A Higher Dimension Waiting Room egy igazán klasszikus, 10 dallal és 34 perccel kecsegtető, fúziós jazz lemez. Mondanám, hogy milyen gyönyörű dobok vannak benne, de szerencsére itt, mint egyébként általában, mindhárom hangszernek volt helye kibontakozni, és egy új oldalát bemutatni. Ebből látszik egyébként a zenekartagok összhangja, ami szerintem leginkább a sok improvizálásból jön, amiben ők nagyon tapasztaltak, ezért is tudnak ilyen szabadon együtt zenélni. A zenekarban, és a zenéikben egyébként pont ezt szeretem, ezt a nagyon egyedi, eklektikus alkalmazkodást. Bárki csinálhat bármit, legyen az tempó vagy hangnem váltás, egy új akkordmenet, mindenhez lehet rakni valamit, mindennel lehet kezdeni valamit. Szóval az, hogy a Jazzbois a jobb improvizálásaiból rakja össze a kis, és nagy lemezeket, szerintem nagyon eredetivé teszi a zenéjüket, de persze ez a műfajjal is jár.

Na, de kicsit a lemezről: Az első három szám abszolút berobbantja az album elejét, de persze utána is szépen viszi a zenekar a lemez ívét. A három szám közül a második, név szerint a Gomba Slap - ha már tempó váltásról beszélünk - egy nagyon kiemelkedő, energikus és egyébként méltán az egyik legismertebb szám az albumról. Tovább lépegetve az albumon, két számmal ezután következik a When It Hits című szám, ami véleményem szerint a legerősebb track az albumról. Habár persze, azért nehéz a sokszínű hangzásokból kiválasztani egyet, szóval inkább úgy mondanám, hogy nekem innen ez a legszimpatikusabb.