Interjú Ferenczi Mártival
Kezdjük azzal, hogy mióta tanítasz a Poliban?
Ez a hetedik évem. Amikor jöttem, akkor indult az AnAnÁsz és az Anonym osztály, és velük kezdtem az itt töltött időt.
Mindig tanár akartál lenni? Hogyan jött az ötlet?
Én azt gondolom, hogy útközben alakult ez ki, de valószínűleg hogyha nem lenne a Poli, akkor nem tanár lennék. A bölcsészkarra azért jelentkeztem, mert a művészetek és az irodalom is nagyon érdekelt. Viszont az iskolarendszerrel - amíg én is diák voltam - mindig bajom volt, emiatt pedig sokáig eszembe sem jutott, hogy én ebben részt vegyek tanárként. Aztán az egyetemi évek alatt egy félévben lehetőségem volt felvenni az alternatív iskolákról egy szemináriumot, ami során láttam, hogy ezt lehet másképp, sokkal jobban is csinálni. Akkor jött az ötlet, hogy ezzel ilyen formában viszont szívesen foglalkoznék.
Az irodalom mellett melyik művészeti ágat kedveled?
Tulajdonképpen mindegyiket, nehéz csak egyet választani, de a színházat különösen szeretem.
Vannak a tanításon kívül más elfoglaltságaid itt a Poliban?
Egy ideig a Másik Színház felnőtt társulatában voltam, velük hoztunk össze darabokat, amelyekben játszottam, illetve több Erasmus útra volt szerencsém elkísérni diákokat.
Mi a legjobb élményed itt az iskolában, mire emlékszel legszívesebben vissza?
Az osztályommal a közös kirándulások, amik mindig szuperek. Amikor esténként összeülünk és csak beszélgetünk, olyan, mint egy igazi baráti társaság. A színház is egy izgalmas folyamat, a kedvenc részem az előkészítő munka, ahogy közösen elemzünk, majd összerakunk egy darabot. Főleg a második előadásunk, A bárónő és a komorna során volt erre lehetőség, öten vettünk részt benne és igazi műhelymunka folyt nyáron, beköltöztünk egy hétre Majer Tiborék kertjébe és ott alakítottuk ki az előadást.
Számodra mi a legnagyobb különbség a végzősök és az újak között?
Elsőre azt gondolja az ember, hogy a 7-8. évfolyammal nehezebb, de mégis azt kell mondjam, nem korfüggő, hanem az aktuális állapoton múlik, hogy kit mennyire könnyű vagy nehéz bevonni.
Van valami nagy terved erre az évre?
Idén érettségizik az osztályom, kívánom, hogy minden jól sikerüljön nekik, és szeretnék egy közös bandázást, kirándulást is még velük a végére. A Tolerancia napot is várom, annak a szervezése mindig jó hangulatban telik.
A sok iskolai kérdés után még egy utolsó kicsit személyesebb: mivel töltöd a hétvégéidet?
Régebben rengetegszer mentem nyüzsgő helyekre, legfőképp koncertekre. Most ez kicsit visszaszorult, mert lett egy kutyám, Walter és őt is már egyre ritkábban szeretném otthon hagyni, inkább csendes, kirándulós programokat csinálunk.
Esetleg a kutyussal valamilyen nagyon kedves emlék?
Tulajdonképpen az összes😊. Már három éve minden nap történik valami, amivel meg tud nevettetni, unatkozni mellette pedig lehetetlen.
H. Nagy Kinga
