Pretty woman kritika

A legendás film alapján készült musicalt 2018-ban mutatták be, majd egy évvel később átvitték a Broadway-re. A kritikusok nem igazán voltak elragadtatva a rövid ideig futó produkciótól, egyikük azt írta, hogy a színészek “defibrilátorként kapcsolódnak egy testhez [a produkcióhoz], de hiába is próbálják, nem bírnak bele életet lehelni.” A darab viszont később futott 3 évet a West End-en, majd több világvárosban is, hogy azután 2023-ban kis hazánkba is megérkezzen. Broadway-bukás ide vagy oda, minálunk nagy sikert aratott, másfél év alatt eljutott a 100. előadásig, így én is ellátogattam megnézni a Madách Színházba. Sőt, kifejezetten ezért néztem meg a filmet, ami tetszett. Ellentétben a musicallel, amiben nagyon sok minden nem tetszett.

A szövegkönyv alig változtat meg valamit a filmből (ami nem feltétlen baj), viszont a szép romkomból egy giccses vígjátékot csinál. Ami pedig azt illeti, a zene sem volt jó. Sőt: egy fülbemászó dal nem volt benne. Egyedül a táncórai résznél éreztem azt, hogy “ez egész jó”, de már a szünetben nem tudtam felidézni a dallamot. Az előadás végén a színészek eléneklik Roy Orbison címadó dalát, aminek a szövegét kivetítik, hogy a publikum is énekelhesse. Ez egy nagyon jó megoldás, ha tetszik a nézőnek a darab (amúgy a többségnek tetszett), de én úgy éreztem, mintha ez egy amolyan vészmegoldás lenne, hogy egy “a darabot hagyjuk, a buli a végén szuper volt” - érzéssel menjünk ki az előadásról. Igazából úgy vélem, ha már mindenképpen musicalt csinálnak egy híres történetből (mert az elég jól eladható), akkor írjanak bele jó dalokat, mert ha ezek tarkítják a darabot, akkor a nézők jó részét az sem fogja zavarni, ha esetleg esetlenebb a történet. Pedig bíztam benne, hogy a többek között a Summer of ‘69 c. slágert is író Bryan Adams fülbemászó, bulis dalokat írt a darabhoz, de sajnos nem így történt: az elsősorban popra építő zene nekem inkább tűnt aláfestőzenének, ami azért van, hogy ne legyen néma csend, de nem különösebben fülbemászó. De még erre is rátesz egy lapáttal, hogy Jim Vallance dalszövegei laposak és semmitmondóak: olyan, mintha valaki elmondaná dalban, hogy mi van vele, kerülve minden szép szót vagy metaforát. Nem mindig tudtam követni az eredeti szöveget, mert nagyon el volt csúszva az angol felirat, de úgy tudom, már az eredeti musical is ilyen volt. Bárány Ferenc fordítása pedig kb. olyan volt (egy-két kivételtől eltekintve), mintha berakták volna google-fordítóba a dalszöveget, majd a nyers változatba írtak volna elegendő rímet, meg formálgatták volna, hogy kijöjjön a szótagszám. Szomorú, főleg, hogy fordított ő már nagyon jól is a Madáchban. Baráthy György prózában már valamivel jobb szintet képvisel, viszont a filmben elhangzó Hókefélkét kicserélni Hamu-cs*zd meg-pipőkére… hát, ezt szerintem nem kell kommentálnom. Nem tudom, kikötés volt-e, hogy Cinda-f*ckin’-rella-t szószerint fordítsák le, vagy a film magyar szöveg írója nem engedte, hogy a fordítását fölhasználják, de akár így történt, akár úgy, elég kínos…   

Térjünk is át az alakításokra, és bizony, itt jön az újabb rossz benyomás. Gubik Petra ugyanis borzasztóan túljátssza Vivian-t, s bár vannak jelenetek, amikor tényleg nagyszájúnak kell lennie és karikíroznia kell, ezt egy borzasztóan zavaró szintig viszi el, az első felvonásban pl. nincsen olyan jelenete, amikor ne tenné idegesítővé minden megszólalását vagy mozdulatát. Elnézést ezért az éles megjegyzésért, de nekem ez volt a benyomásom. Sajnos ezen túljátszások azt is magukban hordozzák, hogy így a meghatóbb jelenetek vagy Vivian jellemfejlődése eltörpülnek az elripacskodott momentumok mellett, szemben a filmmel, ahol ugyan Julia Roberts is harsány néha, ezt jóval megfontoltabban csinálja, mellé pedig gyakran komoly is. Sajnálom, hogy így alakult, mert Gubik elismert és szimpatikus művésznő. Ami az éneket illeti, lehet, hogy azért, mert egy majd’ 3 hétig tartó, megállás nélküli ciklus utolsóelőtti előadását láttam, de sajnos hangban sem éreztem jónak, dalait (erkély harmadik sorról hallgatva) erőltetettnek éltem meg, de mint említettem, ez vagy a ciklus, vagy botfülem miatt is lehetett. Partnere Pesák Ádám, aki érett, de fiatalos Edwardot formál meg, túlzások nélkül. Az a szövegkönyvírók, J.F. Lawton és Garry Marshall hibája (meg a műfajé), hogy Edward jellemfejlődése ebben a változatban sokkal hamarabb elindul, mint a filmben (gyakorlatilag már a kocsiútnál), de nem Pesáké. Pesák hangban is jól hozza a figurát, igaz, nagy áriát nem igazán kell énekelnie. A szerepet még két, mind alakítás, mind hang terén kiváló színész, Jenővári Miklós, valamint Solti Ádám viszi, míg Vivian-t két elképesztő hangú művésznő, Arany Tímea és Zámbó Brigitta. 

Ami a mellékszerepeket illeti, Posta Victor jól játssza a tenyérbemászó, számító Phillip Stuckey-t. Nagy jelenetét, amikor megpróbálja megerőszakolni Vivian-t, kissé modernizálták, a filmmel ellentétben itt nem Edward üti le hamarosan ex-kollégáját, hanem Vivian intézi őt el, Edward pedig csak kirúgja Stuckey-t. Ez egyrészről egy fontos momentum szerintem a filmben Edward és Vivian kapcsolata szempontjából, hisz ott talán ekkor válik biztossá, hogy köztük sokkal több van egy egyhetes viszonynál. Viszont az is tény, hogy egyeseknek tán kicsit hímsoviniszta lenne, főleg napjainkban, ha az utcán megkeményedett Vivian nem tudná megvédeni magát, ilyen szempontból hitelesebb lehet a musicales változat. Szerintem összességében nem oszt, nem szoroz a történeten. Jobban meggondolva, amíg a filmben Edward eleinte hideg üzletember és a jellemfejlődésében a vége felé jut el addig a pontig, hogy megvédi Viviant, addig a darabban már hamarabb eljut idáig, szóval nincsen ezzel az átírással baj. Az Edward által feldarabolandó cég tulajdonosát, David Morse-t, a más szereposztásban Edwardot is játszó Jenővári Miklós formálja meg, mégpedig nagyszerűen: érződik rajta az Edward iránti ellenszenve, amit még nehéz helyzetében sem titkol (itt jegyezném meg, hogy az Edwardot alakító Pesákkal remek összhangban vannak), Viviannel ezzel szemben közvetlen és barátságos, sőt, talán picit még flörtöl is vele. Bár nagyon kritizáltam, tény, hogy Szirtes mesteri húzása, hogy miközben Stuckey faggatja Edwardot, Vivian nem kém-e, Edward figyeli az előtérbe helyezett Vivian-t nevetve golfozni tanító David Morse-t és féltékenységében elmondja gátlástalan ügyvédjének, hogy Vivian utcalány. Jenővári mellett még egy oszlopos Madách-tag, Baksa András játssza Morse-t. Az operás jelenetben az amúgy is opera/operetténekes Boncsér Gergely és Haraszti Elvira természetesen jól énekelték a Traviata részleteit, ez a rész volt a legjobb a darabban. Illetve említsük meg még Kovács Pétert is, aki a filmben is mulatságos Giuliót, a londínert csupa szívvel, mókával és energiával tölti meg, minden megmozdulása vicces, főleg, ha Serbánnal van a színpadon (a váza eltörése pl. remekül sikerült). A nagyszerű táncos-ensemble gárdáról pedig, ugyebár, már írtam.

De hiába a stáb és a mellékszereplők remek munkája, nálam egy rossz musicalt, amiben ráadásul még a rendezés és a főszereplő sem tetszett, nem tudott megmenteni. Nem fogom hát ajánlani e darabot, de persze ízlések és pofonok, ezt mutatja a nagy sikere is.