Interjú Jakab Judittal

Hogyan született a Poligráf? 

A Poligráf az első évben született az egyik alapító, Hann Péter ötlete nyomán. Ő készített egy számot, gondolva, hogy kell tudósítani az iskolai életről, történésekről. Aztán abbahagyta ezért én folytattam a második számtól három évtizeden keresztül. 

Itt a könyvtárban nagyon sok gyönyörű növény van, önnek mi a kapcsolata velük? 

Szeretem őket. Nagyon sok munkával jár az életben tartásuk, de megéri, hiszen aki ide belép, rögtön azt mondja, hogy ennek a könyvtárnak saját hangulata van, ellenállhatatlan az atmoszférája.  

Milyen szerepet tölt be ön a Másik színházban? 

Tibor hajdanán felkért néhány tanárt és diákot, hogy játsszanak néhány darabban. Ezekben a korai előadásokban én is felléptem, de csak rövid szerepeim voltak. Hamar rájöttem, hogy nekem a színpad nem való, a színház viszont vonz, ezért rendezőasszisztensként, súgóként, kellékesként és jelmezesként vettem részt a munkában. 

Önnek mi a kedvenc folyóirata, könyve, amit ajánlana a polisoknak? 

Nem tudnék egyet kiemelni, nincsenek úgynevezett kedvenceim. Igazságtalan lennék, ha kiválasztanék egyet. Nyilván vannak szeretett szerzőim, témáim. 

Ön mit szokott csinálni a szabadidejében? 

Egyre kevesebb a szabadidőm, sok mindent lassabban végzek, soha nincs elég időm arra, amire szeretném. A színházon, mozin kívül rászoktam az elmúlt időben a kertészkedésre. Adódott egy kert a környezetemben, paradicsom-, hagyma-, petrezselyemtermesztéssel foglalkozom, lekvárt főzök be, ha nem veri el a jég a termést, és rendszeresen füvet nyírok. Biciklizem, nemcsak hobbiként, hanem azzal közlekedem szinte mindenhová. Pl. évek óta azzal járok az iskolába. Természetesen olvasok, és Baudelaire-verseket fordítok angolból, mert franciául nem tudok.