Embedded Files
A Könyvturkász-sorozat célja az, hogy jobban megismerjük a Polis tanárokat - a könyvespolcaikon és olvasmányaikon keresztül. Ebben a részben Hunyás Ádámmal, a Poli egyik angoltanárával készítettünk interjút.
Mit jelent számodra az olvasás?
Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, de tulajdonképpen a kikapcsolódást. Meg van egy ilyen nagyon bölcsész válaszom: A könyveken meg a különböző történeteken keresztül lehet értelmezni az életet. Úgyhogy van egy olyan aspektusa is az egésznek, hogy sok tapasztalatot szerzel, de tulajdonképpen csak ülsz a kanapén és olvasol.
Hogyan szoktál olvasni? Van kedvenc helyed?
Általában a kanapémon, vagy az ágyamon. Számomra nagyon fontos, hogy csend legyen és ne változzon a környezet, mert azt hiszem, hogy akkor tudok a legjobban belehelyezkedni magába a történetbe. Ezért nem is olvasok buszon, villamoson, mert ott túl sok nekem az inger.
Milyen műfajú könyveket olvasol leggyakrabban?
Leggyakrabban szépirodalmat, de szeretem a lektűrt, a krimit, a horrort, de egyébként a meséket is. Általában azt csinálom, hogy olvasok egy szépirodalmi művet és utána meg valami könnyebbet, vagy mást - ami lehet teljesen más is.
Van kedvenc íród, melyik a kedvenc könyved tőle?
Van egy kortárs írónő, Szvoren Edina akivel Juhász Anna készített interjút az irodalmi szalonjában készített. Akkor azt mondta, és szerintem ez egy nagyon szép válasz:
"Hogyha valaki megkérdezné tőle, hogy melyik cipőt szereti a legjobban, akkor meg tudná mondani, hogy ezt és ezt. Hiszen azon a területen nem érdekelt, azon a területen nincs túl sok tudása, tapasztalata."
Ezért találja Szvoren is mindig nagyon nehéznek ezt a kérdést, mert őt ezért szereti, másik írókat másért. Nagyon megörültem, amikor megnéztem ezt az interjút, mert végre valaki szépen kimondta ezeket az érzéseket és gondolatokat. Tulajdonképpen azt tudom mondani, hogy nagyon sok írót szeretek, közülük is van, akit kicsit jobban, és van, akit kicsit kevésbé.
Ha neveket kéne mondanom, akkor nagyon szeretem Szabó Magdát, tőle Az ajtó a kedvencem, szerintem az egy nagyon szép, sokrétegű regény. Kortárs magyar írók közül a kedvencem Bartis Attila, dedikálta is egyszer nekem egy könyvét. Tőle A vége című regényt szeretem, szerintem zseniális: nehéz olvasni, de nagyon szép. Az abszolút kedvencem a Száz év magány, Gabriel García Márqueztől. Jelenleg a Karamazov testvéreket olvasom, Fjodor M. Dosztojevszkijtől. És azt gondolom, hogy amint becsukom a könyvet, ez is a kedvencek közé fog kerülni. Nagyon jó, nagyon szépen ír Dosztojevkszij, ez egy nagyon tanulságos történet a hitről, az emberekről, a szeretetről, az emberi kapcsolódásokról. Szóval talán ezt a négyet mondanám.
Mi a kedvenc klasszikus és kortárs könyved?
Az egyik ilyen klasszikus, ha lehet annak mondani, akkor Anna Karenyina, Lev Tolsztojtól, nagyon szépen ír a szerelemről meg a "nem szerelemről", a féltékenységről. Ez is egy nagyon szép tanulságos könyv, nagyon jó olvasásélmény volt. A másik pedig Jókai Mórtól az Aranyember, amivel tudom, hogy nem leszek népszerű, de nagyon szépen elmesél egy jó mesét.
A kortársat elég szigorúan értelmeztem, tehát próbáltam kortárs magyar regényeket összeszedni. Általában regényeket olvasok, drámát nagyon-nagyon ritkán, verseket meg szinte soha. Szvoren Edina, akire hivatkoztam az előbb, neki van egy novellagyűjteménye, az a címe, hogy Verseim, azt is nagyon jó volt olvasni. Bartis Attilától szinte bármit, majdnem mindent olvastam tőle. Dragomán Györggyel úgy vagyok, hogy egy-kettő regénye telitalálat, aztán a többi már inkább nem. Például A fehér király nekem egy meghatározó olvasásélmény volt. Van egy abszolút friss, pályán lévő írónő, Czackó Zsófia, akinek van egy kifejezetten humoros regénye, A Nagypénteken nem illik kertészkedni, már önmagában a címe is nagyon jó. Ebben egy nőnek a felnövéstörténetét olvashatjuk, mindenféle helyzetekkel kell megküzdenie, és ezt kiváló humorral.
Még van egy kortárs, akit nagyon szeretek. Nem magyar író, hanem japán. Ő Murakami Haruki, tőle különösen a Kafka a tengerparton című regénye fogott meg. Emlékszem még egyetemistaként olvastam először, és ellógtam az összes óráról, hogy olvashassam ezt a könyvet a Városligetben.
Melyik az a könyv, amit életedben a legtöbbször olvastál?
Nem nagyon szoktam újra olvasni, de vannak olyan könyvek, amiket szerintem érdemes újraolvasni, bizonyos idő elteltével, vagy amikor másik életszakaszban vagy. A száz év magányt olvastam el háromszor, szerintem más könyvet nem is olvastam háromszor.
A mai világban melyik könyvet tartod a legrelevánsabbnak?
Nagyon szomorú, de a kérdésről egyből George Orwelltől az 1984 jutott eszembe. Fiatalabban olvastam először, de nem lepett meg igazán. Tulajdonképpen csak körbe kell nézni, és ezt látom a regény lapjain túl is, a valóságban. Szerintem nem is kell tovább indokolnom.
Van-e olyan könyv, amiben az elképzelésedhez képes pozitívan vagy negatívan csalódtál?
Van egy könyv, amiben nagyon negatívan csalódtam, amit már másfél éve olvasok, de nem igazán haladok vele. Van egy nagyszerű kortárs ázsiai-amerikai írónő, Hanya Yanagihara, olvastam egy fantasztikus regényét, ami nagyon megérintett, nagyon szép regény. Egyébként magyarul még nem jelent meg, angolul olvastam. Neki megvettem egy korábbi regényét, aminek a címe: The people in the trees. De nem hozza azt, amit vártam.
Van-e olyan könyved vagy kiadásod, amire büszke vagy?
Az egyik, ami a fotón is van, egy dedikált Bartis Attila, nagyon szeretem. A másik pedig egy Shakespeare összes angolul, ami tényleg Shakespeare-nek az összes drámája. Amit egyszer valaki ellopott nekem. És ez nagyon kedves, hogy van egy lopott könyv az én birtokomban. És tényleg olyan vastag, hogy szerintem embert lehetne ölni vele. Ennek a kettőnek van így eszmei értéke számomra.
Melyik az a könyv, amit próbált többször is, de egyszer sem sikerült befejezni?
Négy éve tart ez a folyamat, négy éve olvasom ezt a fránya regént. Az a címe, hogy Az auschwitzi könyvtáros, Antonio Iturbe, spanyol írótól. Érzelmileg is nagyon nehéz olvasni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem az Auschwitz irodalmat. Viszont itt az egész a gyerekek szemszögéből van levezetve, és egyébként szerintem rosszul is van megírva. Még szenvedek vele, de nem adom fel. Ez egy hosszú háború köztem és a könyv között, már több mint négy éve tart.
Van-e esetleg olyan könyv, amit mindig el akartál olvasni, de még nem sikerült elkezdeni se, csak ott van a listán?
Számtalan ilyen könyv van, tényleg rengeteg. Van egy ilyen félelmem, hogy úgy halok meg, hogy nem olvasom el életem legjobb könyvét. Igyekszem termékeny lenni az olvasás terén. Van három ilyen nagyfalat könyv a listámon: a Háború és béke, Tolsztojtól, a Harmonia cælestis, Eszterházy Pétertől, abba így bele-bele olvasgattam. Nyilván, hogyha majd egyszer kinyitod, vagy elolvasol belőle húsz oldalt, akkor rájössz, hogy ez nem a megszokott olvasási stratégiát kívánja meg. És a harmadik a Biblia, mindenféle vallási októl mentesen, de egyszer szívesen leülnék és végig olvasnám a benne lévő történeteket.
Melyik az a könyv, amit leginkább ajánlanál a Polis diákoknak?
Nincs ilyen. Olvassátok, ami tetszik!
Szoktál borító alapján könyvet választani?
Szerintem nagyon fontos a borító, mármint ilyen grafikai és esztétikai szempontból. Egy szép borító tud emelni a könyvélményen is. Akár még a polcon is jobban nézhet ki. De általában nem, nem a borító alapján döntök. Általában a leírás alapján, vagy ha ismerem az írót, vagy valaki éppen ajánlja nekem.
Van-e olyan könyv, amiről még szívesen megosztanál valamit?
A tetovált lány krimisorozat számomra szintén meghatározó volt, Stieg Larssontól. Valahogy így tavaly február környékén lebetegedtem, és egy hétig nem is tudtam jönni dolgozni. És annyira boldog voltam, mert folyamatosan csak azt a sorozatot olvastam. Szerintem ez a legjobb a krimik közül, meg egyébként a filmváltozat is tök jó lett belőle.
Page updated
Google Sites
Report abuse