Ha egy elgondolkodtató, az érzelmeidet (esetleg a könnycsatornáidat is) megérintő könyvet szeretnél olvasni, ez tökéletes lesz számodra. Kicsit depis, kicsit lelohasztja az életkedvedet, de nagyon jó.
Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.
Charlie Davis 17 éves, és már megpróbálkozott az öngyilkossággal. Ezek után a Creely intézetben kezelik, több hasonló lánnyal együtt, akiknek, hozzá hasonlóan az eddigi életük csak szenvedésből és szomorúságból állt. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.
Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.
Engem megérintett a könyv témája és hangulata, és mély benyomást hagyott bennem. Charlie naplójaként olvashatjuk a könyvet, így van egy bizonyos hangulata a könyvnek. Ez egy igazán elgondolkodtató könyv, ami sok kérdést felvetett bennem, és megkérdőjeleztem utána a világról alkotott képemet is.
A könyv egy háromrészes sorozat első része, de nem igazán függ velük össze. A sorozat önsanyargató emberekről szól.