Mi is az az EPAS?
(European Parliament Ambassador School)
Magyarul: Európai Parlament Nagykövet Iskola, és ezek programjai.
2022 óta minden évben megrendezésre kerül. Hat országból: Ausztriából, Csehországból Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból és Magyarországról diákok közösen programokban, feladatokban vesznek részt. Az elején csak négy ország vett részt, Ausztria és Szlovénia később csatlakozott. Az idei események Tranavában, Szlovákiában voltak megrendezve (magyar nevén Nagyszombat). Több mint 40 magyar tanuló jött, az összes diákkal együtt pedig több mint 250-en voltunk.
Csütörtök reggel indultunk az iskolából. Majd Kelenföld vasútállomásról busszal mentünk tovább, ahol a programra jelentkezett magyar diákokkal volt esélyünk megismerkedni. Este, a megnyitó előtt harminc fős csapatokra osztottak minket, úgy, hogy minél vegyesebben legyenek az országok. Ami után pár csapatépítő feladat jött. Hasonlók ahhoz, hogy építsünk piramist a csoport erre hat legalkalmasabb emberéből, vagy éppen öleljük körbe a park legnagyobb fáját. Ezeknek mind csak annyi céljuk van, hogy összeismerkedjünk, és egy kicsit feloldódjon a hangulat. A megnyitó egy moziban volt, ami sokkal inkább egy tágas előterű előadónak mondható, mintsem mozinak.
A szállásunk remek volt. Szobatársamnak egy teljesen idegen magyar lányt kaptam. Aki mellesleg négy évvel volt idősebb, mint én. Elsőre ijesztőnek vagy kényelmetlennek tűnhet, viszont hamar megismerkedtünk, és rájöttünk, elég hasonló dolgok iránt érdeklődünk. Szóval jókat beszélgettünk, ugyanannyira jó volt vele viccelődni, mint a legkomolyabb témákat megvitatni.
Péntek reggel a moziban volt a média csapat találkozója, amiben én is benne voltam. Annyira nem értek a videóvágáshoz, és a fényképezéshez, viszont szerettem volna kipróbálni milyen. A média csapatot háromfős kiscsapatokra osztották. A társaim egy cseh lány és egy osztrák fiú lettek. Ezzel a két teljesen idegennel közösen kellett két nap alatt két videót forgatni az eseményről. Az első napnak - minden cenzúra nélkül - voltak rossz pillanatai. Részben mert nem ismertük egymást, és így a közös munka nem volt zökkenőmentes. Másrészt pedig az idő szűke miatt.
Reggel 10-től kezdődött egy panelbeszélgetés három Európai Parlamenti képviselő között: Miriam Lexmann ( Szlovákia), Martin Hojsík (Szlovákia) és Dobrev Klára (Magyarország). Természetesen lehetett tőlük kérdezni is. A hallgatók kitöltöttek egy közvéleménykutatást, hogy szerintük a következő három évben melyik világszerte előforduló problémák kiküszöbölésével foglalkozhatna legtöbbet az unió.
Az ebéd volt az egyetlen idő, amikor a barátaimmal beszélgethettem. Végül koradélutánra el is készültünk, és a vacsora előtt még pihenhettünk. A többiek workshopokon vettek részt, ahol olyan témákról beszélgettek, mint például ,,Milyen módokkal tudunk változtatni a környezetünkön”,, Milyen problémákkal áll szemben az EU?” és ,,Hogyan tudunk megbizonyosodni arról, hogy egy hír igaz-e?”. A workshopok között volt lehetőségünk körbejárni a várost. A Polisokkal egy burgerezőbe mentünk vacsorázni, ahol a pompás ételek felett nagyon jókat beszélgettünk.
Szombaton a médiás csapatommal elhatároztuk, hogy mindenféle videó felvétele előtt beülünk inkább kávézni és csak spontán beszélgetünk. Ettől függetlenül mindennel kész lettünk, és a videó beküldése után nem volt más dolgunk, mint várni a záróeseményre, amire minden ország csinált egy ppt-t az országáról, és hogy hogyan érezték magukat Nagyszombaton.
Amikor ezeket mindenki bemutatta, minden ország csinált egy csoportképet, majd egy Kahoot következett. Próbára tehettük az EU történelmével kapcsolatos ismereteinket. A végén pedig a fotóverseny és a plakátverseny eredményhirdetése volt. Ez előbbi az egész esemény közben ment, valamilyen, az EPAS-sszal kapcsolatos poszt vagy bejegyzés, publikus profilon, benne volt a versenyben. Az első az a kép lett, amelyre a legtöbb kedvelés jött Instagramon. A plakátokat minden iskola még az indulás előtt elkészítette. A feladat az volt: Hogy nézne ki az iskola EPAS programja, (A Poli esetében az EU szakkör) ha egy film lenne?
A szombat este többi részében egy diszkó volt, hangos zenével meg ugráló emberekkel, ami helyett inkább a szobatársaim osztálytársaival, az iskolatársaimmal és egy nagyon kedves osztrák lánnyal beszélgettünk, a mozi előtt. Nagyon érdeklődött a magyar kultúra iránt, mi pedig a néptánctól, a káromkodásokig mindent megosztottunk vele. Közben ránk sötétedett és éhesek lettünk. Fél tízre kellett hazaérnünk. Hosszú időbe telt elbúcsúzni mindenkitől, amit nehezített, hogy nem szerettünk volna elmenni. Így alig fél tíz előtt két perccel sikerült otthagyni a mozit. A húsz perces séta helyett futottunk hazafelé, miközben eleredt az eső. Az utcán csak a boltok kirakatai és az utcalámpák égtek, majd megérkeztünk. Egyszóval fantasztikus volt.
Összességében is jól éreztük magunkat és biztos vagyok benne, hogy bármilyen ehhez hasonló külföldi utazásra majd szívesen jelentkezni fogok.