A Könyvturkász-sorozat célja az, hogy jobban megismerjük a Polis tanárokat - a könyvespolcaikon és olvasmányaikon keresztül. Ebben a részben Gerencsér Miklóssal, a Poli töri szakos tanárával készítettünk interjút. Több trilógia, a Négyszögletű kerekerdő és az Ozora fesztivál is előkerül a beszélgetés során.
Mi a kedvenc klasszikus és kortárs könyved?
Az Alapítvány trilógia marha jó lett amiatt, hogy végig olyan jó poénok vannak benne, az utolsó két mondatig kihúzva, hogy csak na. Az író öt nagyon vastag kötetet hozott létre, amibe aztán más szerzők is elkezdtek kisebb novellákat írogatni és így épített fel egy alternatív jövőt. Elhelyezhetők az egyes regények időszámításunk szerint 5000-be, 10 000-be, 23 000-be, miegymás, így lehet kedvünkre válogatni. A leghíresebb az Alapítvány trilógia, ami annyira népszerű lett, hogy a benne lévő robotos részeket most is beleépítenék mesterséges intelligenciába, bár azt nem tudom, hogy a mostaniba bele lett-e építve, de sokáig ez volt az álláspont.
Hogyha a kötelező olvasmányokat nézzük, akkor én általában az oroszokat szoktam mondani, tehát Ivan Iljics halála, vagy a Gogol A köpönyege az ami nagyon bejött, meg hát a Pál utcai fiúk magyarból, az olyan, amit nem vennék ki a sok közül, amit meg igen.
A kortársak közül Gerencsér Zsigmondtól a Messzeszép. A Messzeszépet a bátyám írta, nagyjából a 8-11 éves korosztályt célozza meg, felfedezhetőek benne azok az elemek, amiken ő nevelkedett, meg részben én is. Amikor kinyitod a könyvet, az első oldalon van egy térkép, mint a Gyűrűk urában, hogy mit és hol kell elképzelni. A könyv arról szól, hogy egy Menke nevezetű karakter, aki, azt hiszem 10 éves, át tud menni Messzeszépbe, de ez mindig csak adott időközönként történhet meg, amikor az óra két mutatója éppen párhuzamban áll, ilyenkor átjut egy másik világba. Meseszerű az egész, de minden fejezetben valamilyen kis aranyos csattanó van, ugyanis a karakter kisöccse is szökik vele, de eltűnik, ezért az egész sztori arról szól, hogy próbálja megtalálni a kisöccsét ez a Menke, akinek nem tudjuk még a nemét sem, még ezt is az olvasóra bízta a bátyám, ő például fiúnak képzelte, én lánynak. Nagyon jól vizualizálhatóak a különböző feladatok, amiket ennek a Menke nevű karakternek meg kell csinálnia, nekem nagyon bejött.
Mi az a könyv, amit életedben a legtöbbször olvastál?
Az 1984-et olvastam a legtöbbször George Orwelltől, aminek nagyon egyszerű oka van, nálam 12.-ben dolgozatot írnak belőle a diákok, így én is minden nyáron rászánom azt az 1-2 napot, hogy elolvassam. Ennek ellenére nem bánom, továbbra is olvasmányos, igazából jó lenne talán majd angolul elolvasni, elvileg nagyon jól ír, szerintem a fordítás is jó, de eredetiben még jobb lehet.
Mi az a könyv, amit legutoljára olvastál?
Egy trilógiát olvastam legutóbb, Az első törvény, kicsit a Trónok harcára emlékeztetett engem, bár én azt nem olvastam, de a világ, amiben játszódik, az nagyon hasonló, középkoros, mágiával átitatott, a feudális társadalom jól meg van benne jelenítve és karakterfejlődés is van benne. Nem úgy van, hogy ő lesz ott az erős, de buta, ő meg a kicsit gyengébb, viszont nagyon okos, hanem kifejezetten összetett karakterek jelennek meg, és csak a legvégére, a harmadik rész legvégére tudjuk meg, hogy az, amit mi olvastunk és tudjuk, hogy valamilyen konfliktus van, az miről is szól valójában. Nekem pont az tetszett benne, hogy egy jó egyhónapos procedúra ezeken a könyveken átrágni magad, és nagyon beszippantott, totál flow élmény volt. Mentünk Montenegróba, 12 óra utazás, abból 10 órát végig tudtam olvasni. Ez is egy külön univerzum, plusz az írónak ugyanebben a világban más könyvei is vannak még, amikkel majd most nyáron fogok próbálkozni.
A mai világban és a mai közösségekben melyik könyvet tartod a legrelevánsabbnak?
Én szeretem az ilyen tudományos, ismeretterjesztő könyveket, ezek közül a legutóbbi az Hans Rosling-tól, aki egy svéd orvos, valamikor 2018-ban halhatott meg, tőle a Tények. Egyszerűen azért mert tele van E/1-es sztorikkal, amiket ő az élete során tapasztaltalt, hiszen végigjárta az egész világot, bemutatja, hogy hogy segített, mire jött rá és mit tapasztalt, elég nagy rálátása van a különböző kultúrákon belül is az emberi általános viselkedésre. Nagyon pontos diagramokkal, adatokkal, statisztikákkal támasztja alá az állításait, és igazából az volt az általános vélekedése, hogy közhely folyamatosan azt mondani, hogy a világ rossz, ez itt a baj, az ott a baj, és Rosling azt kereste, hogy ezek mögött milyen tényezők húzódnak meg. Mi az, ami minket arra irányít, hogy sokkal inkább észrevesszük a negatívumot, mint a pozitívumot, és ezeket felosztja különböző tényezőkre, különböző fejezetekre, amiket belül nagyon érdekes példákat talál. Például, hogy miért kattintunk erre a cikkre és nem arra, hogy általában mi az, ami elhomályosítja, hogy kicsit reálisabban lássuk a világot, mert hajlamosak vagyunk túldramatizálni a dolgokat.
Melyik az a könyv, amit többször is próbáltál, de egyszer sem tudtad befejezni?
A Biblia. 10 éve a kétharmadánál tartok, úgy kezdtem el, mint egy tényleges regényt, első oldal, és akkor jön, hogy lőn meg vala, ráadásul egy Károli-fordításnak futottam neki, tehát 1600-as évekbeli magyar nyelvezet, ami teljesen olvashatatlan, de úgy voltam, hogy márpedig én ezt mint egy regényt el fogom olvasni. Valahol az 500. oldal környékén törtem meg és hagytam rá, de közben ugyanúgy, mint a többi könyvnél, jelölgettem azokat a részeket, amiket visszakereshetek és úgy voltam vele, hogy nem volt kár elolvasni, akár mert kritika, akár mert jó gondolat, vagy miegymás. Úgyhogy az nagyon várat még magára és fene tudja, hogy mikor fogom tudni befejezni, még az Újszövetségig sem értem el, pedig az csak az egyharmada.
Van-e esetleg olyan könyv, amit mindig el akartál olvasni, de még nem sikerült elkezdeni se, csak ott van a listán?
Egy könyvhöz nem jutottam hozzá, pedig egy ismerősömnek megvolt, de nem adta végül kölcsön, mert nem az övé. Ez az Ötödik pecsét, amit én filmben többször is megnéztem, sokra tartom nagyon jó gondolatokkal, de kíváncsi vagyok, hogy ez könyvben milyen lehet. Volt már ilyen, például a Száll a kakukk fészkére, olvastam könyvben, láttam filmben és a kettő ég és föld. Mindkettő jó, de nagyon más élményt nyújtott nekem. Az Ötödik pecsétet igenis el akarom olvasni, valahogy csak sikerül majd. Van olyan, hogy csak a könyvet van értelme elolvasni, például a Viharsziget, ami könyvben hatalmas élmény volt, aztán most csináltak egy DiCaprio-s jaj filmet, abszolút nem adja át az élményt. Szóval igen, az Ötödik pecsét az, amit el akarok olvasni.
Melyik az a könyv, amit leginkább ajánlanál?
Ha valaki szeret elérzékenyülni, meghatódni, akkor a Virágot Algernonnak szerintem nagyon tud ütni, csak ha nagyon érzékenyek, akkor ne egy témazáró előtt olvassák, mert ott fognak pityeregni a folyosón és nem bírják majd megírni.
Akik inkább filozofikus beállítottságúak, nekik Szatmári Sándortól a Kazohinia lenne az, amit ajánlanék. Ez két anti-utópiát mutat be, az egyikben irracionálisan viselkednek az emberek, a másikban meg teljesen racionálisan, nagyon erősen szatíra és társadalomkritika van benne, de szerintem nincsen olvasmányosan megírva, nem tartom egy tehetséges írónak Szatmári Sándort, viszont egy tehetséges gondolkodónak igen. Nagyon jó párbeszédek vannak benne, csak egy példát mondok, hogy a sakk az miért irracionális, pedig mindig az ész játékának szoktuk nevezni. A könyvben van egy párbeszéd, aminek az lesz gyakorlatilag a következtetése, hogy egyáltalán nem racionális a sakk, de azt nem fogom lelőni, hogy pontosan hogy jutnak el ide. Egy csomó nagyon jó gondolat van a könyvben, nyilván amikor ráismerek a saját társadalmunkra, hogy ez sem ésszerű, az is irracionális, de közben megmutatja, hogy mi van, ha mindent túl akarnánk ésszerűsíteni, annak milyen hátulütői vannak.
A másik, ami eszembe jutott, azt kevésbé ismerik, pedig elkezdtek most sorozatot csinálni belőle, ez A siló. Nem néztem még végig a sorozatot, csak az első részt láttam, még nem tudom milyen lehet, de könyvből Magyarországon öt részt adtak ki, miközben az egy darab kötet kéne hogy legyen. Iszonyatosan nagy pénzlehúzást akartak belőle csinálni, és ezért van Magyarországon elfelejtve, ez külföldön baromi nagy sikert aratott. Ez egy poszt-apokaliptikus könyv tulajdonképpen, megismerünk egy föld alatti társadalmat, de nem tudjuk, hogy mi van a kinti világgal pontosan, az első része felkelti az ember érdeklődését és egy vagon pszichológia van benne, a második része viszont egy ilyen szerelmi szál, tök részletes, kicsit lassabb, viszont megismerjük benne magát a helyszínt, hogy hogy néz ki ez a föld alatti világ. A három-négy-öt egy kicsit olyan, mint a Harry Potter könyvek utolsó 50 oldala, tömény izgalom, letehetetlen, csattanókkal megszórva, tehát különböző stílusban képes írni az első könyvben és ezt nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam. Aztán megcsinálta az előzmény sztorikat, ez a Műszak, de nem fordították le a befejező részeket, mert Magyarországon bebukott, úgyhogy most meg kéne tanulnom németül, hogy el tudjam egyáltalán olvasni. Arra nagyon várok, hogy meglegyen a befejezés, ha nagyon kell, akkor majd talán angolul beszerzem, aztán majd rohangálok Google fordítóhoz.
Mi volt a legemlékezetesebb művészeti élményed a közelmúltból?
Az egyik egy színházi előadás, a Teljesen idegenek, ez egy olasz darab, filmet is csináltak belőle, ami szörnyű lett, annyira nem adja át az élményt, ez tipikusan egy olyan darab, ami színházba való, mert ott jönnek át a poénok. Nagyon egyszerű sztorija van, egy baráti társaság találkozik, vacsoráznak az egyiküknél és szóba jön, hogy a telefonokat tegyék már ki az asztalra, aztán ha valaki kap egy üzenetet, azt nyilvánosan felolvassák. Ez színházban nagyon ütött, ott zseniális volt.
A másik az meg az Ozora fesztivál. Középiskolásként voltam több fesztiválon, aztán nemrég meg elmentem az Ozorára, ami hatalmas különbség volt, teljesen más élményt nyújtott, mint korábbi, 18 éves korom körüli fesztiválok, de nem azért mert én lettem idősebb, hanem mert az egésznek más volt a hangulata. Eleve nagyon nemzetközi, 80%-ban külföldiek, és nem attól zöld az egész, hogy Repoharat használnak, hanem mert nincs ingere az embernek mellé dobni a poharat, egyszerűen egy olyan közösség gyűlik ott össze, ahol teljesen evidens és alap, hogy mindent a szemetesbe teszünk. Kicsit valahol mondanám, hogy hippis, de nem az van kihangsúlyozva nekem. Szokták mondani, hogy dehát a zene, de engem az sosem érdekelt, hogy milyen zene megy, amíg nem operett, addig igazából én már megtűröm. Szokásosan persze megvannak az ilyen társasjáték sarkok, meg kézműveskedés, nagyon sok mindenre ad lehetőséget, és ha a korosztályt nézed akkor újszülött babától kezdve 80 éves korig bezárólag bárkivel találkozhatsz.
Van-e olyan könyv, amiről még szívesen megosztanál valamit?
Hozzám A négyszögletű kerekerdő áll rendkívül közel, az érzelmi kötődés is, gyerekkori mese anyától, majd utána elolvasod általánosban, hogy de jó, most már én is el tudom olvasni, és középiskolában már tök más volt, ahogy az emberi karaktereket észreveszed egy-egy szereplőben, aztán felnőtt fejjel meg megint más. Az, hogy három életkorban háromszor olvasva más-más következtetést vonunk le, máshogy értelmezünk egy-egy jelenetet, az nekem eléggé sokat jelentett. Nagyon aranyos poénok vannak benne, de közben meg eléggé mély gondolatok, és nekem tetszett, hogy tudsz azonosítani élő embereket a karakterekkel, még ha nem is 100%-ban, de úgy meg lehet találni, a csillagjegyeknél biztosan hatékonyabb.