Kedves Naplóm!
Áprilisban a PILL magazin tagjaival elmentünk az Illúziók Múzeumában. Ahol különféle optikai csalódásokkal, például becsapós tükrökkel, és fejjel lefelé fordított bútorokkal találkoztunk. Nekem igazán tetszett, habár pár szobában, ha túl sok időt töltöttem, egyszerűen elvesztettem az egyensúlyom, így a szoba érdekes padlózata, vagy a fal végtelennek tűnő mozgása miatt többször is elestem. Valóban érdekes volt látni, hogy mennyire könnyű becsapni a látásunkat.
A tavaszi szünetben lementünk Balatonra a családdal. Még nincs olyan meleg, hogy fürödni lehessen, de húgom kérésére térdig bementünk a vízbe. Húsvétkor a kötelezően egy hadseregre elég tojásos, salátás, és felvágottas reggeli után hagyomány szerűen csokitojásokat kerestünk a kertben. Pár éve már Lea is tisztában van azzal, hogy a szülők rejtik el a csokikat, mégis minden évben ugyanazzal a lelkesedéssel szalad ki a kertbe, kosárral a kezében, ahogy idén is.
Április 30-án volt a ballagás, este fél nyolckor kezdődött, és körülbelül kilencig tartott. Azért ilyen későn, hogy a ballagókban emlékként a fényesen világító gyertyasorok, és a fényfüzérek maradjanak. Az egész ballagásnak meghitt hangulata volt, részben szomorú, de mégis inkább egy boldog elbúcsúzás.
A díszítést a fiatalabb osztályok csinálták, a mi feladatunk az A és B épületi lépcsőházak voltak. Főleg borostyánokat és egyéb leveleket csavartunk a lépcső korlátjaira. A végére egészen szép lett. A lépcső közepére egy hatalmas sárga, papírból kivágott napocskát lógattunk, a végzős osztályfőnökök képeivel rajta, ez az osztályfőnökünk ötlete volt.