Techno? Cool! 

A Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállításáról

A Magyar Nemzeti Galériában október végétől látható ez a roppant izgalmas kiállítás, ami az 1990-es évek Magyarországán, a rendszerváltás utáni művészeti felszabadulást, megújulást hivatott nekünk megmutatni. 

A kiállítás 1989-től 2001-ig számítja ezt az időszakot, és erről a bő évtizedről a kiállítás első termében olvasható leíráson “a történelem utolsó optimista évtizede”-ként olvashatunk. 

A korban alkotó művészekre ható gazdasági, kulturális és környezeti hatásoktól indulva, a közéletben jelenlévő gondolkodásmódon át számos aspektusra kitér a tárlat.  

Ebben az időben nagy újdonság volt az elektronikus zenék, a dj-kultúra tömeges megjelenése, olyannyira, hogy a techno különböző műfajainak hatásai a képzőművészetre is kihatottak és olyan fordulópontot hoztak a magyar művészetben, ami a mai napig hatással van a képzőművészek munkájára. A kiállítás számos pontján meghallgathatjuk ezeket a jelentős elektronikus zenéket a 90-es évekből, amik összekötik a tematikák szerint csoportosított festményeket, fényképeket, vegyes printeket, videókat és a korban kibontakozó számítógépes alkotásokat. 

 

A művekben fellelhető a felszabadultság, a megújulás. Sokszor egészen abszurd ábrázolások és technikák. Más korokkal összekeverhetetlen az alkotás euforikus lazasága, ami megjelenik ennek a kornak a művészeinél és betudható a közéleti, politika szabadság okozta önkifejezési-lehetőségek tágulásának, és az eszközök ekkori rohamos fejlődésének is.

 


Ahogy már a bevezetőben említettem; a kiállítás szekciókra tagolt, ami szerintem még fogyaszthatóbbá teszi ezt az igencsak sokrétű, viszont tömény tárlatot. 

Az első szempont a kulturális ELŐZMÉNYEKre fókuszál. Bár a műveken kívül rengeteg információval mindegyik teremben találkozhatunk, mégis itt, az első szekcióban van szerintem a legtöbb informatív anyag a 90-es években alkotó generáció ihletéről, tanáraik munkásságáról és az befolyásoló előzményekről. Innentől kezdve minden teremben a falra erősített fejhallgatókkal hallgathatunk bele a kor hangsúlyos elektronikus zenéibe.

 

A következő teremben A SZÖVEG, A TEXTUALITÁS és a kép viszonya van a fókuszban. A képeken megjelenő szövegek használata is szabadabbá vált ebben a korban. A kiállítás ezen részében végigkövethetjük a kép és szöveg viszony funkcióinak változását a poétikus-filozofikus használattól kezdve a reklámok világáig. 

Ebben a korban láthatjuk, hogy mennyi dolog alakult át vagy kezdődött el; a következő szekció témája az ÖKOLÓGIA is ekkor kapott nagyobb figyelmet. Az emberek ebben az időben kezdtek el foglalkozni a saját hatásukkal a környezetre és ezt feldolgozandó, a médiában majd a művészetben is ekkor kezdett el megjelenni a természettudatos szemlélet. 

A kiállítás következő címszavai a TEST/IDENTITÁS. Ez a szekció nagyon izgalmas módon több szemponthoz is nyúl, mint például a 90-es években megjelenő testképpel kapcsolatos reklámok hatásai, az identitás szabadabb kezelése, és a nők nagyobb arányú megjelenése az alkotó közéletben. Érdekesnek tartom azt a kettősséget, miszerint a folyamatosan nyomatott és nyomasztó testeket mindig szépíteni és tökéletesíteni kívánó reklámok korlátozó hatása, és a művészetben megjelenő testeket övező felszabadulás és különbözőség megmutatni kezdése alkot.


A következő teremben a VALÓSÁG/ILLÚZIÓ művészettörténetben gyakran feltett kérdése most egy új szemszögből is felmerül. A 90-es években a digitális képszerkesztő programok és más internetes megoldások megjelenése még nagyobb lehetőséget adott a látottak meghamisítására, szürreális elemek használatára. Itt olyan művészek alkotásait láthatjuk, akik éltek ezekkel a módszerekkel. Persze az ezzel összefüggésbe hozható zenék albumborítói, QR-kóddal elérhető forrásai, és fejhallgatóval meghallgatható részletei itt sem maradhatnak ki. 


Az utolsó szekció a POP/REMIX a pop zene és a képzőművészet felszabadultságának párhuzamát mutatja be. És példákat kapunk arra is, ahogy a  remix, a sample és a mix rendkívül színes hatása a képzőművészetre és a divatra ellentmondásban áll a technikai újdonságok filmművészetben disztópiával feldolgozott fogadtatásával.

A kiállítás címe, és az említettek is kihangsúlyozzák az elektronikus zenék fordulópontot jelentő megérkezését ebben a korban és a hatásukat. 

 

Itt vannak a kiállításon hallható albumok, trackek:


https://open.spotify.com/playlist/7iWX7ZirZ57aEfuBYJBlU1?si=3bceb40ba4ec4e99

Számomra nagyon izgalmas volt ennyi szempontból érzékelni ugyanazt a szavakkal kicsit megfogalmazhatatlan atmoszférát, életérzést, amit igazán valószínűleg csak azok tudnak kontextusba helyezni, akik éltek ebben a változó, megújuló, mozgalmas, és izgalmas évtizedben. Úgy érzem, hogy ennek az érzésnek az ismerése katartikus lehet. Ezért is ajánlom minden 90-es éveket megélt embernek, hogy nézze meg a kiállítást. A fiatalabbaknak pedig azért, mert nagyon inspiráló az akkori művész generáció sokszor bátor, sokszor végtelenül lezser, individuális közérzetét megtapasztalni. -ha nem is élőben, de egy ilyen részletes miliőt adó kiállításon. 

 

A magyar Nemzeti Galériában február 11-ig.