Extázis

Én az egyik unokatesómmal néztem a darabot, aki már korábban látta egyszer, és elmondása szerint már csak azért, mert a nézőtéren belül máshol ültünk, teljesen más benyomást keltettek egyes jelenetek, így más-más dolgokra fókuszált, és a történet teljesen új aspektusa bontakozott ki előtte. Ezen felül – szerintem ez életem színházas élményei közül az egyik legkiemelkedőbb – fel lehetett menni a színpadra. Természetesen nem előadás közben, hanem előtte, a két szünetben, és az előadás vége után is. Így az ember már az elejétől fogva még sokrétűbben át tudja élni a darabot. Mivel előtte bejárhattam személyesen a helyszíneket, láthattam és megfoghattam a díszletelemeket, sőt még beszélgethettem és játszhattam is egy játékot néhány szereplővel, konkrétan bele tudtam magamat képzelni a történetbe. A jelenetek nemcsak a távolban játszódtak, de a fejemben konkrétan körülöttem történtek az események. Ebben az érzetben az is segített, hogy az egész darab teljesen hétköznapi események sora. Mindenki tényleg olyan, úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy igazi személy.

Több különböző és teljesen aktuális probléma is felmerül a darab során. Depresszió, homoszexualitás, munkanélküliség, alkohol- és drogproblémák, illetve az otthont nyújtó Magyarország elhagyása, vagy pont hogy a hazatérés. Igaz, én nem feltétlenül éltem még át ezeket a konkrét problémákat, de ennek ellenére nagyon érdekes volt látni és megismerni ezeket a karaktereket és a keményen megvívott belső csatáikat. Én leginkább talán a homoszexualitással kapcsolatos történetszállal tudtam kapcsolódni, mivel én is tagja vagyok az LMBTQ+ közösségnek. Sokszor komolyan belegondolok, hogy csak azért, mert nem mindenki által elfogadott téma ez az egész, sok érintett nem mer beszélni róla, sőt, akár el is nyomja magában az ilyesmi érzéseket. Ha az ember elnyom valami olyat, ami ilyen mélyen kapcsolódik a személyéhez – ha valaki elnyomja a szeretetét, az csakis rosszul végződhet, mint ahogy ezt az előadásban is tapasztalhattuk. Ez egyszerűen szörnyű, de sajnos tényleg ilyen országban élünk. Épp ezért sokan gondolkodnak azon, hogy elköltözzenek innen. A darabban nem feltétlenül ezért, de többféleképpen szerepel a külföld viszonya Magyarországhoz. Mi pont osztályidőn is a továbbtanulásról és a „Mit fogsz dolgozni?” témákról beszélünk mostanában. Szóval az, hogy az előadásban pont szó volt arról több irányból is, hogy ki mit hol tanul és tanult, illetve mi a célja ezzel az életben, teljesen releváns volt számomra. Érdekes volt hallani a különböző karakterek nézőpontjait és gondolatait. Ezek mellett a legjelenlévőbb és a sztorit tényleg végigkövető és körbeölelő téma az alkohol és a drogok voltak. Nyilván a szereplők mind felnőtt emberek, de azért számomra elég extrém módon tolták a cuccokat (pedig már azt hittem, hozzászoktam az ilyesmihez körülöttem). Én természetesen nem fogyasztok ilyesmiket, és szerintem nincs kifogás rá, hogy az ember megengedje magának, hogy így szétcsússzon hasonló szerek miatt. Épp ezért örültem neki, hogy a darabban szó volt arról, hogy milyen, amikor valakinél ez az egész átbillen, és pusztítva kikel magából. De őszintén, akár nagyobb hangsúly is lehetett volna ezen a határátlépésen. Érezhető volt, hogy a karakter maga is úgymond segélykiáltásként árulta el, hogy mivel küszködik, de a sok egyszerre futó jelenet között ez elveszett. Persze ennek is jelentése van, ez is még valósabbá teszi az egészet, mert igenis van olyan a való életben, hogy az ember szarul van, és hiába lehet a barátaival, és hiába próbál beszélni a helyzetéről, az nem javul meg egy csettintésre, nem lesz hirtelen minden tökéletesen szuper. A problémák megoldásához idő és energia kell. Egy-egy véletlenül összejött házibuli nem fogja megjavítani a világot. Hiába esik extázisba az ember, hiába húzza le a rolót, a való világ mindig ott fog kukucskálni a redőny résein keresztül.

Összeségében őszintén mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb színházi előadása. Egyszerűen olyan szinten elgondolkodtató és kreatív volt, hogy az szinte leírhatatlan. Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy nézze meg, amíg repertoáron van, mert tényleg zseniálisan felkavaró és kiemelkedő darabról van szó.