Szerinted az utolsó dinoszaurusz sajnálta, hogy meghalt?

Anna Woltz a kedvenc íróm. Minden könyvét imádom. De erre a könyvre gondolok a legtöbbet.

Samuel egy hétig nyaral Texel szigetén. Azonban a bátyja durván eltöri a lábát az első napon. Míg az apukája a kórházban van vele, Samuel találkozik egy lánnyal. Tessnek hívják, homok szőke haja van és pöttyös szeme, a szigeten lakik. Megkéri a fiút, hogy segítsen neki. Tess nem ismeri az apukáját, de sikerült rátalálnia az interneten és az a célja, hogy megismerje. Megrendezte, hogy eljöjjön nyaralni a szigetre ahol a lány sok programot szervez neki.

Samuel elhatározta, hogy gyakorolni fogja az egyedüllétet, hogy ne legyen olyan rossz, amikor mindenkije meghal, és nem lesz senkije, mert ő a legfiatalabb a családban. Van, hogy tudat alatt én is ezt csinálom, de akkor eszembe jut ez a könyv és Hendrik a nyolcvankilenc éves bácsi aki a szigeten lakik, most már egyedül. Hendrik elmesélte Samuelnek, hogy amikor meghalt a felesége nem azért sírt és szomorkodott, mert nem volt eleget nélküle és ezért túl sokat beszélgettek, hanem pont fordítva. Azt kívánta bárcsak feltehetett volna neki még ezer meg ezer kérdést, hogy jobban megismerhesse. Habár ez elég szomorú és megható, nagyon elgondolkodtató is. Emiatt szeretem, és ajánlom ezt a könyvet ennyire. 

Samuelnek kicsit fura, elvont gondolatai vannak. De nekem is, ezért olyan jó olvasni róluk.