Embedded Files
Avagy az ismétlés csodája
Avagy az ismétlés csodája
Ismételni nagyon komfortos. Nincs is jobb, mint újra és újra ugyanazt a pár albumot hallgatni, ugyanazt a sorozatot újranézni, vagy újraolvasni a kedvenc könyveidet. Van valami megnyugtató abban, hogy az ember tudja, mi fog történni. A sok ismétlés alatt az ember elkezd kötődni az egymást követő hangokhoz, szereplőkhöz, jelenetekhez. Már a gondolat is örömmel és biztonságérzettel tölt el.
Számomra ez nem más, mint Roald Dahl Fantasztikus Róka úr című kötete. Egy alig százoldalas, bőven illusztrált könyvről van szó. Épp ezért szeretem annyira: egy ültő helyemben ki tudom olvasni, ha úgy tartja a kedvem. Sőt, még a kabátzsebemben is elfér! Egyszerűen imádom az egész történet ívét, ahogy be vannak mutatva a szereplők és a szituációk. A cselekmény folyamatos és érdekfeszítő. Nem mellesleg a végén a főszereplők győzedelmeskednek. Hiába tudom a befejezést, a felvezetett feszültség még így is megtölt nyers érzésekkel! Akármikor rossz kedvem van, vagy nem tudom, mit olvassak, tudom, hogy ehhez a kötethez mindig nyúlhatok. (Habár lehet, néha kicsit túlzásba viszem… Például egyszer egy ültő helyemben háromszor is kiolvastam. Először magyarul, aztán angolul, majd megint magyarul.) De szerintem ebben semmi szégyellnivaló nincs. Ha az ember szeret valamit, és az boldogsággal tölti el, miért ne élvezhetné, amennyire csak akarja!
Nagy szerencsém van ezzel a kedvencemmel, mert nemcsak könyv formájában létezik, hanem 2009-ben meg is filmesítették, méghozzá Wes Anderson rendezésében. Mint korábban is említettem, Wes Anderson nagy kedvencem, és ezzel a művével sem hagyta cserben a közönséget. Gyönyörű, részletgazdag stop-motion filmet készített Roald Dahl könyvéből. Mivel az eredeti történet elég lényegre törő és egyszerű, a filmet kiegészítették jó pár extra történetszállal. Ez sokszor zavaró tud lenni egy könyvadaptációnál: az ember úgy érezheti, a történet elveszíti eredeti hangulatát, atmoszféráját, jelentését. Ennél a filmnél azonban ennek az ellenkezője történt. A világ, a karakterek és az események még részletesebbé és elgondolkodtatóbbá váltak. Wes Anderson jelentést adott annak, hogy miért is „fantasztikus” ez a Róka úr, és ő maga hogyan viszonyul ehhez. Betekintést kapunk a rókakölykök életébe és érzelmeibe is. Rengeteg felejthetetlen, ikonikus párbeszéd és monológ származik ebből a filmből, amiket jómagam is előszeretettel idézek. És természetesen muszáj megemlítenem a vizuális megjelenést: egyszerűen páratlan. Az animáció fantasztikus, minden állatnak megvan a maga mozgásstílusa. Az arckifejezések nincsenek eltúlozva, mégis rendkívül kifejezőek. A film elkészítése körülbelül négy évig tartott, ami ahhoz képest, mennyi bábot és jelenetet kellett folyamatosan újrapozicionálni, igazán nem is olyan sok idő! Érdekesség, hogy a figurákhoz valódi állatszőrt használtak, mert ez megtartotta az apró érintések okozta minimális változásokat, amikor képkockáról képkockára mozdították őket. Wes Anderson kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a film látványvilága megőrizze ezt a „stop-motion” érzetet. A rendezőhöz híven a film színpalettája is szigorúan összefogott: minden illik mindenhez, és minden egyes képkocka megkomponált, jelentéssel bíró egység. Tényleg kevés csodásabb filmet tudnék mondani, mint ennek a fantasztikus regénynek a fantasztikus adaptációja.
Míg ez mind szép és jó, egyre többször szembesülök vele, mennyire szűk a látóköröm. Nemcsak a különböző rajongótáborok terén, hanem összességében a mindennapi életben is. Ilyen szempontból valóban rossz szokásom, hogy mindig ugyanazt ismétlem. Elkényelmesedem a kis buborékomban, és nem is próbálok kitörni belőle. Pedig ez is gyönyörű része a világnak: hogy végtelen nézőpont létezik. Minden és mindenki más, még ha ezt meg is próbálja elrejteni. Épp ezért mostanában próbálok minél több új dolgot kipróbálni. Új könyveket olvasni, másféle zenét hallgatni, egyszerűen az átlagostól eltérő dolgokkal körbevenni magam.
Ez azonban sajnos nem mindig sikerül, mert ismételni mégiscsak csodás érzés. Avagy röviden: a Fantasztikus Róka urat továbbra is magammal hordom majd, ha rossz kedvem lesz, és engedem magamnak, hogy rongyosra olvassam az egyre sárguló lapjait.
Page updated
Google Sites
Report abuse