Miért olvas(s)unk disztópiákat?

Gondolj bele, hogy egy társaságban könyvekről van szó, éppen egy új olvasmányról áradozol, esetleg arról beszéltek, hogy milyen jó látvány / érzés a polcon sorakozó könyvek megléte. Számomra biztos pozitív érzés. De egy valamibe nem gondolunk bele. A könyvek veszélyesek, boldogtalanná tesznek, s ami az egyik legrosszabb, még gondolkodni is készek vagyunk egy-egy fejezet után. Na de ez persze nem általános nézet... Természetesen nem így fogjuk fel általánosságban, hisz mi általában mindig tanulunk valamit, még egy szomorú történetből is, a boldogtalanságból is. Ha meg egy elgondolkodtató történet kerül a kezünkbe, máris gazdagabbak vagyunk valamivel.

A Ray Bradbury Fahrenheit 451 c. könyvében megismert jövőképben viszont tényleg a veszély van kihangsúlyozva. A regénybeli tér és idő nincs kimondva, az viszont biztos, hogy könyvek már nem léteznek, a maradékot a könyveket rejtegető lakosok házával együtt felgyújtja a tűzőrség. A főszereplő Guy Montag is ezt a munkát űzi, amíg egy napon fel nem ismeri, hogy átverték, a múltat kiforgatták és átírták, s a könyvek valójában évszázados tudást hordoznak magukban. Sőt, a tűzőrséget se Benjamin Franklin találta fel!

Ray Bradbury műve viszonylag rövid, könnyen érthető, bár sokszor aránytalan szerkezetű. Én nem gondolom üres frázisoknak a könyv gondolatait, hisz sok hasonló művet megelőzött időben. (Természetesen a következő regények, univerumok és disztópiák építkeznek ebből a könyvből is, ahogy sok másból is.)

Nem egy remekmű akar lenni, hanem egy intő jel (1953-ból): el kell gondolkodnunk arról, hogy a mai világban mi történik egyes kritizált, meghurcolt könyvekkel, vagy arról hogy a gondolkodás helyett a lebutítás miért káros a jövő generációira. Sok helyen találkozhatunk ehhez hasonló jelenségekkel a világon és sajnos itthon is.

Ne a szép borítók miatt forgassunk csak könyveket, hanem a folyamatos gondolkodás, felismerés és a valódi tudás érdekében. Mert ha ezek elmaradnak, könnyen a Fahrenheit 451 világában találjuk majd magunkat.

Szerintem a korábbi évek legfelkapottabb könyve volt A szolgálólány meséje, mely azért kapott ekkora reflektorfényt, mert elkészült a sorozat. Egyszer megfogadtam, hogy én ezt el fogom olvasni, nem nézem meg a sorozatot. De az volt a baj, hogy nem szerettem a disztópiákat, az ilyesfajta keserédes utópiákat. Aztán azt vettem észre magamon, hogy egyre többet olvasok: és megéri az ilyen könyveket kézbe venni. Gondolkodóba ejtenek az emberiség mai állapotáról és jövebeli tendenciáiról. És nyilván elszomorítóak. Ilyen a Szép új világ, a Qualityland és A szolgálólány meséje is.

1985-ban így látni a világot, egy lehetséges jövőt. Hát, ma, 2022-es fejjel azt mondom: nem lehetetlen. A konzervativizmus és a liberális világszemlélet harca során lehet, hogy nem a liberális fogyasztói kultúra, a tömegtermelés, a modern technológia győzedelmeskedik, mint pl. a Szép új világban vagy a Qualitylandben. Hanem egy teokráció, egy konzervatív rendszer formálja át az embereket. Visszaformálja őket egy korábbi, hagyományos állapotba, ahol a női szerepek megmerevednek, elvesztve ezzel minden olyan előrehaladásukat, amely a 20-21. században létrejött. Kegyetlen (alternatív) valóság. De miért ne lehetne lehetséges?

Fredé (te jó ég, leírni is szörnyű, hogy ez lehetséges lehet) alakja, a gondolatai, a benne élő szabad nő annyira profin van megalkotva, hogy arra kevesen képesek. Ugyan a sorozatot még mindig húzom-halasztom, de a könyv meggyőzött arról, hogy ez kötelező darab. Pont mikor olvastam, egy diák azt mondta, hogy 9. osztályban ez volt az egyik közösen választott kötelező olvasmányok. És ugyan durva, hogy ezzel találkozik egy 9. osztályos tanuló, s lehet, hogy nem pont itt olvastatnám el, de nem mondom azt, hogy a kárukra válik. Ismerjék meg a könyvet, ismerjék fel a jeleket, s kezdjenek el gondolkodni.

A könyv szerkezete, az éjszakai és nappali fejezetek nagyon komoly és kegyetlen hangulatot adnak a könyvnek. Atwood jól ír. A könyv végi konferencia ötlete tökéletes, az, ahogy utalnak a „mesére”, a szerző kilétére, a parancsnok azonosítására… libabőr! Remek!