A Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállításáról
A Magyar Nemzeti Galériában október végétől látható ez a roppant izgalmas kiállítás, ami az 1990-es évek Magyarországán, a rendszerváltás utáni művészeti felszabadulást, megújulást hivatott nekünk megmutatni.
A kiállítás 1989-től 2001-ig számítja ezt az időszakot, és erről a bő évtizedről a kiállítás első termében olvasható leíráson “a történelem utolsó optimista évtizede”-ként olvashatunk.
A korban alkotó művészekre ható gazdasági, kulturális és környezeti hatásoktól indulva, a közéletben jelenlévő gondolkodásmódon át számos aspektusra kitér a tárlat.
Ebben az időben nagy újdonság volt az elektronikus zenék, a dj-kultúra tömeges megjelenése, olyannyira, hogy a techno különböző műfajainak hatásai a képzőművészetre is kihatottak és olyan fordulópontot hoztak a magyar művészetben, ami a mai napig hatással van a képzőművészek munkájára. A kiállítás számos pontján meghallgathatjuk ezeket a jelentős elektronikus zenéket a 90-es évekből, amik összekötik a tematikák szerint csoportosított festményeket, fényképeket, vegyes printeket, videókat és a korban kibontakozó számítógépes alkotásokat.
A művekben fellelhető a felszabadultság, a megújulás. Sokszor egészen abszurd ábrázolások és technikák. Más korokkal összekeverhetetlen az alkotás euforikus lazasága, ami megjelenik ennek a kornak a művészeinél és betudható a közéleti, politika szabadság okozta önkifejezési-lehetőségek tágulásának, és az eszközök ekkori rohamos fejlődésének is.
Ahogy már a bevezetőben említettem; a kiállítás szekciókra tagolt, ami szerintem még fogyaszthatóbbá teszi ezt az igencsak sokrétű, viszont tömény tárlatot.
Az első szempont a kulturális ELŐZMÉNYEKre fókuszál. Bár a műveken kívül rengeteg információval mindegyik teremben találkozhatunk, mégis itt, az első szekcióban van szerintem a legtöbb informatív anyag a 90-es években alkotó generáció ihletéről, tanáraik munkásságáról és az befolyásoló előzményekről. Innentől kezdve minden teremben a falra erősített fejhallgatókkal hallgathatunk bele a kor hangsúlyos elektronikus zenéibe.
A következő teremben A SZÖVEG, A TEXTUALITÁS és a kép viszonya van a fókuszban. A képeken megjelenő szövegek használata is szabadabbá vált ebben a korban. A kiállítás ezen részében végigkövethetjük a kép és szöveg viszony funkcióinak változását a poétikus-filozofikus használattól kezdve a reklámok világáig.
Ebben a korban láthatjuk, hogy mennyi dolog alakult át vagy kezdődött el; a következő szekció témája az ÖKOLÓGIA is ekkor kapott nagyobb figyelmet. Az emberek ebben az időben kezdtek el foglalkozni a saját hatásukkal a környezetre és ezt feldolgozandó, a médiában majd a művészetben is ekkor kezdett el megjelenni a természettudatos szemlélet.
A kiállítás következő címszavai a TEST/IDENTITÁS. Ez a szekció nagyon izgalmas módon több szemponthoz is nyúl, mint például a 90-es években megjelenő testképpel kapcsolatos reklámok hatásai, az identitás szabadabb kezelése, és a nők nagyobb arányú megjelenése az alkotó közéletben. Érdekesnek tartom azt a kettősséget, miszerint a folyamatosan nyomatott és nyomasztó testeket mindig szépíteni és tökéletesíteni kívánó reklámok korlátozó hatása, és a művészetben megjelenő testeket övező felszabadulás és különbözőség megmutatni kezdése alkot.
A következő teremben a VALÓSÁG/ILLÚZIÓ művészettörténetben gyakran feltett kérdése most egy új szemszögből is felmerül. A 90-es években a digitális képszerkesztő programok és más internetes megoldások megjelenése még nagyobb lehetőséget adott a látottak meghamisítására, szürreális elemek használatára. Itt olyan művészek alkotásait láthatjuk, akik éltek ezekkel a módszerekkel. Persze az ezzel összefüggésbe hozható zenék albumborítói, QR-kóddal elérhető forrásai, és fejhallgatóval meghallgatható részletei itt sem maradhatnak ki.
Az utolsó szekció a POP/REMIX a pop zene és a képzőművészet felszabadultságának párhuzamát mutatja be. És példákat kapunk arra is, ahogy a remix, a sample és a mix rendkívül színes hatása a képzőművészetre és a divatra ellentmondásban áll a technikai újdonságok filmművészetben disztópiával feldolgozott fogadtatásával.
A kiállítás címe, és az említettek is kihangsúlyozzák az elektronikus zenék fordulópontot jelentő megérkezését ebben a korban és a hatásukat.
Itt vannak a kiállításon hallható albumok, trackek:
https://open.spotify.com/playlist/7iWX7ZirZ57aEfuBYJBlU1?si=3bceb40ba4ec4e99
Számomra nagyon izgalmas volt ennyi szempontból érzékelni ugyanazt a szavakkal kicsit megfogalmazhatatlan atmoszférát, életérzést, amit igazán valószínűleg csak azok tudnak kontextusba helyezni, akik éltek ebben a változó, megújuló, mozgalmas, és izgalmas évtizedben. Úgy érzem, hogy ennek az érzésnek az ismerése katartikus lehet. Ezért is ajánlom minden 90-es éveket megélt embernek, hogy nézze meg a kiállítást. A fiatalabbaknak pedig azért, mert nagyon inspiráló az akkori művész generáció sokszor bátor, sokszor végtelenül lezser, individuális közérzetét megtapasztalni. -ha nem is élőben, de egy ilyen részletes miliőt adó kiállításon.
A magyar Nemzeti Galériában február 11-ig.
Forrásaim:
https://kultura.hu/a-kilencvenes-evek-magyar-muveszetet-mutatja-be-a-nemzeti-galeria-uj-kiallitasa/
A képek:
Egy része saját,
https://welovebudapest.com/i/c0/ravasz-andras-relax.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/de/technocool-enterior1.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/c6/technocool-enterior3.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/d6/gyenis-tibor-a-kerteszek-tovabb-elnek-1999-iii.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/83/komoroczky-addikcio.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/82/braun-andras-szoveges-feladat.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/6a/nagy-kriszta-kortars-festomuvesz-vagyok.exact1980w.jpg
https://welovebudapest.com/i/56/csonto-lajos-mindent-ertek-apa-1999.exact1980w.jpg