Embedded Files
Időutazás a vajszínű házak közé
„Ha szerencséd volt, és ifjan Párizsban élhettél, bárhova vetődj életed során, Párizs veled marad mindig, mert Párizs vándorünnep” -E. Hemingway 1950.
A könyv leginkább egy naplóra vagy novellára hasonlít. Az író fiatalkori életét írja le: az anyagilag igencsak problémás, de annál boldogabb éveit. A könyvet az 1920-as és 30-as évek párizsi életképének is nevezhetnénk. Bizonyos részei nagyon tetszettek, például az, ahogy a kulturális életet megjelenítette. Miközben olvassa az ember, tényleg a Szajna-parti padok egyikén vagy a megemlített múzeumok csarnokaiban érezhette magát.
Más részeket viszont egyenesen unalmasnak találtam. Úgy érzem, a kulturális elemek gyönyörűen és részletesen voltak kidolgozva, ám sajnos mindez a cselekmény rovására. Lehet, hogy a többség nem értene egyet velem, mivel egy Nobel-díjas íróról beszélünk, akiről valószínűleg eddig még csak nagyon jó véleményt hallottam. De vajon igaz az az állítás, hogy ha valaki egyszer irodalmi Nobel-díjat kap, ő akkor egy kiemelkedően remek író és kész? Szerintem nem feltétlenül. De ha mégis, akkor sem egy az egyben. Kiemelkedő lehet, de hogy mennyire remek, az szubjektív.
Az is tetszett még, hogy Hemingway barátai, a könyv szereplői nagyrészt azóta híressé vált írók vagy költők voltak. A regényben szerepelt többek között F. Scott Fitzgerald (amerikai regény- és novellaíró), felesége: Zelda Fitzgerald, Gertrude Stein (amerikai költő és író) és James Joyce (ír költő). Ezeket az alakokat már több helyen is láttam megemlítve és valószínűleg emiatt gondolok az évekre amikor ők éltek úgy, mintha egy nagy történet lenne az egész és ők pedig mind a szereplői, akik mind felbukkannak egyedül is a részeikben, de néha együtt is. Viszont ez az ötlet nem nekem jutott eszembe először, Woody Allen: Éjfélkor Párizsban című filmje is nagyon hasonló koncepcióra épül. Azzal a különbséggel, hogy ott a főszereplő ténylegesen visszautazik az 1920-as évek Párizsába. Úgy érzi, hogy nincs helye a huszonegyedik században, azt kívánja, bárcsak száz évvel korábban született volna meg. Egy véletlennek köszönhetően azonban visszamehet azokba az évekbe. Ott megismerkedik a kor híres művészeivel, Fitzgeraldékkal egy partin, Hemingwayyal egy bárban, aki később elvezeti Gertrude Stein lakására. Valamint Pablo Picasso-val és Salvador Dalí-val is összefut. A film eredetileg a könyv hatására jött létre.
Annak ajánlom, aki arra vágyik, hogy kikapcsolódjon és talán egy kis időre otthagyja a jelent, és 1920-ba, Párizsba utazzon!
Page updated
Google Sites
Report abuse