DVP Erasmus svédekkel

Ezeket a fő különbségeket fedeztük fel:

• Svédországban maximum öten lehetnek egy cégnél, míg mi itt a Poliban például 13-an vagyunk együtt.

• Svédországban egy rendes legális céget menedzselnek, ezért jóval több a papírmunka és sok jogszabályra is nagyobb hangsúlyt kénytelenek fektetni.

• Az itteni JAM-es szabályokkal ellentétben, Svédországban teljes mértékben megengedett a kártyás fizetés is.

• Illetve még az tűnt fel, hogy ezek a svéd cégek sokkal kevesebb pénzt keresnek a cégeikkel mint egy átlagos Polis cég. (Annak ellenére, hogy náluk megengedett a drop-shipping is.)

Az itteni hét alatt volt alkalmunk bemutatni egymásnak – az akkor még kezdetlegesebb – cégeinket. Ez zseniális alkalom volt arra, hogy halljunk egy kis visszajelzést az öteletinkről és termékeinkről, egy külsős személy szempontjából.

Persze nem egész nap csak a suliban voltunk. Az első rendes napon elmentünk kis csoportokban várost nézni. Én ezt nagyon élveztem, mert jó volt a társaság, és amúgy is szeretek a városban sétálgatni. Mivel a magyar csapattársaim sem ismerték igazán a környéket, nagyrészt én vezettem a csoportot. Például jártunk a Gellért fürdő előtti szökőkútnál, a Pál utcai fiúk emlékműnél és az Operánál is.

Ezen kívül más külsős programokon is részt vettünk. Például elmentünk a Hello Woodba, egy olyan cég irodájába, amit egy volt Polis diák alapított. Illetve a Corvinus egyetemre is. A Hello Wood kicsit másmilyen volt mint amire számítottam, de nagyon kedves volt az idegenvezetőnk, és sok érdekes és fontos dolgot tudtunk meg egy cég életéről. Én már jártam korábban a Corvinus Egyetem épületeiben, de így az Erasmus keretében még izgalmasabb volt, mivel meghallgathattuk, hogy milyen is az egyetem egy-egy diák szempontjából. Igaz, én semmiképp sem akarok közgazdasági irányba továbbtanulni, de nagyon szeretem ezt az egyetemet, mivel az eredeti, régimódú épület maga lélegzetelállító! E mellett persze nem csak prezentációkat hallgattunk, hanem volt néhány csoportos feladat is az iskolában, ezek sokat segítettek abban, hogy jobban össze tudjunk barátkozni.

Utólag visszatekintve erre a hétre, néhány bakit leszámítva tényleg kimaxoltuk az együtt töltött időt. Minden délután elmentünk valahova közösen, sokat sétáltunk és jókat nevettünk!

Persze nem csak a sulin belül voltak programok, hanem például elmentünk a Svéd pénzmúzeumba (habár ez elég balul sült el), majd Stockholm egyik legnagyobb egyetemére is. A pénzmúzeum amúgy érdekesnek ígérkezett, kisebb csoportokba osztottak minket keverve a nálunk egy évvel idősebb osztállyal akikkel mentünk a múzeumba. Majd az idegenvezető elvezetett minket egy interaktív feladatokkal töltött térbe. Na most már itt történt az a furcsa dolog, hogy az amúgy perfekt angolt beszélő idegenvezető belekezdett hosszú előadásába, amit az egészet svédül mondott el. Ez nem csak azért volt fura, mert tudta, hogy vannak olyanok a csapatokban akik nem tudnak svédül, de maguk a svéd diákok már jártak is itt korábban és hallották ezt az előadást. Ezután kaptunk egy forms linket, amiben különböző kérdésekre kellett válaszolnunk, a múzeum térben kiállított infografikák és egyebek segítségével. Ez amúgy jó szórakozás volt, mert közben tudtunk beszélgetni a többi svéd diákkal, de sajnáltam, hogy utána már nem is maradt idő arra, hogy megnézzük az igazi régi múzeum részét az épületnek, ahol ki vannak állítva a régi pénzérmék és ilyesmik. Szerencsére minden délután volt szabadidőnk, így el tudtunk menni önnálóan is múzeumba vagy csak simán várost nézni. Nekem személyesen az volt a kedvencem amikor az egyik hoszabb (kb 3 órás) suliszünetben elmentem sétálni az egyik barátommal az iskolához közeli parkba. Jó volt elképzelni, hogy tényleg egy sűrű svéd erdőben vagyunk, és nem csak egy aprócska természetesen hagyott parkocskában a város közepén.