Embedded Files
Kedves Naplóm!
Mivel közeledik a Valentin nap, az iskolai DÖK kitett egy dobozt a szerelemes leveleknek. Csupán annyit kellett tenned, hogy írsz egy levelet, ráírod a szerencsés személy teljes nevét, és osztályát. Ő pedig pár napon belül megkapja. Vicces, aranyos és egyaránt zavarba ejtő pillanatokat szült a doboz. Voltak, akik hamis szerelmesleveleket küldtek, csupán mókából. Kevesen, de voltak, akik ténylegesen papírra vetették érzelmeiket kiszemeltjük iránt, és voltunk mi, akik foggal körömmel igyekezve próbáltuk két tanárunkat összehozni. Elsőre csapnivaló ötletnek tűnhet, viszont egymás között mindketten tudják, hogy ez csak egy vicc. Szóval igazából nem bántottunk meg senkit. Mi ugyan még reménykedünk benne, hátha egyszer megvalósul a tervünk. Az ötlet az volt, hogy írunk az egyiknek egy szerelmeslevelet a másiktól. A probléma az volt, hogy az egyikőjük brit származású, szóval úgy a leghitelesebb, ha angolul írjuk. Tehát egy teljes mértékig hibátlan angol nyelvtanú szerelmeslevelet kellett kreálnunk, hitelesnek tűnő kézírással. Végül a legjobb tudásunk szerint elkészítettük, és szerintem elég jó is lett. Feladtuk a levelet, és reménykedtünk a legjobbakban. Hatalmas komédia lett belőle, és legnagyobb meglepetésemre, a híre körbejárta az egész iskolát.
A héten pénteken volt a Valentin napi bál. Eredetileg felkérés alapon ment, de bárki jöhetett, egyedül is. A bál része fergetegesen jó volt, mindenhol fényfűzérek lógtak és mindenki mesésen festett. A lányok közül voltak, akik igazi báliruhában, vagy koktélruhában voltak. A fiúk nagyrésze ingben, és öltönynadrágban feszített. A program este hatkor vette kezdetét egy keringőtanítással, később keringővel. Az este többi részében diszkózenék mentek, amikre ugrálni, és a dalszöveget szinte üvöltve énekelni volt a legjobb. Bár nem mindenki volt olyan vad, mint mi. Végül, kilenc órakor fejeződött be a bál, negyedóra lassú romantikus zenével.
Tavaly március óta nagyon várom már az idei sítábort, akkor is egy hatalmas élmény volt, számos új embert ismertem meg, és a meglévő barátságokat is erősítette. Az odaút nyolcórás volt, ami alatt Vikivel főleg beszélgettünk, filmet néztünk, ugyanis ő ült mellettem. Pepéék mentek a családdal síelni, így ő nem jött, de megígértük neki, hogy minden este felhívjuk. A buszról leszállva megtudtuk a szobabeosztást, ami csak azért érdekes, mert az a négy ember, akikkel egy szobába osztottak, nem igazán a barátaim.
Ahogy teltek a napok, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és végül nagyon jóba lettünk. Ennek annyira örülök, minél több időt töltök az osztályommal, annál inkább rájövök, hogy felesleges embereket azért elkerülni, mert eddig is ezt tettem. Az elmúlt hetekben több baráttal gazdagodtam, mint ami régebben hónapokba is eltelt.
Erre egy tökéletes példa, hogy nagyon jóban lettem az egyik osztálytársam Marcell húgával, Sárival, aki eggyel alattam jár. Ez egy vicces eset, mivel, véletlenül egy felvonóba kerültem vele, aminek elsőre nem igazán örültem. Voltak fenntartásaim Sárával kapcsolatban, mivel Marcellről tudom, hogy nem igazán szeret, és féltem, hogy a húgának negatívan mesélt rólam. Végül amikor elkezdtem vele beszélgetni, kiderült, hogy Sári az általam ismert egyik legkedvesebb ember, és egy kiváló barát lett.
Február közepén volt a Poli technikai dolgozóinak köszöntése, más iskoláktól még nem hallottam, hogy lenne ilyen, így gondoltam kitérek rá. Alapvetően, megköszönték minden olyan - elsősorban nem tanár - munkatársnak a sok éves munkáját, akik az iskola működésében segítenek, nap mint nap. Ez az összejövetel a könyvtárban volt, ahol házi készítésü sütemények mellet beszélgettek, játszottak a résztvevők.
Page updated
Google Sites
Report abuse