témanapok

Pénzhét - 7. évfolyam

Alig pár nappal hamarabb tudtam meg, hogy mi lesz ez az egész, de természetesen így is tetszett. A hetedik évfolyam témája a pénz volt. Csütörtökön a Fáy András OTP Alapítványhoz mentünk. A foglalkozás során a befektetésekről és a pénzügyi tudatosságról volt szó. Volt egy játék, ahol két csoportra bontva kellett érvelni egy felvetés mellett vagy ellen. Mindig kiült egy ember, és azt kellett meggyőzni az adott témával kapcsolatban. A második játékban kaptunk egy lehetőséget, hogy valahova elmehetünk kirándulni, és ki kellett számolni, hogy melyik hely érné meg leginkább egy osztálykirándulásra. Itt lehetett számológépet is használni, jól lehetett szimulálni ezt az egészet, főleg a pénzzel való egyensúlyozást. Az utolsó játékban kockázatot kellett felmérni, ezt egy tekeszerű játék keretein belül oldottuk meg, itt volt kredit, amiből lehetett bizonyos számú labdát venni, amellyel be lehetett találni egy lyukba. Itt meg kellett tippelni, hogy kb. menni pontot érünk majd el. Összeségében a program nagyon jó volt, sok mindent tanultunk a pénzügyi tudatosságról.

A második napon a B-épületben Rada Katával és Pintér Zsolttal volt egy vállalkozós társasjáték, melynek keretein belül 4 fős csapatokban kellett versengeni a többi csapat ellen. Itt egy cukrászdát kellett üzemeltetni. A játék során sütiket kell vásárolni, közben számolni kell az adóval és az eladók fizetésével, valamint minden más bérrel, és eközben a legtöbb ajánlatra árajánlatot kellett tenni és versengeni kellett a többi csapattal A játék szerintem nagyon jól ki volt dolgozva, jók voltak a részletei, meg a hozzátartozó játékelemek. A játék az első pár körben nagyon izgalmas volt, jól szimulálta a vállalkozás részleteit.

Mondovics Mihály Márton

Városi iskola - 9.ny évfolyam

A múlt héten témanapok voltak a Poliban. Minden évfolyam külön programmal töltötte ki a szürke hétköznapjait, egészen pontosan a csütörtököt és a pénteket. A nyelvi évfolyam Budapest különböző kerületeinek nevezetesebb, ismertebb, vagy éppenséggel kevésbé ismert területeit fedezte fel. 

A diákok kevert, 8-10 fős csapatokba rendeződve indultak el csütörtökön a kijelölt területekre. Itt önállóan kellett feladatokat elvégezniük, a várost járniuk, az előre kijelölt útvonalon. Ez a Goosechase applikáció segítségével történt meg. De akkor ennyit a “közérdekű” ismeretterjesztésről.

Sok volt a feladat és elengedhetetlen volt jól beosztani az időnket. Egyrészt a már fent említett goosechase-t csináltuk, valamint filmet kellett forgatni. Erre volt a csütörtöki nap.  Mi csak később jöttünk rá, hogy jobban járunk, ha felosztjuk a feladatokat a csapatban.

A pénteki napon ugyancsak több feladatunk is volt. Az elviekben már leforgatott áldokumentum filmeket kellett megvágni, kahoot kérdéseket írni, valamint plakátokat készíteni. Ráadásul az előző nap még hangokat is fel kellett vennünk, majd azokat is összevágni egy rövid hangfájlba. 

Összességében érdekes volt ez a 2 nap. Ugyan, mint minden programnál, itt is felmerültek problémák, nehézségek, de ezek véleményem szerint normálisak. A csütörtöki nap elején még élvezetes volt a feladatok készítése, de a vége felé már kicsit elveszett belőlünk a kezdeti motiváció. A filmeket minden csoport a maga módján készítette el, sokféle film készült, és mindegyik máshogy dolgozta fel az adott témát.

Szegedy-Maszák Marci

Pályaorientációs napok - 9. évfolyam

A múlt héten kerültek megrendezésre a Poliban szokásos témanapok. Már jó pár éve járok ide, ezért több témanapban is volt részem. Idén a pályaorientációval foglalkoztunk. Én már jópár éve tisztában vagyok azzal, hogy "mi akarok lenni, ha nagy leszek". De persze egy ilyen program nemcsak arra jó, hogy segítsen kiválasztani, hogy mit akar dolgozni az ember, hanem arra is, hogy bővítse az ismereteit a világról.

Igaz, a programválasztásnál közbejött néhány baki, de végül is egészen élvezetesen telt ez a két nap. Annak ellenére, hogy nem azokra a programokra lettem beosztva, amik igazán érdekeltek, sikerült bejutnom azokra az eseményekre, amiket a legjobbnak találtam. Szerencsére a szervező tanárok nem voltak valami szigorúak a beosztással kapcsolatban, így könnyedén besurranhattam bármelyik programra. 

Először az egyik kötelező önismerettel kapcsolatos programon vettem részt. Bevallom, nem volt végig világos számomra, hogy mi is a jelentése az egyes kifejezéseknek vagy szókapcsolatoknak, amiket a program tartója használt, hogy elmagyarázzon egyes dolgokat. De ennek ellenére tényleg lényeges, fontos és érdekes dolgokat mutatott be az önismerettel és pályaválasztással kapcsolatban.

Ez után következett az egyik kedvenc programom. A Partizán műsorvezetőjével, Gulyás Mártonnal beszélgethettünk. Elvileg valamiféle újságírással kapcsolatos lett volna a program, ami természetesen nekem amúgy is felkeltette az érdeklődésemet. Azonban végül úgy alakult, hogy a social média "megfigyelő" funkcióiról beszélgettünk. Azért is élveztem kifejezetten ezt a programot, mert nagyon interaktív volt az egész. Nemcsak egy unalmas előadás egy-két kérdéssel, hanem tényleg kétoldalú folyamatos beszélgetés. Szóba került az átlagos képernyőidőnk, illetve hogy van-e olyan applikáció, amit valamiért letöröltünk, és ha igen, miért. Jó volt hallani mások gondolatait, mert így a felmerülő problémákról tudom, hogy nemcsak én szembesülök velük, hanem sok társam is. Ezenkívül beszéltünk arról, hogy ki milyen platformon és mit néz. Érdekes felfedezés számomra, hogy Marci egyértelműen azt feltételezte, hogy sok videót osztunk meg egymás között csak azért, mert mi érdekesnek találjuk. Azonban senki sem jelezte konkrétan, hogy efféle intellektuálisabb tartalmakat küldene osztálycsoportokba, vagy személyesen egy-egy embernek. Úgy érzem, a mai világban a rövid, pár másodperces videók korában tökre átváltozott ez az egész rendszer. Az én korosztályomban legalábbis sokkal dominánsabb az a jelenség, hogy valami teljes hülyeséget küldesz a másiknak, mert vicces, vagy mert valami olyan személyes üzenetet vagy élményt ír le a videó, amivel úgy gondolod, azonosulhat vagy a barátod, vagy te. Ez persze nem feltétlenül egy óriási szörnyűség, de azért elég érdekes változás. A program vége felé kanyarodtunk rá a social média appok különböző megfigyelő és elemző funkcióira. Marci igazán érdekesen és érthetően magyarázta el a téma alapjait. Őszintén felkeltette az érdeklődésemet, vajon hogyan is csinálják pontosan ezt az egészet. Sajnos nem tarthatnak a jó programok sem örökké, úgyhogy ezután áttelepedtem egy másik terembe, ahol következett a másik kötelező program, azzal kapcsolatban, hogy miért fontos a pályaválasztás. Majd ismét következett egy specifikusabb program. A Katona József színház igazgatója és egy fiatal színésze látogatott meg minket. Bár itt nem volt idő sok kérdésre, mégis rengeteg érdekes és fontos dolgot meséltek. Jó volt hallgatni a különböző történeteket és élményeket, amiket színházi éveik során szereztek. Ezután eljött az első nap utolsó programja, amely a vírusokról és a denevérekről szólt. Első ránézésre szokatlannak találtam ezt a programot, és csak véletlen ültem be rá, de ezt egyáltalán nem bántam meg! Az előadó srác nagyon aranyos volt, látszott rajta, hogy tényleg mennyire érdekli az, amivel foglalkozik és amiről mesélt nekünk. Én ilyenkor mindig jobban tudok figyelni és engem is jobban kezd érdekelni a téma. Sok izgalmas képet és adatot mutatott be az expedícióiról. Szerintem ez volt az a program, amin a legtöbb teljesen új információt tudtam meg. Ennek nagyon örülök, mert én is igazán kedvelem a denevéreket, ezért jó volt hallani róluk a különböző tudni valókat. Emellett a program végén volt lehetőségünk feltenni kérdéseket, amikre mind igazán készséges válaszokat kaptunk.

A második nap csak egy programon tudtam részt venni. Ez az iskolán kívül került megrendezésre, a B. Tier Noémi galériában. Ezt már azért is élveztem, mert a beszélgetés után megtekinthettük az aktuálisan kiállított alkotásokat. Sok olyan dologról volt szó, amiről nem is gondoltam, hogy ilyen fontos egy galéria életében, pedig amúgy rendszeresen járok efféle alkotásokat bemutató galériákba nézelődni. Megtudhattuk, hogy mi alapján áraznak be egy-egy művet, hogyan szállítanak vagy éppen tárolnak különböző alkotásokat, illetve hogy kik és hogyan dolgoznak a galéria hátterében, hogyan menedzselik az egész létesítményt.

Utólag visszatekintve ezekre a napokra realizálom, hogy milyen jó is, hogy a Poliban van lehetőség ilyesmi témanapokra. Mindig kellemes ez az egy-két napos pihi a repetitív iskolanapok tengerében. Ugyan sokan nyafognak az ilyesmik előtt (és után és közben), de én akkor is váltig állítom, hogy nagyon is élvezem az ilyen napokat, még akkor is, ha vannak néha kicsit unalmas programok is. Mivel ha belegondol az ember, ez is csak együtt töltött idő jó barátokkal, miközben az ember még tanul is valami újat!

Nehéz-Posony Léna