Erasmus+ napló

November elején utaztunk el Portugáliába az Erasmus+ keretében. Ez előtt már májusban jártak nálunk a Camilo Castelo Branco néhány diákja. Szerintem egy nagyon jó társaság gyűlt össze és nem viccelek, éveken keresztül ezt az erasmus programot és utazást vártam. A csoportnak több tagjával is rendszeresen tartottam a kapcsolatot, így tényleg igazán örültem, hogy ismét láthattam őket és az egész bagázst.

Nagyon esemény dús volt a hét. Már a megérkezés napján is több minden történt. Először elmentünk a hoszt családommal az óceán parta megebédelni. Én ez előtt még soha se láttam élőben óceánt, így ez az élmény feletébb kiemelkedő volt. A tengerhez képest ezek a hullámok természetfelettinek tűntek. Teljes mértékben elvarázsolt, hogy milyen aggreszív tud lenni a víz, és közben még is milyen gyönyörű! Egy óceánparti kávézó/falatozóba mentünk, ahol már jól ismerték a családom, így hamar sorra kerültünk, és egy nagyon finom tradicionális portugál melegszendvicset ettünk. Igaziból nem volt túl extra, de nagyon finom és a hely is szuper hangulatos volt. A nap hátralévő részében berendezkedtem az új ideiglenes otthonomba, majd elmentünk egy másik városba megnézni a készülődő karácsonyi fényeket. Itt felmentünk egy hegyre, ahol volt egy gyönyörű robosztus templom. (Portugália tele van templomokkal.)

Vasárnap

Már alig vártam, hogy eltölthessük az első teljes közös napunkat. A csoport egy részével összefogtunk és elbuszoztunk egy közeli városba Guimarãesba. Itt található egy palota és vár-erőditmény az 1420-as évekből. Nekem a palota tetszett a leginkább. Klasszikus gótikus stílusban épült, aminek nagyon örültem, mert ez az egyik kedvenc építészeti stílusom, de eddig még csak elég kevésszer jártam ilyen közvetlenül egy korhű példájában ennek a stílusnak. A palota belseje be volt rendezve a korhoz illően, illetve midenféle festménnyel volt dekorálva, ezeket sajnos nem lehetett olyan jól látni, mert nagyon sötét volt a legtöbb szobában. Habár ez így kicsit hozzá is adott a hangulatához az egésznek. A palota fénypontja szerintem az apró templom rész volt. A terem keleti felén két gyönyörű színes üveg ablak található, amik egyszerűen lélegzet elállítóak voltak. Ez előtt még nem láttam élőben efféle eredeti gótikus festett ablakot, tényleg lenyűgöző látványt nyújtottak! A délelőtt hátralévő részében elsétáltunk a város történelmi részébe. Avagy abba a negyedbe ahol szép régi lakóházak vannak. Ennek egy része kicsit le volt pukkanva, látszott, hogy rég nem újjították fel őket, de még így is meseszépek voltak. Nem mellesleg tényleg laktak bennük emberek - több teregető nénit is észrevettünk. Ebben a városrészben ebédeltünk is meg egy igazán hangulatos étteremben.

Délután a csipet-csapat átjött az én hosztom lakásába, ahol megkínáltak minket minden földi jóval, harapni valók, cukorkák, sütemények, portugál felvágottak, különféle italok tengerével árasztottak el minket. Ezt természetesen mindenki nagyon élvezte! Nagyon jókat beszélgettünk, és zenéket mutattunk egymásnak a saját kultúránkból. A hangulat igazán otthonos és barátságos volt, hogy őszinte legyek kifejezetten büszke voltam rá, hogy az én hoszt családomnál tudtunk ilyen jól szórakozni.

Hétfő

Elkövetkezett az első iskola nap ideje. Ettől egy kicsit féltem, mivel az előző nap olyan jóra sikerült, hogy megijdetem, hogy így, hogy lesznek kötelességeink és nem csak azt csinálunk amit szeretnénk, nem lesz olyan jó a hangulat. Ebben részben tévedtem, mert nem volt akkora nagy szenvedés mint amire számítottam.  Habár egy kicsit lehettünk volna produktívabbak. Először megnéztük az iskolák bemutató videóit, ezeket már igaziból mind láttuk, de szerintem nem rossz videók, úgyhogy nem zavart, hogy újra néztük őket. Ezek után következett az iskolában való körbe vezetés. Na ez szerintem igazán hosszadalmasra sikeredett, és nem volt túl sok értelme. A szándék ott volt és a körbevezető diákok nagyon kedvesek és készségessek voltak. De ez az iskola GIGÁSZI!! Nem mellesleg olyan hatást kelt mintha egy kórház vagy elmegyógyintézet lenne.. Így a végére már eléggé meguntuk a folyósókat és termeket, én egészen elfáradtam és e mellet mindenki éhes is volt. T-T Na mindegy. A körbevezetés végén elültetünk egy fa csemetét az iskola udvarán. Ez szerintem egy igazán aranyos gesztus!

Ennek az iskolának sokkal nagyobb az ebédlője mint a Polinak, maga a csak melegítősök része kb. háromszor akkora mint az itteni ebédlő, és ezen kívül még van a menzások része is. Én nem kostoltam meg az iskolai ételt, mivel a szagától is elment az étvágyam, és a látványa se hozta meg a kedvem a falatozáshoz. Elmondások szerint ha a polis szuper menza egy tízből tíz, ez egy tízből három... Avagy eléggé gyászos lehetett a koszt. 

Ebéd után jött a nap fénypontja. Elbuszoztunk egy óceánparti városba, ahol eredetileg szörfözés volt a terv, de az időjárás miatt ez kicsit meghiúsult. Végül csak néhányan bementek az öbölbe sup-ozni. Én ezen úgy döntöttem, hogy nem veszek részt, mert őszintén szólva veszettül hideg volt, a víz maga meg max 18 fokos, de inkább kevesebb. E helyett azonban elmentünk sétálni a partmentén, ami egy mesés élmény volt. Olyan hipnotizáló nézni ezeket az oriáso habzó hullámokat. Jókat beszélgettünk a parton miközben úgy éljeneztünk a nagyobb hullámoknak, mint a söröző apukák focimeccs közben.

Kedd

A második napot Porto városában töltöttük, a hosztjaink nélkül. Ide reggel mentünk ki vonattal, vagyis inkább egy ilyen hév szerűséggel. Eleinte a portugál tanárnő nagyon azt akarta, hogy végig mindenki együtt menjen, de ez kb egy utcán való végig sétálásig történt meg. Porto tele van gyönyrűbbnél gyönyörűbb épületekkel, utcácskákkal és persze rengetek elkápráztató csempével. Megnéztünk egy teljesen kicsempézet templomot kintről majd bentről is. Ezek után elmentünk egy vásárcsarnokba, ami nekem nagyon tetszett. Igazán hangulatos volt és a termékek is minőséginek tűntek. Innentől kezdve nagyjából szabadon mozoghattunk, úgyhogy én egy szűkebb körű csapattal nekivágtam Porto utcáinak. Elmentünk ebédelni, majd megnéztük a Luís hidat is. Innen az egyik barátnőm kiszúrt egy apró utcát a mélyben és elhatározta, hogy oda ő most el fog jutni. Ígyhát lesétáltunk ezen az apró kis utcán, ami egyszerűen gyönyörű volt. Összekötötte a híd tetejét a folyó parttal, ahol be is ültünk egy kis kávézóba. Azonban olyan jól szórakoztunk igy közösen, hogy teljesen megfeledkeztünk az időről - a Neonia fény múzeumba volt jegyünk. Na mostmár ezzel az az egy probléma volt, hogy cirka 200 méternyi szintkülönbséget kellet megjárnunk, mind ezt szűk lépcsőkön és kacskaringós kis utcákon. Mire megérkeztünk a múzeumhoz, én teljesen rosszul lettem a sietségben (igen ennyire gyenge vagyok), úgyhogy nem mentem be a kiállításra, hanem lepihentem az előtérben (ahol be is aludtam). Igaz a múzeumról lemaradtam, de én így is nagyon élveztem az egészet. Ez után még volt egy kis szabadidőnk indulás előtt, úgyhogy néhány emberrel elmentünk megnézni egy-két vintage turkálót. Habár nem vettem semmit, nagyon tetszett ez is. Végül egy adag sült gesztenye társaságában haza indultunk. Porto egy nagyon vonzó város, egész nap csak kapkodtuk a fejünket meg a kameráinkat, olyan sok figyelemre méltó részletet lehet találni. Mindenképp szeretnék majd külön még visszatérni erre a helyre!

A délutánt ismét közösen töltöttük a hosztjainkkal. Elmentünk egy all you can eat szusizóba, ami zseniális volt, majd átsétáltunk egy billiárdozós helyre. Ez bizonyosan előnye egy kisvárosnak, igaz nincs olyan sok lehetőség a szórakozásra mint egy Budapest méretű településen, de ami van, az mind közel van egymáshoz, teknikailag bárhonnan bárhova el lehet sétálni, különösebb nehézség nélkül.

Szerda

Ez a nap sajnos kicsit esősre sikeredett. Először elmentünk a városházába, ahol köszöntött minket a polgármester és tartottak egy relatíve érdekes kiselőadást Famalicaoról. A délelőtt második felében elmentünk az Cupertino de Miranda épületébe. Itt először meséltek az épület történetéről, és mutattak egy interjút Charters de Almeida úrral, a házat díszítő csempék tervezőjével. Szerintem ez nagyon érdekes volt, és a műalkotások is igazán tetszettek. Egy pompás, egyszerű, de kifejező stílust használnak, ami még ekkorában is csodásan fest. (A hét folyamán már korábban is felfigyeltem erre a robosztus épületre, így különösen örültem, hogy megtudhattam milyen gondolatok is állnak a motívumok mögött.) Ezután megnézhettük az épületben található múzeum egy részét. Ezt kifejezetten élveztem, mivel szeretek kiállitásokra járni.

Délután visszamentünk az iskolába, hogy végre alkossunk is valamit. Ha már Portugália, természetesen csempékkel foglalkoztunk. Eleinte nagyon de nagyon nem tetszett a feladat, mivel szigorúan megadták, hogy mit kell készítenünk. Kaptunk egy kinyomtatott kisfiú arcot ábrázoló csempefal részletet, amit át kellett másolni egy darab selyempapírra. (Konkrétan úgy, hogy ráhelyezed a papirod a képre és körberajzolod azt.) Ebből nekem kifejezetten hiányzott a kreativítás és az alkotói szabadság. Persze elvégeztem a feladatot, és miután áttranszferáltuk a vázlatokat a csempére és elkezdhettünk festeni, már egészen megbarátkoztam a feladattal. Érdekes módon lila festékkel dolgoztunk, ez persze égetés után majd fel fogja venni az ikonikus azúr kék színt. Miután belejöttünk az anyag használatába, és elkészültünk a kisfiú arc lemásolásával, opcionálisan kidekorálhattunk egy csempét szabadon. Ezt már tényleg igazán élveztem. Nagyon érdekes volt ezzel a technikával dolgozni, szívesen kisérleteznék még vele!

Csütörtök

Ez a nap egy kicsit zötyögősen indult, de egyhamar mindenki megtalálta egymást a gigászi iskola területén. Az esős idő ellenére elmentünk közösen a város ligetébe, a Sinçães parkba. Én a héten már korábban is jártam itt, és őszintén szólva egy nagyon szép és terebélyes parkról van szó. Így a csoporttal nem csak sétafikáltunk, hanem el is mentünk a parkban található intézmények egyikébe. Itt egy kedves fiatal ember mesélt minden féle érdekes dolgot a parkról, az élővilágáról, a céljaikról. Nekem tényleg tetszett ez az előadás. Ezután megnéztük a szomszédos épületben található kiállítást. Ennek sajnos egy része kicsit fura és úgymond unalmas volt. Miután mindenki kinézegette és üldögélte magát, kisétáltunk az egyik víztározó tartályhoz, (ezek az őshonos fajok élőhelyeként szolgálnak) ahol megmutattak nekünk néhány gyakori állatot a környékről. Például egy gőtét, amit meg is lehetett fogni! Miközben sétáltunk visszafelé a parkból minnél több képet készítettünk, hogy később ezekből inspirációt merítve készítsünk műalkotásokat. Én például lefényképeztem néhány mérges galócát is.

Az iskolai ebéd elfogyasztása után következett a rajzolós feladat. Kaptunk rengeteg féle eszközt és négyzet alakú karton lapokat, amikre igazándiból bármit rajzolhattunk. Ezt a programot kifejezetten élveztem, mivel közben nagyon jókat tudtunk beszélgetni is. Nagyon örültem volna, ha tovább tart vagy több efféle program van.

Ez után következett a szokásos közös "piknikezés", avagy mindenki próbál olyan harapni valókat prezentálni, amik a saját országára jellemzőek. Voltak különböző olasz sütemények, portugál finomságok, és persze rengeteg magyar szalámi meg kolbász. Tényleg rengeteg étel volt, én igazán kiadósan be is lakomáztam belőlük.

A nap utolsó pontjaként apró videókat készítettek rólunk. Számomra ez új dolog volt, de tökre tetszett. Mindenki beült egy stúdióba, ahol el kellett mondania egy-két mondatot az Erasmusszal kapcsolatban.

Iskola után (habár egész későn végeztünk) még elmentünk közösen vacsorázni, billiárdozni, és karaokizni - egy szóval, egy kicsit szórakozni!

Péntek

Az utolsó teljes nap. Sajnos mondhatni nem ez sikerült a legfényesebbre az itt töltött napjaink közül. Egész nap rettenetesen zuhogott az eső, mi meg Braga utcáit róttuk naphosszat. Jó azért ennyire nem volt halálos. Először felmentünk a Bos Jesus hegyre, méghozzá nem akárhogy, hanem vízzel működő fogaskerekű felvonóval. A hegy tetején különböző barokk épületek és díszek találhatóak, köztük egy méretes templom. Ezen kívül sok a gyönyörű zöld terület, ahol kicsit sétálgattunk is. Igaz már ekkor szemerkélt az eső, úgy érzem ez csak még szebbé tette a hely légkörét és kinézetét.

Miután az egyre erősödő esőben lebaktattunk a hegyről, ellátogattunk Braga központjába. A város tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb csempékkel kirakott épületekkel és barokk díszekkel. Sajnos az eső tényleg nehézkesebbé tette a nézelődést, de én összeségében így is élveztem a délutánt.

Mivel mindenki bőrig ázott a nap folyamán, gyorsan haza ugrott a bagázs átöltözni, megszáritkozni, majd elmentünk egy közös búcsú vacsorára. Az étel egy tradicionális portugál egytálétel volt, de sajnos nem a legjobbat fogtuk ki. Maguk a portugálok is alátámasztották, hogy nem a legfinomabb példányt kaptuk ebből a kacsás rizses ételből. Ettől eltekintve egészen hangulatos volt az este. Mindenki megkapta a kiégetett saját festésű csempéit, illetve egy apró kézzel kötött füzetecskét.

Hamarosan repülünk vissza Budapestre. Iszonyatosan hiányozni fognak a barátaim. Tényleg remek társaság kovácsolódott össze a közösen töltött napok alatt. Nehezemre esik elképzelni, hogy milyen sokáig (talán örökké) milyen távol leszünk egymástól. De a bánat ellenére örvendek, mert az apró kellemetlenségektől eltekintve egy zseniális hetet tölthettem el Portugáliában. Sok újat tanultam, és rengeteg remek emléket szereztem.