Embedded Files
A Könyvturkász-sorozat célja az, hogy jobban megismerjük a Polis tanárokat - a könyvespolcaikon és olvasmányaikon keresztül. Ebben a részben Oláh Dorkával, a Poli német szakos tanárával készítettünk interjút. Számos magyar és nemzetközi író, az emberi kapcsolatok pszichológiája és az Egy zuhanás anatómiája is előkerül a beszélgetés során.
Mi a kedvenc klasszikus és kortárs könyved?
Kedvenc kortársom nem biztos, hogy van, de a kedvenc klasszikus könyvem messze Ottlik Gézától az Iskola a határon, de a Budát is nagyon szeretem. Kortársat azért nem tudok mondani, mert mindig azt szeretem legjobban, amit utoljára olvastam, annyi jó könyv van, de például Vida Gábort nagyon szeretem, ő újra és újra felbukkan, főleg az Egy dadogás történetét kedvelem.
Mi az a könyv, amit életedben a legtöbbször olvastál?
Az Iskola a határon, egyértelműen. Egyfajta lelki szükséglet nekem, hogy ezt időről időre elolvassam, szinte minden évben, lassan a Buda is ilyen szintre kerül majd, de ennek ellenére abszolút tudnak minden alkalommal újat nyújtani.
Mi az a könyv, amit legutoljára olvastál?
Bíró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című könyve. Ő egy nagyon fiatal fiú, főleg filmeket és színdarabokat meg novellákat ír, két darabját már elő is adták a Katonában, de ez az első regénye. Ez egy ilyen felnövés történet, családtörténet, azzal játszik sokat, hogy mi a valóság és mi a fikció. Ráadásul az apukája híres ember, vízilabda edző, tehát amennyire egy vízilabda edző Magyarországon híres lehet, de ez ad egy ilyen külön bukét a történetnek. Tehát az apja miatt ő is benne van a köztudatban, meg egy híres ember családját így megnézhetnénk, de hogy ebből mennyi a valóság és mi az, amit ő talál ki hozzá, ezzel játszik sokat, elég érdekes könyv.
Amit most olvasok, Balázs Béla Mesék a szerelemről című kötete, az tök más, de szintén nagyon izgalmas. Ő a 20. század elején volt kifejezetten aktív, több filmben is dolgozott, például Leni Riefenstahl egyik filmjének a forgatókönyvét is ő írta. Riefenstahl később Hitler propagandagépezetének is fontos tagja volt, de ez független Balázs Bélától. Őt Bartók miatt is ismerhetjük, a Kékszakállú szövegkönyvét is ő írta. És ezt a mesekönyvet, ami eszméletlen jó, igazából olyan, mintha népmeséket adna közre, de alaposan belenyúl, ezt mindenkinek ajánlanám, tényleg nagyon jó, ráadásul még vékony is, tehát könnyen meg lehet vele birkózni.
A mai világban és a mai közösségekben melyik könyvet tartod a legrelevánsabbnak?
Engem leginkább az emberi kapcsolatok izgatnak, meg hogy egy-egy ember miért pont úgy reagál ahogy, mi mozgatja az embereket, és sokszor az az érzésem, hogy ezek a nagy kataklizmák, amik történnek, amikről annyit beszélünk, ezek igazából nem annyira érdekesek, mint az, hogy egy-egy emberrel közben mi történik. És igazából az ókor óta ugyanaz történik. Megszületik, ha életben marad, akkor szerelmes lesz, valahogy alakul a viszonya a családjával, csalódások érik, meghal, valahogy nekem ezek tök állandók, kis túlzással mindig ugyanaz. De pont az az érdekes, ahol nem ugyanaz.
Most olvasok egy könyvet, ami magyarul sajnos nem jelent meg, és én is németül olvasom, egy francia szerző, Didier Eribon műve, a könyv címe pedig Egy munkásnő. Ezt a saját anyja halála után írta, és igazából abból indul ki, hogy milyen nehéz az idősellátás, az idős emberek helyzete ma Európában, amikor nagyon kevés ember tart el nagy sok időst és nincs megoldva a helyzet. De közben meg az anyja személyiségén keresztül pontos képet ad arról, hogy mi vezet a jobboldal nagyon erős feléledéséhez, a homofóbiához, a kispolgárságról ad egy nagyon pontos látleletet, ami első sorban Franciaországra vonatkozik, de szerintem abszolút általánosítható. Ez nekem nagyon érdekes, hogy ez az erős homofóbia hogyan alakul ki emberekben, ráadásul ezt a saját anyjának történetén keresztül mutatja be. Didier Eribon egy homoszexuális szociológus, tehát ő ezt nagyon megküzdötte a saját családjával, hogy ezt hogyan lehet közölni, elfogadtatni, de hogy mennyire nem sikerült ez a saját anyjának, ezekből a folyamatokból nagyon sok mindenre tud következtetni a társadalmat illetően is. Annyira remélem, hogy ezt valaki fordítja! Szerintem Magyarországon is abszolút aktuális olyan szempontból, hogy az emberek egy része hogyan mond le az önálló gondolkodásról, mi az, amit simán elhisz azért, hogy az ő élete könnyebb legyen, ez nagyon pontosan van leírva és szerintem ezt Magyarországon nagyon gyorsan megugrottuk, hogy inkább ne gondolkodjunk, nem kellett ehhez olyan nagy fejlődés, olyan hosszú idő, mint más országokban.
Melyik az a könyv, amit többször is próbáltál, de egyszer sem tudtad befejezni?
Eric Kandel hihetetlenül okos pszichiáter könyve, Az emlékezet nyomában, aki Nobel díjat kapott az emlékezet kutatásért. 1929-ben született Bécsben, és aztán Hitler elől menekült Angliába és onnan Amerikába. Először irodalmár volt, aztán az egyik barátnőjének a szülei Freud tanítványok voltak, velük sokat beszélgetett és ezért kezdett el a pszichológia iránt érdeklődni, majd neurobiológusként dolgozott nagyon sokáig.
Az érdekelte őt nagyon, hogy hogyan tanulunk, az emlékezet hogyan alakul ki, mitől függ az, hogy mi kerül a hosszútávú memóriába, rövid távú memóriába, egyáltalán mi az, ami megmarad és az hogyan hívható elő.
Egyrészt az életéről, másrészt a kutatásairól írt egy könyvet, amit én németül olvastam, és ez részben tömény neurobiológia, és habár iszonyú érdekes, de ezt még nem sikerült megugranom, időről időre leteszem.
Azóta egyébként láttam, hogy írt még egy baromi érdekes könyvet a szimbólumokról a képzőművészetben, de az mostanában jelent csak meg.
Van-e esetleg olyan könyv, amit mindig el akartál olvasni, de még nem sikerült elkezdeni se, csak ott van a listán?
Ez a nagybátyám leghíresebb könyve, amit mindenki mondott, hogy milyen jó, és most már egy irodalomkönyvben is láttam, mintha emelt szinten kötelező lenne, de legalábbis bekerült a kánonba. Csalog Zsoltnak hívják, és ő a doku-irodalom egyik nagymestere Magyarországon. Mindenki azt mondja a Parasztregény című könyvére, hogy fantasztikusan jó, de nehéz nekem ez, hogy ennyire közelről ismerem, nehezen tudom különválasztani az írót és a művet, mondhatni, hogy egyáltalán nem, nem tudom úgy olvasni ezt a könyvet, mintha irodalom lenne, és ezért így nem tudtam elkezdeni sosem. Az egyik könyvét elolvastam, azzal ment, de az egy viszonylag egyszerű kötet volt, viszont hiába szeretném, ezt a könyvet nem tudom.
Melyik az a könyv, amit leginkább ajánlanál?
Én Bíró Zsombor Aurélt ajánlanám nagyon, de főleg azért, hogy utána beszéljünk, hogy nektek hogy tetszett, hiszen ti vagytok nagyon közel életkorban. Valami egészen más nyelven írja le azt, hogy most miben van, mint azok, akik akár már tíz évvel idősebbek. Ráadásul ez egy első könyv, ami nagyon erősen róla szól, és nagyon érdekel, hogy ti hogyan látjátok az ő világát, hogy ez szerintetek miért van, hogy ennyire én-fókuszáltan nyilatkozik meg a világról, hogy erről ti mit gondoltok.
Valamint amit mindenképpen olvassatok el, és lehet, hogy ezt a kortárst ajánlom, az egy örmény, most már Berlinben élő nő, akit Narine Abgarjannak hívnak. Megjelent három könyve is magyarul egyébként, az Égből hullott három alma, az Élni tovább, és a Szimon, amit én legutoljára olvastam. Ez egy örmény kisvárosban élő négy nő és egy férfi története, és kiderül, hogy minden nőnek volt kapcsolata ezzel a férfival, de igazából ezekről az emberekről szól, meg a kapcsolódásaikról, meg egyáltalán az életről. Egyszerűen gyönyörű szép, hihetetlen jól van megírva, és olyan empátiával meg szeretettel tud írni az emberekről ez a nő, amit nagyon ritkán látok.
Mi volt a legemlékezetesebb művészeti élményed a közelmúltból?
Filmben talán az Egy zuhanás anatómiája, ami 2023-ban Cannes-i fesztiváldíjat nyert. Én iszonyúan kedvelem, egy Sandra Hüller nevű csodálatos német színésznő a főszereplője. Egy írónőt játszik, akinek a férje meghal és a filmben végig lebeg, hogy ő ölte-e meg, vagy öngyilkosság volt. Szép hosszú film, több, mint két óra és sok jelenet van a bíróságon, de ennek ellenére egy percig nem unalmas.
A másik, amit kiemelnék, az az Anna Margit kiállítás, ami augusztusban zárt, így sajnos már nem látható. Viszont színházban még megy és ajánlanám a Médeiát a Katona Sufniban, valamint Pass Andrea rendezésében az Eltűnő ingerek-et a Trafóban, ill. most már talán a Jurányiban, nekem mind a kettő nagyon tetszett.
Van-e olyan könyv, amiről még szívesen megosztanál valamit?
Az a nehéz, hogy annyi iszonyatosan jó könyv van, de mindig az van a fejemben, amit legutóbb olvastam. Sematikus, meg elcsépelt, de talán még az Anna Kareninát hoznám fel. Tényleg valahogy olyan hihetetlenül pontosan láttat valamit Tolsztoj, ráadásul egy nőről, a kapcsolatok működését nagyon sokrétűen, pontosan és érzékenyen képes átadni.
A Háború és békét is olvastam, de az valahogy még nem érkezett meg hozzám. Az is olyan, amit még el fogok olvasni háromszor, négyszer, ötször, de lehet, hogy ehhez még fel kell nőnöm. Ugyanez A Karamazov testvérekkel. Ahhoz képest, hogy mit mondanak mások, hogy mekkora hatással volt rájuk, rám még annyira nem, majd talán később.
Viszont Thomas Mann A Buddenbrook ház című regénye, amiről ritkábban esik szó, az nekem például nagyon tetszett. Egy polgárcsalád lassú hanyatlását mutatja be, sok éven keresztül írja le a különböző generációkat, és ez nekem nagyon fontos könyvem volt.
Van még egy könyv, amit senki nem szokott ismerni, az a címe, hogy Szerelemkő, és egy szárd írónő, Milena Agus írta, ami szintén egy gyönyörű könyv. Megjelent körülbelül 100 példányban Magyarországon, de tényleg érdemes elolvasni.
Page updated
Google Sites
Report abuse