Könyvturkász:
Erdei Erika
A Könyvturkász-sorozat célja az, hogy jobban megismerjük a Polis tanárokat - a könyvespolcaikon és olvasmányaikon keresztül. Az első részben Erdei Erikával, a Poli egyik töritanárával készítettünk interjút. A lengyel irodalom, egy finn trilógia, illetve a filmadaptációk is előkerülnek a beszélgetés során.
Mi a kedvenc klasszikus könyve?
A klasszikus? Én nagyon-nagyon szerettem a lengyel irodalmat — lengyel szakos is vagyok —, szóval Reymont Parasztok című műve. Ez egy év története vidéken, valahol Dél-Lengyelországban, és a parasztok életéről, a családok vitáiról, szerelemről, mindenről szól. Szerintem zseniális, így ragadja magával az embert, görög a történet, nagyon jók benne a tájleírások meg a párbeszédek is, számomra ez egy nagyon meghatározó könyv volt.
És mi a helyzet a kortárssal?
Mostanában nagyon rákattantam a finn irodalomra, egy trilógiára, Helsinki nagyik akcióban a címe. Nemrég jelent meg a harmadik rész. Az Alkonypagonyban (ez egy idősotthon) élő barátnőkről, és a körülöttük játszódó sztorikról szól. Zseniális, az első rész Nyomozás az Alkonypagonyban, a második Menekülés az Alkonypagonyból, a harmadik a Visszatérés az Alkonypagonyba. Az idősekkel mindig történik valami, akármennyire is gondoljuk, hogy ez egy nyugis életkor, és elképesztően vicces élethelyzetek vannak. Pici sztori, kicsi krimi - vagy az öreglányok azt gondolják, hogy krimi. Az egymás közötti beszélgetéseik meg az egész külvilág is nagyon vicces, az az érzés jön át, hogy jó öregnek lenni Finnországban. Az a végtelen nyugalom, hogy ott is vannak családok meg nyilván botrányos helyzetek, de ezt az egészet úgy élik meg — idősek, középkorúak, fiatalok is —, hogy ott jó élni, és kedvesek, barátságosak. Szóval nekem most épp ez a favorit.
Mi az a könyv, amit életében a legtöbbször olvasott?
A katedrálist. Először elolvastam, amikor megjelent, ez mondjuk huszonsok évvel ezelőtt, akkor elolvastam egy hétvége alatt. Akkor utána ezt így parkoltattam, mindenféle költözések után megint elővettem, aztán megjelent a filmsorozat, és akkor gondoltam, hogy "Háát, ez a filmsorozat nem egészen ugyanaz, mint A katedrális." És akkor még egyszer, és ez azért jó kis veretes munka. Máig sokkal jobban tetszik mint a film. (*felnevet*)
Melyik az a könyv, amit próbált többször is, de egyszer sem sikerült befejezni?
Jaj Irwin Shaw-nak az Oroszlánkölykök könyve, többször, talán ötször is nekikezdtem, de soha nem sikerült befejeznem, mert annyira rossz! A második világháború alatt játszódik valahol az Alpokban. Mások azt mondják, hogy az annyira jó és annyira magával ragadó és nem tudom, de én mindig letettem, szerintem vacak és kissé erőltetett.
És a mai világban meg a mai közösségben melyik könyvet tartja a legrelevánsabbnak?
Szerintem talán Parti Nagy Lajos. Eleve az, hogy zseniális szavakat, mondatokat kitalál, és annyira ütős az összes és szerintem totál aktuális. Amilyen szójátékokkal ő akár egy társadalomkritikát meg tud fogalmazni, az elképesztően bejön nekem. Háy János is zseniális, ugyanígy a szavakkal, gondolatokkal, mondatokkal annyira jól játszik, hogy az ő könyvei is letehetetlenek. Illetve hát vannak nagon vicces történetei is. Ezen kívül Vámos Miklós: Apák könyve. Ahogyan azt elkezdi egy ilyen középkori, archaizáló szöveggel, és ahogy haladunk napjainkig, és egészen eljut a 20. század végéig, és egy ilyen tök modern, fiatalos családdá válik. Nagyon-nagyon hosszú családregény, nekem, mint töritanárnak egy csemege. Na hát a következő - Závada Pál. Az ő könyvét, az Egy piaci napot, azt kell, hogy mondjam, kötelezővé kéne tenni. Tanulságként, hogy hogyan kell élni, túlélni, és hogyan nem szabad közösségeket kirekeszteni, bántani. Az egy annyira magyar sztori, annyira borzasztó történet, hogy muszáj azt is elolvasni. Jó, lehet inkább kicsivel nagyobb korosztálynak, 18 felettieknek, mert ővelük már lehet róla beszélni, de igen, azt mindenképpen.
Van-e esetleg olyan könyv, amit mindig el akart olvasni, de még nem sikerült elkezdeni se, csak ott van a listán?
Ó az rengeteg van! Most épp az Egyasszony, Péterfy-Novák Éva írta, azt kajtatom egy ideje. Ez tulajdonképpen egy önéletrajzi írás, egy nőről szól, akinek születik egy súlyosan, halmozottan fogyatékos kislánya, Zsuzsika. A vele való küzdelem, az érte való küzdelem mennyire nehéz, és közben nő tudott maradni, ró tudott maradni, és kiírta magából ezt a történetet. Na, ezt nagyon el akarom olvasni csak még nem jutottam hozzá. És biztos, hogy van még valami, mert a múltkor is keresgéltem a könyvespolcon.
Melyik az a könyv amit leginkább ajánlana, akár fiataloknak is?
Náray Tamás bármelyik könyve. Ő úgyis most ilyen divatos lett, hiszen divattervezőből vált íróvá, egy ilyen kis polihisztor. Nagyon higgadtan, nagyon kultúráltan gondolkodik, őt tudnám javasolni magamnak is meg másoknak is. Egy kis életszemlélet, egy kis világlátás.
Van-e esetleg olyan könyv, amiről szeretne valamit mondani?
Igen! Van egy könyv, még gimiben kezdtem el olvasni, a címe Asszony a fáraók trónján. Majdnem valós történet. Hatsepszut Maat-ka-ré fáraónő volt — igazi, utánajártam és azóta tanítom is egyébként —, nagyon fiatalon került trónra, és egy elképesztően gazdag és békés világot hoz Egyiptomra külkapcsolatokkal és belső nyugalommal. Ő kezdett el építkezni a Királyok Völgyében, ott van Hatsepszut halotti temploma, a szeretője építtette, mert építőmester volt, még a szerelmi történetük is benne van! A korabeli Egyiptomnak mindenféle társadalmi rétegű szokásai, életformái ott vannak, mondani lehet egy nagy életképnek akár. Én ezt javasolnám tényleg a hetedikestől az érettségizőn át mindenkinek, még felnőtteknek is. Tényleg így eteti magát a könyv.
Nyikos Lilla, Lakits Nola Hanna