Mindenki titkol valamit
Wéber Anikó: Busz a ködben (könyvajánló és interjú)
Wéber Anikó legújabb könyve több szemszögből mutatja be hét különböző ember problémáit, félelmeit és közös kalandjait.
Zénó a csendes, visszahúzódó fiú hazafelé tart a hetesen, fel se tűnik neki, hogy már csak öt másik utas maradt a zötykölődő buszon. Hamarosan a megszokott budapesti tájat felváltják a végtelen rétek és erdők. Mire bárki észbe kap, köd lepi be a sűrü erdőt, nem tudnak se tovább se vissza menni.
Azt se tudják eldönteni, hogy ez a valóság vagy csak a képzeletük tréfálkozik velük. Esetleg valamiféle kísérletbe csöppentek? Az biztos, hogy ki kell jutniuk innen.
Izzi komoly zenész, Zénó iskolatársa és sokat ad elő rengeteg ember előtt. Ez stresszes, de a kitartó gyakorlás sok mindenre megtanította, nem csak a hegedülésre. Nóri is egy suliba jár velük, picinek néz ki, ezért senki se veszi komolyan, pedig sok jó ötlete van.
Ha megakarod tudni sikerül-e összehangolódniuk és kijutniuk a főhőseinknek erről az összezavaró helyről, olvasd el Wéber Anikó Busz a ködben című regényét!
Interjú Wéber Anikóval
Rendszeresen közlekedsz busszal (vagy más tömegközlekedéssel)?
Igen, amikor iskolás voltam, minden reggel busszal mentem a gimnáziumba, majd busszal utaztam haza, és azóta is gyakran közlekedem busszal is és vonattal is.
Ezt a busz-számos legendát tényleg hallottad valakitől, vagy te találtad ki? Ha te találtad ki, honnan jött az ötlet?
Az egész legendát én találtam ki. Az ötletet az adta, hogy a buszon ülve mindig nagyon unatkozom. Vonaton nagyobb a csend, több a hely, könnyebb elmerülni egy könyvben vagy munkában. A buszon (legalábbis a környékünkön) mindig nagy a tömeg, a hangzavar, a nyüzsgés, így nem lehet olvasni, csak a saját gondolatainkban merülhetünk el. Az jutott eszembe, hogy kellene egy olyan legenda, amin bárki eltöprenghet, amikor egy zsúfolt buszon unatkozik. Ezért találtam ki, hogy ha ugyanannyian vannak a buszon, ahányas számú a járat, akkor elmehetnek Zérózónába. Így bárkinek eszébe juthat: milyen lenne, ha Zérózónában kötne ki? Mit nyomozna ki ott? Szívesen elmenne azokkal az utasokkal, akik épp körbeveszik? Szerintem jó gondolatjáték ilyesmivel elütni az időt hazafelé tartva.
A karakterek és problémáik nagyon valóságosak, valakivel biztos tud azonosulni az olvasó. Honnan merítetted az inspirációt hozzájuk?
Minden szereplőmön sokat dolgozom, és mindegyikükben keresek legalább egy olyan tulajdonságot, amiben rám hasonlítanak. Így van velük egy kapcsolódási pontom. Valami, amivel közel tudok kerülni hozzájuk. Mindig inspirál a környezetem is: családtagok, barátok, diákok. A harmadik forrás pedig az emlékezetem. Szeretek felidézni régi emlékeket, mert közben könnyebben jön az ihlet.
Félsz attól, hogy valahogy valamikor te is bekerülsz Zérózónába? Vagy esetleg már jártál ott korábban?
Szerintem a legtöbben eljutunk Zérózónába legalább egyszer az életünk során. Van, aki többször is. Én legutóbb idén januárban jártam ott, és akkor jött az ihlet is, hogy megírjam ezt a történetet. Zérózóna mindenkinek másképp néz ki (más helyszínekből áll), ezért is nehéz elmondani egymásnak, ha jártunk benne. A könyvben leírt Zérózóna az a hely, amit én bejártam (a szereplőimmel együtt).