Sírok mellett piknikezni

Személy szerint engem igazán foglalkoztat a halál és a túlvilág. Szeretem azt állítani, hogy nem félek a haláltól, de ez azért nem teljesen igaz. A halál egy nehezen feldolgozható dolog. Ha valakije meghal az embernek, akkor gyászol. Nincs kőbe vésett szabály arra, hogy az embernek hogyan kéne gyászolnia, épp ezért mindenki máshogy teszi ezt. 

A könyv egyik főszereplőjének, Peternek meghalt az ikertesója, úgy érzi, mintha otthon megállt volna az idő. Az iskolában is minden nagyon rossz: a vállára nehezedő sajnálkozó kezek és szomorkásan ránéző arcok. Peter inkább az elhagyatott cérnagyárban tölti a napjait, délután pedig elmegy a tesója sírjához és órákig gubbaszt mellette. Ez is egy gyászolási mód. Emma apukája sírásó és temető kertész. A kicsit furi lány sok időt tölt a temetőben. Itt ismerkedik meg Peterrel.

Ez a könyv nem akciódús. De épp ezért szeretem. A két gyerek szemszögéből és gondolatain keresztül ismerjük meg a történetet. Míg Emma azzal küzd, hogy apukája szerelmes lett egy új nőbe, miután Emma anyukája meghalt, Peter próbál minél több dolgot találni a halálról az interneten. 

Petert már annyira érdekli a túlvilág, hogy attól tart, őt is ki fogják csúfolni, mint Emmát, amiért annyit tud a halálról és a különböző temetésekről. Végül is Peter arra kéri újdonsült barátját, hogy aludjanak egy éjszakát a temetőben. Nagyon fél az éjszakától, de tudni akarja, hogy milyen most a tesójának, aki most már mindig a temetőben alszik. 

Ha tudni akarod, hogy a zombik felfalták-e őket vagy túlélték az éjszakát, olvasd el Rosemarie Eichinger kiváló történetét!!4!!4!

A viccet félre téve, ez a könyv tényleg nagyon elgondolkodtató. De persze nem egy teljesen gyászos, depressziós történetről van szó! A regényben megannyi izgalmas karakter megjelenik. Emma az összes halottnak a temetőben kitalált egy élettörténetet és személyiséget. Erről egy kis krónikát vezet. Emma néha mesél az olvasónak róluk, ezekről a szellemekről, csak azért, hogy megismerjük őket. Szerintem ez nagyon aranyossá és érdekessé teszi az amúgy egészen komoly témájú könyvet.

Én már többször olvastam, sőt még egy iskolai előadásban is láttam ezt a történetet, úgyhogy tiszta szíből ajánlom mindenkinek.