Kedves Naplóm!
Eléggé szeretem a telet, viszont annak mindenhogy van egy negatív hangulata, talán a korán sötétedő délutánok, vagy a hideg miatt. Emiatt igazán örülök, hogy tavasz van. Bár az időjárás nem változott meg rögtön ahogy március lett, de már a tudat is jó, hogy hamarosan meleg lesz.
Március elején voltak a szóbeli felvételik. Pár oldallal előbb már említettem, több barátom is jelentkezett idén a Poliba. Köztük Hanna, Máté és Pepe kisöccse. Mindegyikőjüknek különböző időben volt a szóbelije, így csak Mátét és Ricsit, vagyis Pepe tesóját tudtam meglátogatni, mielőtt a sulihoz jöttek. Mindketten attól féltek, hogy rosszul fog sikerülni. A bejáratnál egy felsőbb éves egy tállal a kezében állt, amiben jókívánságok voltak cetliken. Olyanok mint ,,Ne izgulj!” ,,Ügyes leszel!” és hasonlók. Szerintem ez hihetetlenül figyelmes és kedves gesztus, más iskolák is bevezethetnék!
Március tizenötödike alkalmából az osztályok egy plakátversenyen vettek részt. Minden osztályból készítettek plakátot, utána a képeket kitettük az iskola folyosójára. Ezután pedig győztest szavaztunk.
A következő héten csütörtök-pénteken voltak a témanapok. A tanévben másodjára, először októberben volt. Most viszont egy eléggé komplex feladatot kaptunk: görög mítoszok alapján kellett egy modern életben játszódó 3-4 perces filmet csinálnunk. Mint mindig, most is csoportokra osztották az évfolyamot, tízen, tizenöten voltunk külön. Csütörtök reggel kezdődhetett is a tervezés, a filmeket az Orczy kertben forgattuk le, az utómunkákat pedig következő napra hagytuk. Péntek délután minden csapat bemutatta a gondosan megrendezett, és megvágott munkáit, végül egy szavazással eldöntöttük, melyik tetszik legjobban. A mi csapatunk nyert, bár többször is aggódtam, hogy nem fogunk jól közösségként összeállni. De nagyon jóra sikerült, egyáltan nem voltak gondok.
Egy csapatba kerültem Lénával, akit nagyon kedvesnek tartok. Az évfolyamtársam, de viszonylag sok közös óránk van, talán ő a legjobb barátom a másik osztályból. Valamint még a csapatomban volt: Levente és Zorka, szintén évfolyamtársaim. Meg Niki és Peti, akikkel még jóban is vagyok az osztályból. A többiekkel pedig nem igazán szoktam beszélgetni, de azért ők is jófejek voltak, főleg munka közben.
A többi évfolyam programjairól csak pár barátomtól hallottam. A hetedikesek témája a Pénz volt, a gazdálkodás a pénzzel. Egy társasjáték keretében kellett cukrászdákat üzemeltetni, figyelembe kellett venni az alapanyagok költségét, és az eladott sütemények utáni bevételt.
A kilencedik nyelvi évesek A budapesti séták témát kapták, csapatokban járták a várost, voltak a Kálvin téren, a Szent István Bazilikánál, a Március 15. téren, és még sok nevezetes helyen. Gyaloglás közben egy Goosechase nevű alkalmazást használtak, amire a tanárok feltöltötték a következő úticélt, a diákoknak pedig amikor odaértek készíteniük kellett egy képet egy szoborról, utcatábláról, vagy egyéb fontosabb pontokról.
A kilencedikesek egy pályaorientációs két napon vettek részt, betekintettek a jogász, a színész, az újságíró, a riporter, a virológus és a pszichológus munkájába. Valamint egy mesterséges intelligencia (AI) projektekkel, és egy design kultúrával foglalkozó személy előadásait hallgatták. Gulyás Márton magyar baloldali politikai aktivista és rendező élőben számolt be nekik tapasztalatairól, munkásságáról. A tizenegyedikeseknek mentálhigiénés témanapok voltak, ezt a Poli Mentálhigiénés csapata tartotta. Ezen belül volt táncterápiás foglalkozás, hangterápia, Taichi tanulás és különböző relaxációk. A diákok még stílus és önmegismerést segítő programokban is részt vettek.
Amíg mi különböző érdekes témákkal foglalkoztunk, a tizedikesek, és a végzősök próba, és nem próbaérettségiket írtak. Az egész főépületben csöndben kellett lenni. Úgy hallottam a tizedikesek választhattak melyik három tantárgyból próba érettségiznek, viszont a tizenkettedikeseknek mind művészetből, matekból és töriből kellett helytállniuk.