-microdosemike- Ekhidna
A microdosemike egy hattagú, modern jazzt játszó, több nép zenéiből inspirálódó, magyar zenekar. Az első albumukat a tavalyi, a másodikat, azaz ezt, pedig az idei év novemberében tették közzé minden platformon. Sok szempontból hozzák a megszokottat, például: a számok és a lemez hosszúsága, vagy a bevált stílusjegyek szempontjából. De sok minden tekintetében mégis más ez az album, ezért is érdemes beszélni róla.
Szóval rögtön az első szám egy nagyon klasszikus hosszú bevezetés, ami már önmagában rendelkezik a saját történetével, de emellett hozzátesz a nagy egészhez is. Ebben a műfajban azt a sajátosságot szeretem a leginkább, ami az albumban szerencsére számtalanszor jelenik meg, hogy a hangszerek úgy fekszenek egymásra, hasonló hangmenetekkel, hogy ettől nagyon teli hangzása lesz egy-egy számnak. Amikor először mutattam meg pár barátomnak, kérdezgették, hogy ez a zenekar honnan származik amúgy, mert nagyon klasszikus marokkói és egyéb országok jazz zenéjére jellemző jegyekkel rendelkezik ez az albumuk is. Ami itt szerintem egészen más és bátor húzás volt például kicsit ilyen cigányzenéhez közel álló gitározás meg tempózás, amit a második, Hentes című számban hallhatunk. Kapcsolódik még a Henteshez, de jellemző a legtöbb számra, hogy az ember nem is veszi észre, hogy még ugyanazt hallgatja, de már teljesen más a tempó, teljesen más hangulatú résznél van. Pont ellenkezőleg, mint ahogy általában szokott lenni, hogy összeérnek a számok, és nem veszed észre, hogy mást hallgatsz. Ilyen és hasonló döntésektől, alakítgatásoktól lehetett ez az album egy zenei jegyekben, stílusokban, történetekben gazdag anyag.
Visszatérve a már korábban, azonban rövid ideig említett gitárhoz, nagyon eklektikusan mozog a hangzások között, nem csak az albumon, hanem akár egy számon belül is. Mire gondolok itt? Van, amikor, sőt legtöbbször inkább ilyen veretősebb, energikusabb a gitár, sok olyan effekttel, amiktől nagyon frissnek, közelinek hallatszik a gityók hangja, hiszen két gitár is szerepel. Azonban van olyan is, amikor inkább máshogyan, szorosan hasonul a ritmushoz, sokszor pedig lassabb, kellemesebb, dallamtapadást okozóan is szerepel. Na de elég is a gitárból, hiszen ez is csak két nyolcadnyi rész a dobok, basszgitár, billentyűk, klarinét, trombita és a szaxofon között.
Még a cikk elején említettem, hogy mennyire gyönyörűen, egymásra hangolva szólalnak meg a hangszerek, ez esetben pedig a leggyakrabban a fúvósok. Talán nem is azt mondanám, hogy egymásra fekve, inkább egymást kiegészítve tudnak építkezni. És ha már mindenféle hangszerek, ne hagyjuk ki az egyik legfontosabbat sem! A dob, hiszen enélkül az egyébként nagyon feszes és telt hangzású, sok helyen egészen megvadult basszusgitár sem tudná a ritmust vezetni. A legtöbbször gyönyörű, katonás, erős hangzást képvisel a dob, azonban egyszer-kétszer mégis sok teret hagy meg a zenében, így szolgálva azt. A legutolsó dolog a hangszerek témájához kapcsolódóan, a zongora, pontosabban szintetizátor, még pontosabban pedig analóg szintetizátor, nem sokszor észre vehető, mivel aki a szintiért felelős, Kerner Miklós, ő még trombitál is, és bár fontosabb a trombita, mégis van helye a zongorának, szóval minden jó, ha vége jó. Remélem, hogy belehallgattok a lemezbe, szerintem egy nagyon színvonalas, egyedi, és zeneileg színes album.
Itt van a cikkben is sokszor említett és egyébként az albumról a kedvenc számom, a Hentes: https://youtu.be/BSLgvXarINc?si=n6T_B9Imt059OuDc
És így a végére szeretném felsorolni a zenészeket, ugyanis úgy gondolom igazán különlegesek, de sajnos nem sokan ismerik még őket.
Szaxofonok: Bárányi Dániel
Trombita, szintetizátor: Kerner Miklós
Basszusgitár: Kónya Csaba
Dob: Mothokgo Roland
Gitár, klarinét: Törteli Zsombor
Gitár: Uhel Tamás.
Merklik Andris