Ez a könyvsorozat az egyik kedvencem a mai napig, azóta hogy megtaláltam az első részt a könyvesboltban. Amint megláttam hogy az első rész fordítója nem más, mint Tóth Tamás Boldizsár, aki a Harry Pottert is fordította, gondoltam hogy megérdemel egy esélyt. Belelapoztam, és annyira megtetszett, hogy már a boltban elolvastam az első tíz oldalt. Igazából azon az első tíz oldalon még nem lehet tudni, hogy mi lesz a könyv igazi cselekménye, de már akkor beleszerettem a szellemiségébe és a nyelvezetébe.
A 17 éves Avery Koizi Ginksnek nincs túl jó élete. Az autójában alszik, a nővére bántalmazó kapcsolatban él, ami miatt nem is tud nagyon érintkezni a nővérével, és az anyja is meghalt két éve. Ám egyszer csak megjön a levél, hogy örökölt valamennyi pénzt egy texasi milliárdostól. Avery és nővére ekkor elrepülnek Texasba, hogy meghallgassák a végrendelet kihirdetését, amelyben legnagyobb meglepetésükre nem az eredeti örökös, a rangidős unoka, Grayson Hawthorne örököl mindent, hanem Avery. A lány ezután megismeri a többi testvért, valamint lassan körvonalazódik egy rejtély, a milliárdos utolsó ,,játéka” amit az örökösére és unokáira hagyott…….
A sorozat első része-forrás: saját fotó
Az Örökösök viadala olyan mint egy régészeti ásatás, mivel mindig minél mélyebbre érünk (a könyv cselekményében) egyre többet tudunk meg (a családot körülölelő rejtélyekről). Mindig van egy visszahozható rokon, rejtély, vagy bármi a család történetéből, akivel lehet foglalkozni, erre a könyv eddig megjelent mind az öt részében volt példa, de főleg az első kettő részben működik nagyon jól.
Egy picit feljebb említettem hogy vannak rejtvények a könyvek mindegyikében, ez egy nagyon nagy részét képezi mindegyik résznek, mivel rengeteg rejtvény van, minden féle szókereső, anagramma, vagy tárgyakkal kapcsolatos dolgok, rejtett fiókok, láthatatlan írás, bármi. És főszereplőink mindig kitalálják,bármennyi időt is vesz az igénybe, hisz a Hawthorne fiúk ezen is nevelkedtek. Az öreg minden szombaton leült eléjük és adott nekik pár teljesen hétköznapi (nak tűnő) tárgyat, majd azt mondta hogy fejtsék meg, hogy mik az összefüggések köztük. Ilyenkor mindig egy vérre menő küzdelem alakult ki az unokák között a győzelemért. A címben idézett mondat (Te nem vagy játékos...) is ezekre a játékokra utal.
A sorozat eddig megjelent öt része-forrás: saját fotó
fanart a négy testvérről balról jobbra: Nash, Xander, Grayson, Jameson Hawthorne- forrás: Pinterest
Karakterek közül nagyon sokat ki tudnék emelni, a feljebb említett négy unoka közül mindegyiket nagyon szeretem, össze is foglalom hogy miért:
Nash Hawthorne: a legidősebb Hawthorne testvér nagyon nyugodt és békés, emiatt is mondott le hivatalosan az örökségről. A fiúban főleg azt kedvelem hogy mint ahogy előbb írtam nagyon nyugodt, és már az elején nagyon segít Averynek annak ellenére hogy a semmiből felbukkanva lenyúlta a családja örökségét. Valamint azt, hogy van benne egy ilyen texasi kisugárzás benne, egy ilyen western hősies szellemiség.
Jameson Hawthorne: Jameson sehogy se kiemelkedő. Nem a legidősebb, nem tökéletes, nem az örökös. Egy dologban viszont kiemelkedik: nagyon szereti a rejtvényeket, és mint nagyapja, még inkább szeret győzni, jobban mint bármelyik rokona. Averyben kezdetben is csak egy játékot lát, egy kulcsot a rejtvényekhez, amit az öreg hagyott nekik. De később valami mást is meglát benne. Jamesonban főleg azt szeretem hogy legtöbbször vág az esze, jól old meg rejtvényeket, habár ez minden Hawthorne-ra igaz. De őt főleg amiatt mert szeret győzni, nagyon, és ez különlegessé teszi.
Grayson Hawthorne: az eredeti Hawthorne-örökös maga a tökéletesség, a nagyapja gyerekkorában már arra nevelte hogy semmit nem szabad hibáznia. A srác fiatal kora óta öltönyökben jár, ez is hangsúlyozza felnőttségét valamint azt, hogy mennyire tökéletes. A fiúban pont ezt nem szeretem hogy tökéletes, hanem az, amikor kiderül hogy belül nagyon is nem tökéletes hanem csak nagyon próbálja fenntartani a látszatot, hogy sebezhetetlen és tökéletes.
Alexander (Xander) Hawthorne: Mi tagadás, Xander a legokosabb unoka mind közül. Ő az, aki mindig az öreg rejtvényeikor egyedül boldogult, és sokszor győzött is. De benne nem ezt szeretem, hanem azt hogy akármikor megjelenik a könyvek cselekménye alatt képes mosolyt csalni az ember arcára végtelen optimizmusával és humorával.
Természetesen nem csak a Hawthorne-ok jó karakterek a cselekmény alatt, őszintén én még nagyon szeretek egy új karaktert, ami nagyon nem jellemző rám, mivel nem tudom annyira megkedvelni az adott karaktert ha az nem bukkan fel már az első részben. Na viszont ő egy nagyon nagy kivétel, ő nem más mint Rohan, a Kegyes ördög jövendőbeli tulajdonosa. A negyedik rész egyik fő szála az, amikor Jameson és Avery feladatul kapja, hogy kerüljenek be a Kegyes ördög nevű titkos és illegális kaszinóba. Ennek a kaszinónak a vezetője a Dominius, és neki a jobb keze Rohan. A fiú egy nagyon ambiciózus karakter, Hawthorne-okhoz mérhető intelligenciája van, leginkább Jamesonhoz hasonlítanám.
Összességében ezt a könyvsorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik a rejtvényeket, feladványokat, vagy éppen az anagrammákat, valamint azoknak akiket nem hagy hidegen a részről részre fokozódó izgalom.