Miért választottad a gyógypedagógus szakmát, mi inspirált, hogyan jutott eszedbe?
Nekem nagyon kanyargós utam volt, mert musical színész szerettem volna lenni, de nem lettem, kirúgtak az első fordulónál amikor felvételiztem. Utána kitaláltam, hogy óvónő szeretnék lenni, viszont nem sikerült, mert fordítva csináltam meg egy tornagyakorlatot az alkalmassági vizsgán. (Valahogy fordítva vagyok bekötve, talán ezért is értem a hozzám járó gyerekeket...) Ezután elkezdtem készülni pszichológia szakra és közben mindig dolgoztam is. Jártam egy titkárnőképző iskolába, mert a szüleim az gondolták, hogy az jó lesz nekem. Szóval tanultam, dolgoztam és készültem a felvételire, ahol nem vettek föl több évig. Végül is elkezdtem a művelődésszervező szakot az egyetemen, és közben jártam a buddhista főiskolára, ahol vallásbölcseletet és filozófiát tanultam. A gyógypedagógiát ezek után végeztem el, már két gyerek és munka mellett. Nagyon nem tudtam elengedni, hogy valamiféle terápiát szeretnék csinálni.
Nagyon jó, hogy nem adtad fel és ennyire kitartóan küzdöttél érte.
Az az idő, amikor nem vettek fel, is hasznos volt, csomó más dolgot tanultam, más helyzetekben volt részem: táboroztattam sokat és táncoltam, statisztáltam színházakban.
Miért áll a mostani szakmád közel hozzád?
Mindenképpen gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Tudtam, hogy tánc, a zene, az írás mindig az életem része lesz, csak még nem tudtam, hogy ezeket hogyan lehet összekovácsolni. Közben drámapedagógiából szakvizsgáztam tavaly.
Ezek miatt indítottad el a Pill magazint és a színjátszót is?
Szerintem az írás egy szuper terápiás forma, írok én is, vannak megjelent könyveim. Az, hogy most veletek az iskolaújságot tudom csinálni, az már mindennek a legjobb fúziója. A színjátszó szakkörön a második félévben együtt írunk darabot a gyerekekkel és megyünk vele egy országos fesztiválra.
Miért jöttél a Poliba?
Én először egy csepeli alternatív iskolában kezdtem dolgozni. A kislányom születése után, viszont állami iskolába mentem, ahol 11 évig voltam. Nagyon szerettem az ottlétet, nagyon más volt, de sajnos elég nehéz kezdett lenni a helyzet. Úgyhogy újra egy alternatív iskolát kerestem, mert úgy gondolom, hogy ez jobban passzol hozzám.
Látsz változást az hozzád járó gyerekek számában iskolától függően?
Nem igazán. Nyilván mások a problémák, nehézségek, de nagyjából ugyanennyien kerestek meg máshol is.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Mindent! Azt, hogy ötvözhetem mindazt, amit eddig tanultam és aki én vagyok. Ezért jó, hogy ennyi mindennel találkoztam az életemben, mert így mindenkihez tudok valahogy kapcsolódni.
Hogy telik egy napod itt a suliban?
Sorban jönnek hozzám a gyerekek, az órarendet nekünk kell összerakni, ami nem könnyű. Nagyon változatos, hogy mit csinálunk, attól függ, mi a nehézsége az illetőnek, és mit szeret csinálni, ebből a kettőből állítom össze az óráját. Nekem nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát és hogy hasznos is legyen.
Téged mi motivál az írásban, szerinted miről fontos írni?
Pályázatokat adtam be és értékelték, ez motivált. Azokról a dolgokról érdemes írni, amik egy kicsit tabuk, amikről nem beszélünk. Vagy bármi másról.
H. Nagy Kinga