Könyvturkász:
Péter Dávid

A Könyvturkász-sorozat célja az, hogy jobban megismerjük a Polis tanárokat - a könyvespolcaikon és olvasmányaikon keresztül. Ebben a részben Péter Dáviddal, a Poli töri és angol szakos tanárával készítettünk interjút. A magyar írók, történelmi könyvek, illetve a színház is előkerül a beszélgetés során.

Melyik az a könyv, amit többször is próbáltál, de egyszer sem tudtad befejezni?
Igen, megmondom őszintén, hogy például a Kitömött barbár, mindenki ajánlotta, hogy olvassam el, és egyszerűen már az elején nem kötött le, és nem volt bennem vágy, hogy túljussak az első húsz oldalon és akkor be fog szippantani. Van egy ilyen szokásom most, és ez nem biztos, hogy egy jó szokás, vagy egy nagyon értelmiségi szokás, de egy könyv választásánal nálam szempont az is, hogy mennyire vastag. A nagyon vastag könyvek engem megijesztenek, mert az azt jelenti, hogy nagyon hosszasan kell benne lennem abban a sztoriban, nem látom a végét, hogy egyébként mikor fogok én ennek a végére érni, és nekem valamiért fontos, hogy lássam a végét, sőt, azt is csinálom, hogy az utolsó mondatot elolvasom a könyvben. És ha nagyon vastag a könyv, akkor az is így hátra vet, hogy elkezdem, de nehéz, meg tartani kell, meg minden bajom van vele, szóval próbálom ilyen vékonyabb könyvekkel szórakoztatni magamat.

A mai világban és a mai közösségekben melyik könyvet tartod a legrelevánsabbnak?

Mostanában azt szoktam csinálni, hogy odamegyek a könyvespolchoz, és mivel van még jó pár könyv, amit nem olvastam, ezekből leveszek egyet. Általában egyébként elalvás előtt szoktam szépirodalmat olvasni. És amikor elkezdem olvasni, pont az a kérdés merül fel bennem, hogy ez most nekem releváns-e, érdekel-e, akarom-e tovább olvasni? Ilyen szempontból vannak releváns könyveim, de ezek akkor vannak, amikor éppen olvasom őket. Most például Janikovszky Felnőtteknek írtam, azt olvasom, ami egy ilyen, hát, 70-es, 80-as és 90-es években szült történetek, és én nagyon érdeklődöm aziránt a korszak iránt, a Kádár-korszak iránt, úgyhogy most ez nekem nagyon releváns, és olyan dolgok vannak benne, amik egyébként a mai napig is meghatározzák a mindennapjainkat, ahogy viselkedünk, vagy ahogy mindenkinek a fejében két sztori van, és ezek vannak szembe állítva egymással a könyv első részében. Ez abszolút releváns, mert az emberek csinálnak ilyet, hogy két sztorit futtatnak ugyanarról az eseményről, és mást mondanak itt, meg mást mondanak ott.

Melyik az a könyv, amit leginkább ajánlanál?

Dragomántól A fehér király című könyvet. Ezt a könyvet nem tudtam letenni, arra emlékszem, pedig erősen él bennem a kép, hogy furcsák néhol a mondatok, olyan a szöveg néha, mint egy folyam. Az egész a nyolcvanas években játszódik egy kemény és elvileg elképzelt diktatúrában. Igazából én úgy olvastam, hogy ez Ceaușescu Romániája. Egy végtelenül kegyetlen és reménytelen világ, ami mindenhova beássa magát, szétszakítva emberi kapcsolatokat, elvéve jövőket, már eleve bűnössé téve ártatlan gyerekeket. Ami az egészet egyébként különlegessé teszi, hogy az egészet egy tizenéves fiú szemszögéből látod. Felkavaró és benned él még napokig.   

Nyikos Lilla, Lakits Nola Hanna