadonban él egyes-egyedül. Most is a karám melletti réten rohangált. Tudta, hogy otthon már várja a meleg ebéd, de azt is tudta, hogy a bezártság is. A tiszta és rendes lakás, amit úgy un. Épp ezért indult meg az ellenkező irányba. A karám felé.
Próbált nem sietni. Minél jobban húzni akarta az időt, hogy minél hosszabban érezhesse a vizes fű illatát és a langyos szél simogatását. Jó néhány kopp és loccs után mégiscsak odaért a kerítéshez. Kénytelen volt belátni, hogy az jóval magasabb, mint amilyennek tűnt, amikor elindult a hang irányába. Túl magas volt ahhoz, hogy bekukkantson és megpillanthassa, mi adja ki ezt a furán monoton hangot oda bent. Körbesétálta a karámot, nem tartott tovább, mint egy perc. Kicsi volt, megviselt, meg kicsit büdös is. Nem kellett csalódnia, amikor megpiszkálta az egyik gyengébbnek tűnő deszkát, az nyikorogva félrebillent. Azonnal átmászott az újonnan keletkezett bejáraton. Végre megpillantotta, hogy mi kopog meg locsog! Egyetlen egy kicsiny, fekete kecske. A karám falánál körbe lerakott kőösvényen sétált. Kopp – koppant a patája, loccs – loccsantak a sáros pocsolyák minden lépése után. Jó darabig észre sem vette a megszeppenten álldigáló, csöpögő hajú és ruhájú teremtést. Csak ment tovább: kopp, loccs, kopp, loccs.
Majd ha ideér, csak észre vesz – gondolta a kislány, miközben megpróbált kicsavarni egy kevés vizet a pólójából. És valóban, amikor a kecske már csak pár lépésre volt tőle, végre felnézett. Szögletes pupillái kicsit félve, de érdeklődve bámultak vissza a kislány nagy kerek szemébe.
– Egyedül vagy ide bezárva? Nem unod?
Semmi válasz, a kecske továbbra is csak nézett és nézett.
– Miről is beszélek, nyilván unod!! Egész nap csak körbe-körbe tudsz sétálni... Én nem bírnám ki a helyedben! Igaziból nekem is ilyen otthon. Soha sem érzem magam szabadnak, kivéve ilyenkor. Amikor egyedül vagyok a szabad ég alatt.
A kecske eközben elkezdte szagolgatni a kislány nedvesen csüngő pólóját. Majd szépen lassan megnyalogatta. Bele is harapott volna, ha ő nem rántja el gyorsan. A kecske dühösen mekkentett egyet, már majdnem tovább indult, ám ekkor a csöpögő (és sajnos nem ehető) teremtés félretolta a bejáratnak használt deszkát.
– Gyere! A réten azt ehetsz, amit csak akarsz! Arra szaladgálhatsz, amerre csak akarsz!
A kislány át is lépett a lyukon, a deszkát kívülről tartva hívogatta a fekete kecskét.
– Kezd fáradni a kezem, kérlek gyere ki, ha szeretnél!
A kecske végre megmozdult. Átszökkent a lyukon, és már kint is volt. A rét végtelennek tűnt a szemében. Mégsem indult el. Várakozva nézett a kislányra. Tudta, hogy nem válhatnak el egymástól. Valami összekötötte őket. A kócos, vizes fekete haja, ami épp olyan volt, mint az ő csimbókos fekete szőre? Még nem tudta. Odadöcögött a kislányhoz, és nedves orrát a tenyerébe fúrta.
Nehéz-Pozsony Léna
Kecskesuttogó
Olyan fura szemük van ezeknek a kecskéknek. Mintha fordítva lenne benne az elválasztó csík. A szemük se áll jól...- Biztos, hogy be szeretnél menni oda?
- Igen! Vegyél nekem csemegét!
- Jó, de tudod, nagyon ki kell feszíteni a tenyered, amiből eteted, nehogy megharapja az ujjad! És vigyázz a lépcsőn, kapaszkodj felfelé, háttal menj lefelé a túloldalon. Bent meg sok a kecskekaki, próbáld őket elkerülni. Csúszhat is! Ne ijedj meg, sokan jönnek majd egyszerre, vigyázz, nehogy fellökjenek. Ha félsz, csak szólj és jövök utánad.
- Na, kaphatok már csemegét?
És akkor elindult, fel a lépcsőn. Pici, négy éves kezével úgy kapaszkodott, hogy közben markolta a zöld bogyókat. Rendíthetetlenül ment fel, majd - háttal - le. És megcsinálta! Apró, kifeszített tenyerében a falatkákkal, hősiesen állta a kecsketumultust! Nagyon büszke volt magára, egész kis lénye csillogott, ahogy kimászott!
Jaj, miért is dobtam rá ennyi aggolódást? Innentől majd jobban bíztatom inkább.
Cziffer Vera
Kecske
Régebben, amikor nehezen tudtam elaludni - és ez egy időben gyakran előfordult, a hugom apukája azt tanácsolta nekem, hogy meséljek magamnak, és az majd álomba ringat. Jól esett volna akkor, ha ezekkel a szép szavakkal mondja? Álomba ringat. Nem tudom. Ilyenkor hiányzik egy otthon, ha az ember ennyire fél elaludni, de ébren maradni még jobban. Talán saját tapasztalatán alapulva javasolta ezt, nem emlékszem. Akkor kétségbeesetten nem éreztem igazán, hogy segít, mára inkább érzem így.
Egy kecskéről, egy nyúlról és egy teknősről kezdtem el mesélni magamnak. Mind a hárman szeretik a káposztát, a salátát és a répát, ezért választottam őket. Időnként más állat barátaik is megjelentek, egyszer egy mókus.
Sokszor - még abban a végtelennek tűnő kétségbeesésben is, ami egyre csak növekszik, elhatalmasodik az emberen, amikor nem tud elaludni - még ebben a reménytelenségben is megnyugtattak. Általában pár percre. Nem könnyű ennél sokkal több időre, amikor ez a kialvatlanságtól való félelem hozzáadódik a szorongásokhoz, amik nem hagynak elaludni.
Évek óta már, hogy visszatérek hozzájuk.
A kecske, a nyúl és a teknős közel laknak egymáshoz, gyönyörű friss zöld mezők lankáin vannak a házaik. Mindig békésen és kedvesen viselkednek, miközben kellemes tevékenységeket végeznek.
Ez fakadhat a kimerült állapotban letompult fantáziámból, vagy a megnyugvásra való vágyból, de azt hiszem tudok egy titkot. A titok az, hogy az ő világuk tényleg ilyen. Vannak viharok, van mikor az egész répaföldet meztelencsigák falják fel, van mikor megjelenik a lopós nyúl a másik dombságról, és nagyobb fájdalmak is előfordulnak, de ez a nyugalom. Ez a nyugalom segít megoldani mindet, hogy az én éjszakáimba épp csak a napsütötte mező, a vidám piknikek, és kertészkedések kerüljenek bele.
Akkor éppen rettenetes, amikor az éjszaka közepén álmatlanul fekszem, de mégis van egy hála, egy olyan érzés, mintha egy ablakot nyitnék ki. Az ablak a zsenge, világos mezőkre nyílik, de nem tudok igazán bemenni rajta, hiszen elalszom. Így nem is tudok többet mesélni a kecskéről, a nyúlról és a teknősről, még nem ismerem őket. A saját titkom még magamnak is titok. De egyszer elmegyek majd hozzájuk úgy is, hogy közben nem alszom el, azt már tudom, hogy lesz sok káposzta, saláta és répa.
Prohászka Annamari Katica
Kecske
Amikor az előző osztályomban kiselőadást tartottunk különböző állatokról, kutakodtam hogy melyik állatot válasszam. Megnéztem egy csomót és a kecske is köztük volt. Végigolvastam pár cikket, szöveget és le volt írva hogy a kecskéknek nincs felső fogsora. Nem hittem el és utána néztem. Tényleg igaz, hogy a kecskék felső fogsora helyén kemény íny van, és ezzel rágják el a táplálékot.
Végül nem a kecskét választottam, de ezt szerintem sosem felejtem el.
Molnár Zsófi
Mi a kecske?
Szubjektív jelentéstartalmak
1. Általános példamondat szokványos eleme, amikor kislányos zavarodban nem tudsz valami korszakalkotóval elődrukkolni. De mindig jó példa, mert az emberek nevetnek. Vajon a kecske humorforrás-e? Humorosabb-e a többi állatnál? (Biztos a szemei teszik őt komikussá.)
2. Állat, amit apró képeken nehezen lehet megkülönböztetni egy nyelvvizsga feladatsoron. Általában bárány. [Feloldozás: Nem ismerem (fel) az állatokat.]
3. Audiovizuális tartalomban felbukkanó szórakoztató elem közösségi médiás felületeken. Pedagógiai célja nincs, általában elégséges az, hogy kifejezetten aranyos.
3.1. Gyermekkori kecske: általában azt gondoljuk, hogy aranyos. Hisz „milyen cuki, te jó ég”.
3.2. Felnőttkori kecske: általában, ha feldönt valamit, destruktív viselkedése miatt meglepődünk, hisz „úristen, te jó ég”.
3.3. Időskori kecske: bizonytalan
4. Vidéki állóképen felbukkanó elem. Általában kerítést rág át, megeszi a szőlőt. A gazda nem örül. A kecske igen.
5. Négy lába van, de nem szék. Vagy asztal.
6. Objektíven: kis húsevő emlős, amelyet a Capra nemzetségbe sorolnak. Általában szarvasmarhákkal együtt tartják, főként tej és hús céljából. A kecskék rendkívül ügyesek a hegységekben és más sziklás területeken, és képesek meredek lejtőkön is mászni. (Az is „úristen” reakciót vált ki. Hogy csinálja ezt? A titok a kecskében rejlik.)
7. Még objektívebben: Capra aegagrus hircus, Capra hircus, Capra falconeri, Capra ibex, Capra pyrenaica, Capra caucasica, Capra cylindricornis, Capra nubiana, Capra sibirica, Capra aegagrus
Német Zalán
A falra mászó kecskék
Nem olyan régen olvastam egy cikkben a falra mászó kecskékről, és azóta is néha eszembe jut ez az érdekesség. Amikor először hallottam erről nem is hittem el, de igaz, az Alpokban élő hegyi kecskék még beton falra is felmásznak. A kecskék nem ám olyan unalmas, mindennapi állatok, mint azt hittem, hiszen még egy majdnem függőleges fal megmászása sem okozhat nekik gondot. A sziklafalra különleges, hajlékony páros ujjú patájuk segítségével kapaszkodnak fel. De vajon miért merészkednek ilyen veszélyes magasságokba? – merült fel bennem ez a kérdés. A kecskék étrendje nem igazán tartalmaz sót, és ezt a kőfalak nyalogatásával kénytelenek pótolni. Még jó, hogy ők nem tudják mi az a tériszony.
H. Nagy Kinga
