Embedded Files
Na akkor kezdjük is az elején, menjünk vissza a múltadba, milyen környéken nőttél fel, és ott milyen sulid volt?
Én egy lakótelepen nőttem fel, a Pólus centernél, az újpalotai lakótelepen, egy éves koromtól ott éltünk, és szerencsém volt, mivel mind a két szülőm tanított abban a suliban, ami a szomszédunkban volt, így nem csak otthon voltak rám hatással, de nagy szerencsém volt a tanáraimmal is, meg a zenetanáraimmal is. Ahhoz képest, hogy az egy lakótelepi környék volt, sokkal többet adott annál, mint amennyire azt gondolná az ember, és az is jó benne, hogy a város szélén van, és van zöld terület.
Az nagyon jó. És mi miatt kezdett el a testnevelés tanítása érdekelni?
Édesapám tesitanár volt, édesanyám pedig tanító néni, nagyon szerettem a sportot és a zenét is, úgyhogy erős dilemma volt, hogy merre induljak tovább. Lett volna lehetőségem zenei vonalon továbbtanulni, mert én fagottoztam, ami viszonylag ritka hangszer, országos versenyen is voltam, viszonylag jónak számítottam benne, de végül választanom kellett. Mivel nagyon érdekelt a tesi és a magyar, végül tesi-magyar szakos tanárnak készültem. Egerben jártam főiskolára, és végül egy furcsa rendezetlenség miatt a magyar szakot csak később fejezhettem volna be, és nekem az már nem fért bele. A tesit elvégeztem, a magyart megpróbáltam, de mivel akkor már Budapesten dolgoztam, nem tudtam visszajárva elvégezni a magyar szakot. Nem kellett volna hozzá sok, de egyáltalán nem bánom, mert már egyetem is tudtam, hogy a magyar szakot csak becsületből csinálnám meg, és inkább tesivel, a mozgástanítással szeretnék foglalkozni.
Egert szeretted? Milyen volt oda főiskolára járni?
Nagyon szerettem, szerintem az egyik legjobb döntésem volt, apukám is oda járt, de nem csak azért választottam. Megnéztem, hogy hol van magyar-tesi szak, és ott volt, illetve még egy-két helyen. Eger nem is volt túl messze, ezért is elég jó volt, meg kulturálisan is tetszett. Én igazából azt hiszem, hogy ott váltam felnőtté. Nem voltam egy elveszett gyerek sose, de akkor ott meg kellett tanulnom, hogy magamnak osztom be az időt, én mosok, én főzök, ha kell, stb. Egy ideig még hazavittem a cuccomat mosni, aztán már nem cipekedtem feleslegesen. Nagyon jó négy év volt, az volt életem egyik leghasznosabb időszaka, jó barátságok is kötődtek ott, olyanok, amik a mai napig tartanak – pedig nem tegnap végeztem ott.
És hogyhogy a Polira esett a választásod?
Amikor elvégeztem a főiskolát akkor - szerencsémre - egyből kaptam egy álláslehetőséget, és azt meg is ragadtam, egy kisegítő iskolában lehettem testnevelés tanár, nagyon szerettem, nem is akartam onnan elmenni. De négy évvel később szó szerint beesett a Polinak az ajánlata. Úgy volt, hogy az egyik tesitanár, aki itt tanított –ismertem már előtte, jóba voltam vele, és azóta is vagyok –, kérdezte, hogy ,,nem akarsz a Poliban tanítani?” ,,á – mondtam –, nem-nem, köszi, nem”, erre ő: ,,de gyere, legalább egyszer, nézzük meg hogy mi ez!” Így eljöttem onnan, és azóta is itt vagyok. :-) Igazából ez egy akkora lehetőség volt, és úgy éreztem, hogy ezt az élet nem véletlenül dobta elém, úgyhogy mindenféleképpen el szerettem volna fogadni, és nem bántam meg.
Mi motivál arra, hogy minden nap begyere a Poliba, és órákat tarts?
Nagyon szeretek tanítani! Amikor el kellett döntenem, hogy mit csináljak – a sportpszichológia is érdekelt, a sportújságírás is –, tényleg sokfele mentem volna szívem szerint, de a tanítás nekem mindig is fontos volt. Mindegy, hogy egészen kicsik, gyerekek netán felnőttek, nekem korosztálybeli megkötés nincs is, igyekszem jó viszonyt kialakítani a gyerekekkel is, felnőttekkel is, mindenkivel. Persze van, amikor nehezen találom meg a hangot egy osztállyal vagy egy gyerekkel, de összességében kicsit olyan, mintha nagyon sok barátom lenne a munkahelyemen. Az órákat is szeretem megtartani, az is inspirál, abban is fejlődni szeretnék.
Mit gondolsz a gyerekek sportolási mennyiségéről, mennyit kéne sportolniuk?
A Poliban egy buborékban vagyunk, jobb állapotban vannak a gyerekek, mint máshol, az országban vagy a világban, szerintem, ha azt át tudjuk adni, hogy heti háromszor-négyszer sportolnak a gyerekek, akkor már jók vagyunk, akkor már elég, ha változatosan csinálja az ember. Ezen kívül azt is szeretnénk elérni, hogy foglalkozzanak a lelkükkel is (olvasás, relaxáció, bármilyen művészeti tevékenység űzése), szóval legyenek harmóniában.
Marci jelenlegi osztálya, a Kavics
Mi a kedvenc emléked itt a Poliban?
A Poliban a tesi nagyon innovatív: a mozgás fejlesztésétől kezdve, ami szintén nagyon inspirál… A kedves emlékek a kötetlenebb dolgok, az éjszakai röpibajnokságok, a Tornaházi partyk, Kapcsoldák, TMT-k, Másik színházas előadások.
Marci síelés közben
Hogy tudsz nyugodt lenni tesiórákon akkor is, amikor már ,,elszabadul a káosz”?
A tesi órákon a ,,káosz" más, mint egy tantermi órán. Alapvetés, hogy nem ülnek, hanem mozognak a diákok, ezért teljesen más hozzáállást kíván mindkettő. Osztályidőn például zavar, ha mászkálás, dumálás van, tesin csak akkor, ha éppen figyelnetek kéne. A mozgáshoz, játékhoz hozzátartozik a hangoskodás is, ezért csak kirívó esetben szoktam a zajongás miatt szólni, illetve akkor, ha valakit, valakiket zavar. Szóval ez nem káosz, tesin az a normális, ha hangoskodva mozogtok. Ami inkább kiborít, az a tiszteletlenség (nem csak a felém, hanem egymás iránti is), a simlisség, és az, ha eleve a rosszat, feleslegeset tételezik fel egy adott feladatomról. Na, ilyenkor nehezebb türtőztetni magam, de optimális esetben azért sikerül. A titka? Pihenés, feltöltődés, és az, hogy alapvetően nagyon szeretek tanítani, és úgy veszem, hogy adott szituációban nem is feltétlenül nekem szól az a viselkedés.
Hogyan szoktál kikapcsolódni a tanítási szünetekben, például a téli szünetben?
Igyekszem minél több időt tölteni a családommal, nemcsak a szűk családdal, hanem a bővebb családdal is, és barátokkal is szoktunk találkozni, valamint sportolni is megyünk együtt, de ezek főleg lightosabb összejövetelek. A gyerekekkel inkább olvasni, kirándulni meg kézműveskedni szoktunk.
Mennyi idősek a gyerekeid?
Két lány: az idősebbik hét és fél éves, a fiatalabb három és fél éves. Szeretnek rajzolni, kézműveskedni, de nagyon mozgékonyak, másodpercenként képesek változtatni a programjukon, csak győzzük követni őket!
Biztos tőled örökölték.
Igen, abszolút ilyen gyerek voltam. Anyukám azt mondta, amikor még kicsi voltam, hogy ha felnövök, biztos hasonló gyerekeim lesznek. Már az elsőnél azt gondoltuk, hogy ,,ú, elég mozgékony..”, aztán megszületett a második…! Mindenféle sport érdekli őket, pedig nem is nézünk velük TV-t. Csak akkor, amikor Olimpia, vagy valami nagyobb sportesemény van, ilyenkor követjük az eseményeket, de nem az egészet, hanem mindig csak az utolsó tíz kört. Legutóbb több sportot is annyira megkedveltek, hogy azon kell sakkoznunk, hogy mire járjanak.
Ha már a kikapcsolódásnál tartunk, milyen zenei stílus(oka)t szoktál hallgatni általában?
Nagyon jó kérdés, én a zenei tanulmányaimat nagyon korán elkezdtem, van egy nővérem, ő törte az utat, de az egész családom nagyon muzikális. Először a klasszikus zenével ismerkedtem meg, zongoráztam és fagottoztam, de hoztam persze mellette mást is. Amit nagyon szeretek, az a blues, a jazz, rock, és a metálnak az a fajtája, ami kicsit dallamosabb.
Ilyen Dream Theater-szerű metal?
Igen, az az együttes az egyik kedvencem, nagyon vártam már az új albumot. A rockosabb-bluesosabb típusból az Aerosmith volt, ami vitte a pálmát, sajnos őket nem hallhattam élőben, de mindenevő vagyok, szívesen követem az aktualitásokat és fedezek fel általam nem ismert régi klasszikusokat is. viszont van olyan, amikor lágyabb zenére vágyom, de egyébként a gyerekekkel is szoktunk klasszikus zenét hallgatni. Velük természetesen a Kaláka is bekerül, azt nagyon szeretik, meg én is.
És visszatérve még inkább a kikapcsolódáshoz, melyik sportot szereted leginkább, és hol szereted ezt űzni?
Az egyik legnagyobb kedvencem a tenisz, nagyon szeretem nézni is, játszani is, sajnos pár éve már nem jutok le teniszezni, mert hiába van a közelünkben teniszpálya, akikkel le tudnék járni , azok vagy messzebb vannak, vagy pont nem érünk/érnek rá. Tervben van, hogy egy picit visszahozzam azokat, amiket még szeretek, a természetben űzhető sportokat, tehát kirándulás, evezés, kenuzni is szoktam sokat, de a vízen űzhető sportoknak bármilyen vállfaját szívesen kipróbálom. A kenut meg a kajakot szeretem leginkább, de kipróbáltam a supot meg ilyesmiket is. Bármilyen sport jöhet, nagyon szeretem magát a testmozgást, így kimondottan nincs kedvencem. Még a falmászás is szóba jöhet.
Van bármi nagyobb célod, terved idénre?
Van, van, igen! Szeretném az óráimat egy picit feltuningolni, illetve van egy másik projekt az iskolában, amit szeretnék jól megcsinálni. Ez a projekt az általánosan ismert és kevésbé hatékony és még kevésbé szeretett felvilágosító órákat hivatott kiváltani egy működőképes programmal. Az alapvető elképzelés az az, hogy hetediktől/nyelvi évtől kezdve olyan foglalkozásokat, órákat tartsunk a gyerekeknek, amik valóban hasznosak. Ha valaki végig idejár a Poliba, akkor olyan tudással lesz felvértezve, amivel kicsit könnyebben veheti az akadályokat majd az életben. Fontos része a programnak, hogy nem csak az elméleti tudást szeretnénk átadni, hanem az önismeretet is fejlesztjük. Szóval komplex lesz, de ez egy nagy lélegzetvételű feladat, de igyekszünk tökéleteset alkotni!
Page updated
Google Sites
Report abuse